K�s� este volt m�r, amikor a l�ny ablak�n kopogtattak. F�radtan kelt ki az �gyb�l, m�r szinte aludt. Megigaz�totta mag�n r�zsasz�n kis h�l�ing�t, am�g az ablakhoz s�t�lt. Nehezen siker�lt csak elh�znia, vend�ge pedig beugrott, mikor visszah�zta az ablakot csak azut�n fordult meg, hogy megl�thassa. D�bbenten meredt r�.
- Bocs a zavar�s�rt. –emelte fel az egyik kez�t, majd szem�rmetlen�l n�zett v�gig rajta.- Sz�val nem ideval�si vagy.
- Tudom, hogy itt a kimono a divat, de k�nyelmesebb. –szabadkozott, de azt�n megr�zta a fej�t. – Mit csin�lsz itt?
- Ja, ezt hoztam. –vett valamit el� a zseb�b�l �s hozz� dobta, a l�ny kicsit �gyetlenkedve kapta el.
- Ez mi?
- Sebbenzin. A kezedre.
A l�ny nem v�laszolt, csak maga el� rakta a bek�t�z�tt csukl�j�t.
- Nem �rtem, hogy v�ghattam el.
- Igaz�b�l az �n hib�m. Az�rt is hoztam azt neked. Amikor elkaptalak a k�sem kil�gott a zsebemb�l, �s felv�gta a kezed.
- �s ez�rt hozt�l nekem sebbenzint? –mosolyodott el.
- H�t nem tudom hogy ezek a Shinigami-k hogy gy�gy�tanak, de abban biztos vagyok hogy ez jobban hat.
A l�ny az asztalhoz s�t�lt, letette a gy�gyszert, majd kinyitotta a fi�kot �s el�vett valamit, azt�n a fi�nak ny�jtotta.
- Ez a m�sik ami�rt j�tt�l, nem?
- De! –vigyorodott el, �tvette a sapk�t �s a fej�re tette.
- �s te? Ideval�si vagy?
- �n igen, de gyakran feln�zek az emberek vil�g�ba. Ez is onnan van.
- Gondoltam, a DC m�rk�b�l.
A sr�c odament �s megfogta a l�ny bek�t�z�tt kez�t.
- Te csin�ltad?
- Igen. Mi�rt?
- �s nem f�j?
- De, kicsit.
- Mert t�l er�sen k�t�tted r�. N�zd csak meg a m�sik kezed, a s�r�lt el van sz�nez�dve.
A l�ny �rdekl�dve ny�jtotta ki a kezeit: - Nah�t, t�nyleg!
- �vatosabban k�sd be.
- Egy k�zzel neh�z. Meg azt�n, annyira nem zavar.
- De �gy nem fog gy�gyulni. –bontotta le h�rtelen a k�t�st, az asztalhoz vezette k�zen fogva a l�nyt, felkapta a derek�n�l �s fel�ltette, a l�ny csak d�bbenten pislogott.
- Milyen er�s vagy. –motyogta.
- Mert? –vigyorodott el, ahogy b�rmi szabadkoz�s n�lk�l kinyitotta a fi�kot valami k�tszer ut�n kutatva. Tal�lt is, �gy le�lt a sz�kre, r��nt�tt a sebbenzinb�l �s finoman elkezdte betekerni a csukl�j�t.
- Hogy csak �gy felkapt�l.
- T�ged nem neh�z, mennyi vagy, negyven? De tudom, a l�nyok allergi�sak erre a k�rd�sre.
- Harminc vagyok.
- Csak? �s milyen magas vagy?
- Sz�znegyvenkett�.
- Egy kicsit tal�n alult�pl�lt vagy. H�ny �ves vagy, tizenkett�-tizenh�rom?
- Dehogy is! Tizenhat leszek!
- Ehhez k�pest el�g kicsi vagy. –k�t�tt kis masnit a l�ny csukl�j�ra v�g�l, �s �szre sem vette, hogy a csukl�j�n hagyta a kez�t.
- Mi�rt, te mennyi vagy?
- �n h�sz leszek.
- Id�sebbnek n�zn�lek, egy-k�t �vvel.
- Nem csak te.
A l�ny h�rtelen kuncogni kezdett.
- Min nevetsz?
- Hogy �n az asztalon �l�k, te pedig a sz�ken, de �gy is csak �phogy magasabb vagyok.
- Negyvennyolc centi van k�zt�nk kisl�ny, ne csod�lkozz. –nevette el � is mag�t- T�nyleg, t�ged hogy h�vnak?
- Sakura-nak. �s t�ged?
- Reita vagyok. �r�l�k, hogy megismerhetlek, v�gre norm�lisan is.
- Viszont. Igaz is... aznap... mi t�rt�nt veled?
- R�m t�madt n�h�ny Hollow, �s ez volt k�zel mint menek�l� hely. Meglept�l. Azt hittem mivel Shinigami vagy biztosan azonnal meg akarsz majd �lni.
- Nem a sz�rmaz�sunk d�nti el milyenek vagyunk bel�l. –mosolygott r�, erre a fi� is.
Ekkor ny�lt az ajt�, Sakura visszafojtotta a l�legzet�t, m�g Reita felpattant.
- H�t itt vagy! M�r mindenhol kerestelek! –z�rta be maga m�g�tt az ajt�t Ukitake-sensei.
- Sama! –csod�lkozott el a l�ny.
- Ja, igen, sz�lni elfelejtettem, ne haragudjon Ukitake-sensei. –d�rzs�lte meg vigyorogva a tark�j�t.
- �s ha elkapnak?! Legyen m�r t�bb eszed!
- Tudom-tudom.
- Sama! –sz�lt er�sen a l�ny.
- Mit keresel enn�l a kisl�nyn�l?
- �n v�gtam meg a kez�t, v�letlen volt, csak sebbenzint hoztam neki, meg n�la volt a sapk�m, ez�rt j�ttem.
- Reita k�rlek, l�gy �vatosabb!
- Meglesz.
- Sama, te Taichou vagy, honnan ismered �t?
- M�r egy ideje. Soul Socieity k�v�l j�rtam, �s h�rtelen lettem rosszul. Reita seg�tett. Mivel meghatott, hogy egy Arrancar seg�t nekem felaj�nlottam neki, hogy edzeni fogom. Persze bele is ment, amilyen �nfej�.
- Valja m�r be, hogy igaz�b�l csip�z. –�llt mell�.
- Ritka szem�lyis�ge van. Rendes gyerek ez val�j�ban. –karolta �t el�gedetlenkedve.
- De ma t�madni akartatok, nem? –n�zett a fiatalabbra.
- Akartunk. De Ukitake-sensei �gyis tudja hogy �t b�k�n hagyom. Meg � is engem.
- Reita, ez nem vicces! –szor�totta meg a v�ll�t, mire a sr�c elugrott.
- Tudom-tudom.
- Valami... baj van? –sz�rta k�zbe a kicsi.
- Reita el akarja hagyni az Arrancar-okat.
- Na �s akkor mi van? J� lesz nekem az emberek vil�ga!
- F�raszt� vagy!
- Menjek?
- Ma m�r ne. Majd hajnalban.
- �s hol a fen�be aludjak? O.o”
- Na l�tod... ez j� k�rd�s. –majd mindketten Sakura-ra n�ztek, aki el�sz�r nem �rtette, de azt�n egy okt�vval magasabb lett a hangja.
- A testv�rem azt mondta nem aludhatok fi�val!
- F�l hogy megharapom. –g�nyol�dott, amin Ukitake elmosolyodott.
- Dehogy is! –szabadkozott.
- Jobb ha megyek.
- J�r�r�znek a kapukn�l, m�r azt is csod�lom, hogy id�ig eljutott�l. –intette v�delemre.
- Csak kijutok valahogy.
- V�rj! Nem baj, maradj! Azt nem szeretn�m, hogy elkapjanak! –sz�lalt meg ism�t.
- K�sz�n�m Sakura. –b�lintott Ukitake-sensei.
- Ugyan, semmis�g.
- Pedig szerintem ilyen sim�n vissza tudn�k menni. –csettintett a k�k haj�.
- �s ilyen sim�n el is tudnak kapni. –csettintett most a sz�ke.
- Reita ne halljak r�lad rosszat. –indult el kifel� a sensei.
- Meglesz. –�s�tott, mire az ajt� kiny�lt �s csuk�dott.
- Sz�val Reita... �lmos vagy?
- Kicsit. –vont v�llat.
- Csak egy futon van, de az j� nagy. –mutatott a l�ny a fekv�helyre.
- Nem g�z. –�s�tott ism�t, mire a l�ny b�lintott �s be is b�jt a takar�ja al�, a kez�vel intett a fi�nak, hogy j�het � is. Az levette a fels�j�t, a sz�k t�ml�j�ra ter�tette, �s a sapk�j�t is r�tette, a sz�k l�b�hoz rakta a cip�j�t is. A l�ny kiss� pirultan n�zte a j�l kidolgozott fels�testet �s arra gondolt, a k�znyelvben Reita-t �gy lehetne jellemezni: H���-de-d�g�s-pasi!
�s ez a d�g�s pasi most lefek�dt mell�, lehunyt szemekkel, a maga r�sz�r�l lez�rta az est�t. De a kicsinek h�rtelen esz�be jutott valami.
- Ott fogod hagyni az Arrancar-okat?
- Val�sz�n�leg. –d�nny�gte.
- Nem lesz bajod bel�le?
- Nem tudom.
- Vagy csak nem is �rdekel.
- Lehet.
- �s ha komolyabban megb�nod?
- Te mikor alszol el �ltal�ban? –fordult fel�, ugyan�gy lehunyott szemekkel.

[ Hideg volt a hajnal, az es� pedig er�sen szakadt. M�r j� ideje futottak a Shinigami-k, k�bor Hollow-ok ut�n kutatva, amikor az egyiknek valami v�kony hang �t�tte meg a f�l�t, meg is �llt ett�l. Mivel nem hallotta ism�t, �gy gondolta halucin�lhat, biztosan a kimer�lts�g, megindult ism�t, de erre megint meghallotta, megint csak meg�llt.
- Hisagi-san! –sz�l�tott�k meg.
- Menjetek el�re, majd ut�natok megyek. –v�laszolt, r� sem n�zett, elindult a hang ir�ny�ba. El�sz�r csak lassan s�t�lt, de ahogy halkult a hang �gy kezdett egyre gyorsabban futni, be egy sz�m�ra ismeretlen erd�be. Nem tudta mi lehet ez, de m�r tiszt�n hallotta, b�r egyre fak�bb lett, �s szeretette volna addig felkutatni am�g hallja, nehogy k�s�bb elvesz�tse, �gy f�r�l-f�ra ugr�lt, majd �tv�gott a boz�toson, �s egy nagyobb f�hoz �rt, pont amikor a hang v�gleg elt�nt. Amikor a fa t�v�hez szegez�d�tt tekintete a sz�ve kihagyott egyet. ]