Mióta először találkoztunk,mennyit bánottál;hányszor támogattál?
A nehéz időkben te mindenkinél jobban el akartad mondani az igazságot,ami a szemedben égett
Amit gondolsz,amikor csendesen nyugton maradsz nincs szükség arra,hogy lásd
Csak amíg visszaküldelek téged
Akit hátrahagytál,az több nálam,nem törődik semmivel
Azon töprengek,hogy milyen fájdalmas ez neked
Bár semmi sem kezdődött el
Hová mész?
Reila...Reila...
Reila...Reila...
Bár megpróbállak hívni a neveden (Ez a hang nem jut el hozzád)
Reila...Reila...
Reila...Reila...
Nyisd ki a szemed és nevess és mutasd meg nekem,hogy ez egy hazugság
Hova fogunk menni holnap?
Mert te azt kívánod,hogy menjünk valahova...
Sokszor azt gondolom,hogy te mindig is ilyen voltál
Végül mindig elmész valahová
Ismét magad mögött hagysz engem egyedül
Nem tudlak elérni többé...Nem tudlak elérni többé
Bár végül összetalálkoztam veled
Mindent,amit elviseltem könnyekké és fölösleges dolgokká váltak
Reila...Reila...
Reila...Reila...
Azok a szavak,amiket nem tudtam kimondani
Reila...Reila...
Reila...Reila...
El fogom most énekelni neked őket
Reila...Reila...
Reila...Reila...
Mindenkinél jobban szeretlek
Reila...Reila...
Reila...Reila...
Szeretlek...Szeretlek...
Kinyitották a szobát,amelyikben voltunk,
mindig várni fog rád,hogy visszatérj
Mindig várni foglak,bár tudom,hogy látni fogom,hogy kinyitod az ajtót
Talán holnap vissza fogsz térni...
|