Mikor felnéztem az égre, láttam, hogy a 
repülők húzta csíkok már eltűntek a holnapba.
De nem számított, akkor is 
tovább hajtottam a kerékpárt.

Felszaladok az emelkedőn. 
Olyan érzés, mintha megelőzném, 
és lehagynám az ég másik oldalát.

Mintha elveszteném.. Szabadulj, szabadulj ki!
A lelkesedést. Szabadulj, szabadulj ki!
Hogy ne tűnjön el, kinyújtom a kezem.

Apró-cseprő dolgokon aggódtam,
és úgy éreztem, mindenképpen találkoznunk kell.

Az újjászületett tavasz illata,
a viráguk teljében levő cseresznyevirágok szirmai.. Sosem szabad veszítenem!

Úgyhogy nevetek, halkan nevetek..
A gondokat nevetéssel űzöm el. 
Nevetek. Mindig nevetni fogok..

Fent a dombon nehezen vettem a levegőt. 
Lenéztem a városra..
Talán a házatok tetejéig is ellátok innen. 

Kint, az ablakodon túl, ott van közvetlenül a tenger. Ilyesmikről beszéltél nekem. 
Arrafelé kell legyen az a hely, igaz?
Ugyanazt a pillanatot érzem, mint akkor..

Mintha túlcsordulna.. Szabadulj, szabadulj ki!
A sok lelkesedés. Szabadulj, szabadulj ki!
Hogy ki ne áradjon, kinyújtom a kezem.

Apró-cseprő dolgokon aggódtam, 
és úgy éreztem, mindenképpen találkoznunk kell.

A látvány, ami kitárult előttem..
úgy éreztem, sosem szabad elfelejtenem.
Soha nem veszíthetek!

Mindegy, nem számít.. Ha szomorú vagyok,  
ide jövök, és azt várom, hogy átfújjon a szél.

Látni akarom azt a kis mosolyt az arcodon..
Akkor én is erősebbé tudnék válni!

Az újjászületett tavasz illata,
a viráguk teljében levő cseresznyevirágok szirmai.. Sosem szabad veszítenem!

Úgyhogy nevetek. Mindig nevetni fogok.