[ A nap lassan vil�gosodott. Egy kisgyerek s�t�lt Soul Socieity-n k�v�l, de nem volt annyira messze. Nagysz�j�, bev�llal�s gyerek volt, de j�l tudta, kintebb nagyobb bajba is ker�lhet, egyenl�re m�g nincs r� felk�sz�lve, majd egy nap, ha bel�le is igazi Shinigami lesz. Igazi Shinigami, mint amilyen az a szem�ly, akinek most t�nt fel a sziluettje. A gyerek elvigyorodott amikor felismerte �s fel� futott, �s mivel a f�rfir�l a fekete fels�r�sz hi�nyzott furcs�lta feh�rben, az � szem�lyis�g�hez ink�bb a s�t�tebb sz�nek vannak szokva. A fels�be most valami volt takarva, � k�t k�zzel tartotta mag�hoz szor�tva.
- Hisagi-san! –vigyorgott r� ahogy el� futott.
- M�r megint kint j�tszol, Kain? A n�v�red nem lesz h�l�s �rte.
- Mi van a kezedben?
A f�rfi kis id�re beharapta a sz�j�t, elm�lkedett. V�g�l elmosolyodott �s leguggolt hozz�.
- Egy kisangyal.
- Angyalok nem is l�teznek! –v�gta cs�p�re a kez�t.
- Ha nem hiszel nekem gyere �s n�zd meg. –tolta el a mellkas�t�l a fekete fels�be csavart valamit... vagyis ink�bb valakit. Kain a f�rfi l�b�ra t�maszkodott mindk�t kezecsk�j�vel, nagy szemekkel n�zte a gyermeket a f�rfi kezeiben.
- Kawaii! –ki�ltott h�rtelen.
- Sz�p kisl�ny? -k�rdezett vissza a f�rfi.
- Nagyon! Milyen kis feh�r az arca, mint a porcel�n! �s milyen sz�p vil�gos �s f�nyes a haja! Milyen a szeme sz�ne? –k�rdezte t�le, mivel a gyermek aludt.
- Sz�p barn�s szemei vannak. –�s mivel a kisfi� elhalgatott �s csak �multan n�zte a szuszog� kicsit �gy megk�rdezte- Meg szeretn�d fogni?
- Dehogy! –emelte r� nagy z�ldesk�k szemeit agg�dva.
- Mi�rt nem? –csod�lkozott el.
- Mert az angyalok t�r�kenyek! F�lek, hogy leejtem. –emelte maga el� a kezeit agg�dva.
A Shinigami erre elnevette mag�t, �tvette az egyik kez�be a picit �s ism�t a mellkas�hoz ford�totta, hogy m�sok ne l�ss�k, a m�sik kez�vel pedig megfogta Kain kez�t, mivel az ny�jtotta neki.
- Hazak�s�rlek. Biztosan nem �r�l a n�v�red annak, hogy itt vagy, r�ad�sul m�g csak ki sem vil�gosodott teljesen.

Mikor oda�rtek l�tt�k a nyitott ajt�n�l, hogy a n� a k�rm�t r�gja.
- Rangiku! –sz�lt be neki, amikor a n� odakapta a fej�t �s megl�tta a kisfi�t nagyot s�hajtott, odaszaladt hozz�juk �s �t�lelte.
- Kain h�nyszor mondjam, ne t�nj el sz� n�lk�l!
- Ne haragudj n�v�rk�m! Nem akartalak megijeszteni.
- M�g j�, hogy Shuuhei r�d tal�lt. –majd a f�rfira n�zett- K�sz�n�m sz�pen, hogy hazahoztad. N�ha kik�sz�t.
- Ugyan, semmis�g. –nevette el mag�t.
- Meg nem csak engem tal�lt meg! Tal�lt egy angyalk�t! –r�ngatta meg a ruh�t a n� l�b�n.
- Kain ne, ne! –sziszegte a f�rfi ahogy imm�ron szabad kez�vel a v�ll�hoz �rt, majd zavartan a n�re vigyorgott.
- Mi van a kezedben Shuuhei? –tette karba a kezeit a n�.
A f�rfi megint csak beharapta a sz�j�t, majd f�radtan n�zett r�: - Elmondom, de k�rlek ne riassz senkit.
- Nem fogok. –b�lintott, mire a f�rfi a m�sik kez�vel is a gyermeket tartotta, a n� fel� ford�totta.
- Hol tal�ltad? –n�zte d�bbenten, enyhe idegesked�ssel.
- Hajnalban, amikor Hollow-okat ment�nk �rtani. Ott volt egy fa alatt. Hagytam volna ott?
- Nem, dehogy is, m�g j�, hogy elhoztad! De... most mi legyen vele?
- Nem tudom. Tal�n el kellene vinn�nk Yamamoto-Taichou-hoz. Vagy Unohana-Taichou? � biztosan tudna kezdeni vele valamit.
- Nem kell neked? –n�zett r� h�rtelen Kain, mire a k�t feln�tt egym�sra n�zett, mindketten azon gondolkodtak, mit lehetne most mondani, hogy ne j�jjenek ki bel�le rosszul.
- N�zd Kain, ez nem olyan egyszer�, �n... –kezdett bele, de a kicsi h�rtelen �s�tott egyet, �s mindh�rman egy „���” –hangot adtak ki, majd kinyitotta hatalmas barn�s szemeit.
Kain azonnal k�reckedett fel n�v�re karjaiba, hogy m�g jobban l�thassa, Rangiku fel� emelte. �s mivel a kisfi� sz�j�b�l ism�t nem j�tt sz�, a k�t id�sebb Shinigami megejtett egy mosolyt.
- Kain mi�rt nem m�sz j�tszani? Nekem �s Hisagi-san-nak van egy kis megbesz�lnival�nk. –tette le, mire az csak elszaladt, �k ketten �s a kicsi pedig ott maradtak sz� n�lk�l, eg�szen addig am�g a gyermek be nem fordult a f�rfi mellkas�hoz mag�t�l.
- Tetszel neki. –simogatta meg Rangiku a puha haj�t.
- Nem... nem kellene megetetni? Egy�ltal�n mit esznek az ekkora gyerekek?
- Jaj Shuuhei, ne borulj m�r ki, csak egy b�bi. –ment beljebb a n�, a f�rfi k�vette, �s n�zte, ahogy az el�vett egy �veg almasz�szt �s kiskanalat.
- Ne boruljak ki?! Egy kisk�l�k van a kezembe akit most tal�ltam meg Hollow-ok k�zel�be, �s ne boruljak ki?!
A n� �tvette t�le, le�lt mik�zben az �l�be rakta, majd letekerte az almasz�sz fedel�t, beleny�lt a kiskan�llal �s etetni kezdte, a kicsi nagyon nehezen fogadta el.
- Biztos meg van m�g r�m�lve. –n�zett a n� a f�rfira, aki le�lt mell�j�k. Egy ideig csak n�zte, majd megsz�lalt: - Megpr�b�lhatom?
- Persze. –mondta boldogan �s �tadta a kiskanalat, a f�rfi kivett kicsit a sz�szb�l �s a sz�j�hoz rakta, a kicsi most tal�n jobban elfogadta.
- Az�rt mert tetszel neki. –mondta a n�.
- Nekem is bej�n. –nevette el mag�t.

- Gyere m�r! –h�zta a fiatal Matsumoto egy bar�tj�t ki az �gyb�l, aki csak mag�ra r�ntotta a takar�t.
- Kain �n aludni akarok!
- De Shirokuro, van valami nagyon klassz dolog!
- Micsoda?! –ki�ltott mik�zben ell�kte, hossz� frufruja a szem�be l�gott, h�tra s�p�rte �s beny�lt kiss� nyaka al�ig �r� haj�ba h�tul.
- Majd megtudod, hogy ha felkelt�l! Gyere m�r!
A fi�cska visszad�lt, majd mikor hallotta hogy a m�sik kifel� l�pdelt v�g�l fel�lt.
M�r az utc�n s�t�ltak, a lila haj� belekezdett.
- Nagyon fog neked tetszeni!
- Na, mond m�r, mi az?
- Egy angyalka!
- Angyalok nem l�teznek!
- De igen!
- De nem!
- Hisagi-san mondta, hogy egy angyal, �s t�nyleg olyan! El�sz�r �n is azt v�laszoltam, hogy angyalok nem l�teznek, de ez igazi! Majd megl�tod! Gyere m�r! –kapta el a csukl�j�t �s fut�sak eredt vele.

Arra �rtek oda, hogy a k�t feln�tt ism�t nevetett.
- N�v�rk�m. –sz�lt be nagyon halkan a fi�cska, az ajt�f�lf�ba kapaszkodva.
- Gyere csak be. –v�laszolt, Shirokuro k�rd�n n�zett r�, de mag�val h�zta.
A k�t gyerek csak mereven b�multa a f�rfit aki a kez�ben ringatta a v�ratlan kis vend�get.
- Szia Shirokuro, r�g l�ttalak! –sz�n�nt�tte a n�, Hisagi csak biccentett.
- Nem baj, hogy elhoztam? Meg szeretn�m neki mutatni. –nyelt nagyot Kain.
- Gyertek csak, de most aludt el. –v�laszolta a m�sik lila haj�, mire odafutottak.
- Na mit mondtam, kisangyal!
- Ilyen sz�pek lenn�nek az angyalk�k? –n�zett k�rd�n a m�sik a f�rfire, aki csak Rangiku-val egy�tt elnevette mag�t.
- �s mi lesz vele? –k�rdezett ism�t, mivel nem �rtette min nevetnek.
- Majd megl�tjuk. –vont v�llat Hisagi. ]

[ - K�rem, Yamamoto-Taichou... nem vihetem vissza oda, mi lenne vele?
- Persze, ezt nem is engedn�m. De mit kezden�l vele Shuuhei?
- M�g... m�g nem igaz�n tudom. P�r napig maradhat n�lam, azt�n majd megl�tjuk.
- Megadom az enged�lyt. –b�lintott, mire Hisagi, kez�ben a kicsivel, meghajolt �s kiment. Egyb�l az ajt�ban �ll� Rangiku kez�be nyomta.
- Na? –sz�lt rem�nykedve.
- Maradhat?
- H�la az �gnek. Mit mondott?
- Toler�ns volt.
- Akkor mi ez a let�rts�g?
- Mit kezdjek vele Rangiku? Szerinted ki venn� mag�hoz? Van mindenkinek el�g baja, ak�rkikre meg nem akarom r�b�zni!
- Nekem az a v�lem�nyem Shuuhei –adta vissza neki- hogy te tal�ltad, a te gondod.
- Tartsam meg?
- N�zd, ez t�nyleg egy el�g nagy probl�ma, lehet. De jelenleg �gy t�nik sz�ks�ge van r�d. Elhagyn�d?
- Nem vagyok apajel�lt, Rangiku!
- Ki mondta, hogy az apja l�gy? Kistestv�rr�l nem hallott�l m�g? –mutatott a fel�j�k fut� gyerekre, aki az � kistestv�re volt.
- El kell vinni a kisangyalt? –kapaszkodott a n� ruh�j�ba k�nnyes szemekkel, mire a feln�ttek egym�sra n�ztek.
- Nem, nem vissz�k el. –simogatta meg a fej�t.
- Akkor mi lesz vele? –n�zett most Hisagi-ra.
- H�t... majd m�g megl�tjuk. –ism�telte mag�t. ]