- Arashiii! Rewrite m�r megint piszk���l! –hallatszott elny�jtottan egy l�ny nyafog�sa.
- Ne s�rjon a sz�d! –sz�lt r� a fi�, ahogy elkapta a csukl�j�n�l �s tov�bb csiklandozta.
- Heaven hagyd m�r b�k�n, Pinky ne kiab�lj! Sz�thasad a fejem! –szor�totta a rangid�s a hal�nt�k�ra a kez�t.
- Ne m���r! –sikongatott tov�bbra is ahogy elszaladt, a fi� pedig ut�na.
- Mint a gyerekek. –mosolyodott el a l�ny, ahogy v�gigm�rte �ket. Igen, sok id� telt el, �s ahogy erre gondolt imm�ron ism�t hossz� narancsban t�ncol� haj�t meglegyintette a sz�l. A sr�c leemelte a kezeit �s a l�ny derek�ra tette. A fej�t a puha v�llra helyezte �s m�lyen besz�vta kedvese nyak�nak illat�t. A l�ny megborzongott �s megszor�totta a fi� kezeit. �rezt�k egym�s k�zels�g�t, nem csak testileg, lelkileg is, �s ez...
- Figyeljetek m�r oda! –t�volodott el h�rtelen a fi�, amikor a k�t rohang�l� egy�n majdnem felbor�totta �ket.
- Hagyd, had j�tszanak. –nevetett kicsit a p�rja.
- Ne... ne-ne-ne Pinky, ne! –ki�ltott most a sr�c �s a helyzet megfordult, most a l�ny kergette �t, igaz, egy vizes palackal a kez�ben.
Arashi-nak ekkor lett telljesen elege, ahogy elhaladtak el�tt�k egyik kez�vel a fi�t kapta el a kapucnin�l, a m�sikkal a l�nyt.
- Ne rosszalkodjatok m�r! –engedte el �ket, �s �k ism�t fut�snak eredtek.
Pinky h�rtelen ugrott Rewrite nyak�ba, �s a palack �sszes tartalm�t r� bor�totta.
- Yoru sz�lj�l m�r a n�dre! –pr�b�lta mag�r�l nevetve leh�mozni a kis r�zsasz�nt.
- Minek? �gy l�tom nagyon �lvezi. –nevetett � is. Sz�tn�zett maga k�r�l, majd elkomorodva az �gre.
- Valami baj van? –sz�l�totta meg valaki. R�tekintett. D�s fekete haj, itt-ott elsz�rva lila tincsekkel, �s hatalmas z�ld szemekkel. E k�t k�ls� tulajdons�ga mindig a k�gy�kra eml�keztette.
- Nincs, Sierpe.
- Akkor?
- Csak gondolkodom a t�rt�nteken. –h�zta mag�hoz.
~ R�gen volt m�r, mikor �gy gondoltam erre a l�nyra, hogy ellens�gem. De h�t, �n h�rom �vvel ezel�tt is egy ellens�gembe tal�ltam meg a t�rsam. Persze ki hitte volna, hogy h�tb�l k�s�bb tizenkilencen is lehet�nk ak�r... vagy is...
- Na, �vatosan! –n�zett r�juk, ahogy elfutottak el�tt�k.
Rewrite h�rtelen kapta el a l�nyt �s felkapta, kicsit fel is dobta, a l�ny �tfogta a nyak�t.
- Mikor lettek ilyen j�ba? –s�t�lt Sierpe-�k mell� Dereck.
- M�r r�g�ta j�ba vannak, csak az ut�bbi id�ben �rt megpr�b�ltat�sok m�g jobban �sszekov�csolt�k �ket. –v�laszolta Yoru.

[ - J� reggelt kissz�vem. –s�t�lt be a sr�c szob�j�ba a legjobb bar�tja boldogan. Az nyakt�l eg�szen alhasig, ujjakt�l v�llig, l�bujjakt�l combig be volt k�tve mindenhol, m�g a feje is, arc�n is egy kis k�t�s �gtelenkedett.
� nem fek�dt, ink�bb �lt, �gy k�nyelmesebb volt. R�n�zett a vend�g�re, majd maga el� emelte a kezeit. Lassan mosolyodott el.
- Szia!
- F�j valamid?
- Mindenem. –nevette el mag�t, mire a m�sik is, le�lt az �gya sz�l�re.
- Egy darabig megint nem ugr�lsz.
- H�t nem. Nem is baj. Ugr�ltam �n m�r eleget.
- Sokat is. �r�l�k, hogy j�l vagy.
- K�sz. A t�rt�ntek ut�n is, t�nyleg �r�lsz neki?
- Nem tehetsz r�la, �regem. Neh�z id�szakon vagy t�l. Most mit �rzel?
- Megnyugodtam. Most m�r j�l vagyok.
- Csin�ltam egy vizsg�latot, am�g aludt�l.
- �s?
- H�t tes�... �gy n�z ki egy darabig m�g k�zt�nk maradsz!
- Na bazdmeg! –nevette el mag�t ism�t. ]

- Rewriiiiite! –has�tott az �jabb elny�jt�s, majd a fi� ki�lt�sa.
Ez �gy ment egy darabig, am�g v�g�l a fi� a h�t�ra dobta a l�nyt.
- Mehet�nk? –n�zett fel r�.
- Mehet�nk! –nevetett a l�nyka, amikor Rewrite h�rtelen letette, kicsit el�re szaladt, a kezeit a sz�ja el� tette �s elki�ltotta mag�t: - Tay!
A t�bbiek csak f�rk�szve sz�tn�ztek. Kerest�k a szem�lyt, latolgatva kit sz�l�thatott meg a, ink�bb m�r f�rfinak nevezhet� mint fi�. De hi�ba n�ztek sokfel�, senkit sem l�ttak. Rewrite h�rtelen kezet fogott a... leveg�vel.
Ezt csak �k l�tt�k �gy.
[ - Tay!
- Te j�... �G! –ki�ltott egy kisfi�, akit csak � l�tott. Arca felder�lt, szemei kikerekedtek, boldogan szaladt hozz�, �s rem�nykedve ny�jtotta fel� a kez�t. �s amikor az elfogadva megr�zta melegs�g �nt�tte el. ]
- Hogy vagy t�ki?
- Annyira r�gen l�ttalak! Te hogy vagy? A n�v�rem mes�lte a t�rt�nteket! Nincs semmi bajod?
- Lassabban, t�ki. Na igen, a n�v�rednek elfelejtettem sz�lni arr�l, hogy m�r kiengedtek a k�rh�zb�l. Most hol van?
- Ha j�l gondolom pont a te h�zad tetej�n �cs�r�g �s a macsk�ddal j�tszik.
- Ez jellemz� is lenne r�.
Ek�zben kis csapatunk agg�dva figyelte �t. El nem tudt�k k�pzelni vajon mi t�rt�nhetett vele, mi t�bb, agg�dtak att�l, mi van ha sokk-hat�s �rte az elm�ltak miatt, tal�n ez�rt ez a megmagyar�zhatatlan jelenet. V�g�l Pinky b�tortalanul sz�l�totta meg, mire a kisfi� a fi� m�g� b�jt.
- Ne agg�dj, nem b�ntanak. –nevetett r�, ahogy a h�t�hoz �rt hogy el�r�bb tolja.
- �k lenn�nek azok?
- Mindegyik. F�raszt� egy banda.
- Te most... Rewrite te most... –de Pinky nem tudta befejezni.
- Ja t�nyleg. Tudod, �k nem l�tnak.
- De... te is az �rint�sem n�lk�l l�tsz. �k mi�rt nem? Pedig kiv�lasztottak �k is, mint te.
- J� k�rd�s. Gyere. –tolta meg ism�t a h�t�t �s a l�nyka el� vezette. A t�bbiek csak �ssze-�ssze n�ztek, az aggodalmas tekintetek �gy sz�ltak a leveg�be mint �gen a madarak.
- �rintsd csak meg. Nagyon kedves, szeretni fogod. –mutatott Pinky-re, mire a kisfi� lassan a kez�hez �rt. A l�ny �gy �rezte mintha egy pillanatra csak, de er�s vill�mcsap�s �rte volna. Szorosra z�rta eme �lm�ny miatt a szemeit, �m mikor kinyitotta �s � is megl�tta a fiatal fi�csk�t elmosolyodott.
- Szia. Sora Sakura a nevem, de mindenki csak Pinky-nek h�v. Te Rewrite bar�tja vagy, igaz? –hajolt le hozz�. Kedves hangja mosolyt csalt arc�ra.
- Tay vagyok.
A l�ny m�r majdnem meg tudta simogatni a fej�t, amikor bar�tja h�rtelen elr�ntotta.
- Yoru nyugalom! T�nyleg van itt valaki! Egy kisfi�!
- T�-t�nyleg? –dadogta egyszerre mindenki.
- Eddig �n sem l�ttam, de azt�n megfogta a kezem. Ez hogy lehet? –fodult Rewrite fel�.
- N�zd meg Tay bal szem�t. Mint azoknak a szellemeknek akik nincsenek tudatukn�l. Tay valami�rt csak f�lig v�ltozott �t, ez�rt csak az l�tja aki meg�rintette.
- Kiv�ve t�ged. –sz�rta k�zbe az eml�tett.
- Igen, kiv�ve engem. De ha Tay meg�rintett valakit az onnant�l kezdve l�tja a szellemeket. Csak a norm�lis, nem-vagyok-zombi,-m�g-megvan-az-eszem szellemeket.
Pinky ezen nevetni kezdett, majd �szbe kapott: - Teh�t Tatsuya �s Miwako ez�rt l�tja Tei-t.
- Igen, egyszer v�letlen�l meg�rintette �ket amikor n�lam voltak. –sz�lalt meg valaki, az egyetlen, aki nem lep�d�tt meg Rewrite viselked�s�n. Lassan Pinky mell� s�t�lt.
- Szia Ayumi! –k�sz�nt r� a kisfi�.
- Szia Tay. –k�sz�nt vissza.
- Ayumi? –fogta �t a derek�t Veon.
- Fogd meg �ket Tay, t�k h�ly�nek n�znek minket. –r�zta meg a fej�t a l�ny, �s ezzel a fi� v�gigsim�tott mindenki kez�n. D�bbenten n�zt�k az el�tt�k �ll� fekete haj�, furcsa szem� gyereket.
- Honnan ismered? –meredt Veon a bar�tn�j�re.
- Amikor hazaj�tt�nk Rewrite-al �sszefutottunk vele, engem is v�letlen�l �rintett meg. Egy�bk�nt meg Tei �ccse.
- �CCSE? –ki�ltottak a t�bbiek.
- Igaz�b�l csak fogadott. –mosolygott a fi�cska.
- Tei m�g r�gebben tal�lt r� �s mag�hoz vette. Na, nyom�s t�ki, keresd meg a n�v�redet. –sz�lt Rewrite, a fi� pedig elvigyorodva futott el, mik�zben � visszavette a h�t�ra a r�zsasz�n haj� l�nyt.
Megindulni k�sz�lt � �s Ayumi, b�r a t�bbiek m�g mindig dermedten, amikor Orime kis csap�d�st �rzett a l�b�n�l.
- Au! –ny�gte az el�tte fen�kre esett le�nyka, aki az im�nt szaladt Orime-nek. Fiatal arcvon�sai kis f�jdalmor�l �rulkodtak, ahogy a fenek�hez ny�lt �s gyorsan d�rzs�lte, hogy enyh�tsen a f�jdalmon. Felpattant �s a l�nyra n�zett.
- Sajn�lom! –hajolt meg, �s t�zv�r�s haja el�re omlott. Orime szemei elkerekedtek, hatalmasat nyelt.
- Orime. Orime, hallod? –b�kte meg Rewrite.
- ...ha? –n�zett r� k�bultan.
- Bocs�natot k�rt. Illene r� v�laszolnod.
- Ja, igen! Semmis�g! –hadarta.
- T�nyleg nagyon sajn�lom.
- Nincs baj, ne izgulj. –mosolyodott el, mire a l�ny is, �s ism�t fut�snak eredt, v�r�s hajzuhataga lobogott ut�na.
- Mi volt ez? –n�zett r� kiss� agg�d�an Rewrite.
- Csak elf�radtam. –mondta neki kedvesen, majd a kisl�ny ut�n n�zett.
- �r�l�k hogy tal�lkoztunk v�gre... Kokoa.

Ahogy a l�ny kinyitotta a szemeit felk�h�g�tt. Hossz� h�feh�r haja k�rbefogta s�t�t b�r�t, melyr�l lecs�p�g�tt a v�re, ami a k�r�l�tte l�v� kis v�zbe hullott. Fel�lt, tov�bb k�h�g�tt, majd sz�tn�zett.
- Mint valami sz�nalmas Ophelia, aki m�gis ragaszkodik az �let�hez. –mosolyodott el szomor�an saj�t mag�n. Nehezen, n�gyk�zl�b, n�ha meg-megg�rnyedve �rte el a t�partot. Nehezen vette a leveg�t, er�sebben kezdett k�h�gni. B�r mindene f�jt, tudta, musz�ly fel�llnia. A kezeire t�maszkodott, �s nehezen kih�zta mag�t. �m b�rmennyir nem akart h�rtelen mozdulatot tenni, m�gis k�nytelen volt gyorsan a v�z fel� hajolni, hogy kiadja gyomra nem k�v�natos tartalm�t. Hossz� id�be tellett, majd kis v�r is t�vozott. Ezut�n a h�t�ra fek�dt kimer�lten, nem t�r�dve a sz�ja sark�b�l csordog�l� v�r�sre. Lassan a fej�hez ny�lt �s felki�ltott f�jdalm�ban. Nagyobbacska, macska szer� f�leket �rzett. A v�z f�l� hajolva ism�t, a t�k�rk�p�t n�zte. M�g a szeme feh�r r�sze is v�r�s sz�nben pomp�zott. Er�sen behunyta a szem�t, koncentr�lt. Lassan feh�r f�ny vette k�r�l, �s miut�n az sz�t�ramlott m�r nem voltak ott a f�lek, �s s�t�t b�re feh�r, s�padt sz�nn� alakult, valamint a piros a szem�ben norm�lis sz�nn� terjedt m�r csak el.
�s mikor behunyta a szemeit elaludt a kimer�lts�gt�l.

- Fel�bredt�l! –ki�ltott a t�zv�r�s haj� l�ny.
V�kony hangja s�rtette a m�sik f�l�t. Ijedten kapott a fej�hez.
- M�r megint?! –borult ki saj�t mag�n, �s nehezen fel�lt.
- Oh, m�g nem szabadna... –kezdett bele, �m az id�sebb fel�llt, kis feh�r f�ny vette k�r�l, �s miut�n visszanyerte s�padt sz�n�t �s elt�ntek a f�lek gyeng�n esett �ssze.
- ...fel�llnod. –fejezte be a l�ny a mondatot.
~ Francba... haza kell jutnom. –emelkedett fel ism�t. L�bai remeg�s�t �s gyenge l�pteit l�tv�n a kisebbik agg�dott att�l, �sszeesik. A magasabb nekid�lt egy f�nak, m�lyeket l�legzett.
A v�r�ske megindult fel�, er�sen vizslatta a ny�zott arcot.
~ Milyen sz�p hamvas a b�re. –t�n�d�tt el, megijedt amikor a l�ny r�meredt.
- Hol vagyok? –szegezte neki durv�n a k�rd�st.
- E...e-egy erd�ben... mened�ket kerestem �s... t�ged tal�ltalak.
- �s mekkora ez az erd�?
- Nem tudom, m�g nem j�rtam itt.
- Francba. –sz�rte a fogai k�zt, �s er�s l�ptekkel indult meg, ez�st haja lebegett ut�na. A l�nyka, mint akit megbabon�ztak k�vette. A m�sik �szre sem vette, eg�szen addig am�g az fel nem jajdult, miut�n be�t�tte a l�b�t egy k�be.
- K�sz�n�m a seg�ts�ged. Innent�l egyed�l is boldogulok. –fordult fel� egy mosollyal, majd tov�bb indult. A kisebbik �gy maradt. Akkor eszm�lt fel, amikor a l�ny majdnem ki�rt a l�t�hat�rb�l. Azonnal ut�na futott, �s amikor a m�sik meg�llt � nekiment.
- Neharagudj! –hadarta.
- Mit akarsz? Megk�sz�ntem, m�ssal nem szolg�lhatok. –fordult fel�.
- H�t �n... mivel te is egyed�l vagy... �s �n is... �rted.
- Szakadj le k�ly�k. Nem vagyok pesztonka. –indult tov�bb.
- K�ly�k?! Tizenhat vagyok, kik�rem magamnak!
A l�ny megd�bbent, v�gigm�rte.
~ Vajon �n is ilyen magas voltam mikor ennyi id�s voltam? Na, nem mintha annyival magasabb lenn�k n�la de... –�m ism�t csak h�tat ford�tott.
- K�rlek! –indult ut�na, az viszont nem v�laszolt, �gy el�be futott – Hogy h�vnak?
A l�ny n�zte egy darabig a barna szemeket, majd egyszer�en v�llat vont.
- Egy�bk�nt meg, k�teles vagyok veled tartani!
- Ugyan mi�rt? –ker�lte meg.
- Mert te m�s vagy. –erre h�rtelen meg�llt, d�bbenten fordult vissza fel�. A l�ny lehajotta a fej�t – Te m�s vagy... te nem fogsz engem b�ntani, mint a t�bbiek...
~ Ez a l�ny... nem is tudom mire gondoltam el�sz�r, arra, hogy ismer engem, vagy arra, hogy s�rni fog?
- Tudom. L�tom a hajad sz�n�n. M�s vagy. –mosolyodott el h�rtelen, mire a magasabb k�rbej�rtatta a tekintet�t �s ment tov�bb. A kicsi meg ut�na.
- Engem Kokoa-nak h�vnak. T�ged?

�s ez �gy ment onnant�l eg�szen naplement�ig.
- Na, m�g mindig nem �rulod el? –s�t�lt m�g�tte tisztes t�vols�got tartva, az id�sebbik ekkor borult ki, fel� fordult kiab�lva: - SZ�LJ M�R LE R�LAM, NEM �RTED, HOGY NINCS NEVEM?!
- De... olyan nincs.
- DE VAN! KOPJ LE, KIS H�LYE! –siet�sen l�pkedett tov�bb. A kicsi meg�llt erre. Ism�t lehajtotta a fej�t. Valamilyen szinten tal�n sz�gyellte mag�t, �m tudta mire rendeltetett, ez�rt nem hagyhatta csak ennyiben. Ami�ta �lmodik folyton r�la sz�lnak az �lmai. Elj�n majd az angyal aki jobb �letet hoz. De ez... ez nem angyal! Az angyalok kedvesek, meg�rt�ek, seg�t�k�szek... �m lassan fel�tl�tt benne, hogy az csak �lom volt... tal�n a val�s�gban az angyalok nem is olyanok mint a mes�kben. Vagy tal�n az utols�, igazi angyal ilyen.
- Val�s�g... Real. –suttogta. A m�sik r� kapta a tekintet�t ijedten.
- �rzed ezt a szagot?
- T�z! –ki�ltott h�rtelen a kisebbik, mire a nagyobbik a szag ir�ny�ba fordult. Igen, m�r l�tsz�dik a f�st. �s jelenlegi helyzetben m�g csak az a vesz�ly �ll fel, hogy esetleg sokat l�legeznek be, de ha a t�zet is l�tj�k majd... nem lesz menekv�s.
- Fut�s! –ki�ltott az ez�st�s. Egym�s mellett haladtak, sebesen futottak.
- Francba! –sziszegte aznap m�r sokadj�ra.
- N�zd! –sik�tott a kisebbik, dermedten meg�llt. Az erd� azon r�sze ahol nemr�g veszekedtek imm�ron l�ngban �llt.
- Gyer�nk! Siess! –ragadta meg a karj�t �s futott tov�bb, �m a l�ny folyton vissza-vissza tekintett.
Jobban r�kapcsolt m�g ahogy elengedte a l�nyk�t, az tudta tartani az iramot. Ahogy egyre k�zeledtek a foly� fel�, sajnos �gy k�zeledett fel�j�k a t�z is, �s a fut�s m�r neh�zkess� v�lt egyr�szt a kimer�lts�gt�l, m�sr�szt egyre jobban cs�szott a talaj.
A v�r�s sik�tott az ijedts�gt�l mikor elesett. �s ism�t sik�tott mikor a mellette l�v� fa d�lni kezdett. Majd lehunyta a szemeit... h�rtelen oldalb�l er�s �t�st �rzett. T�rsa r�vet�d�tt �s elgurult vele. A kisebbik h�rtelen �tvette az ir�ny�t�st, er�sebben forgott egyenesen le egy szakad�kba. Tudta, hogy f�jdalmas lesz a becsap�d�s, de vagy ez, vagy t�zben meghalni.
�rezte hogy becsap�dik, �s csak egy pillanatra vesztette el az eszm�let�t.
Egy eg�szen apr�cska t�ba estek, �pphogy el�g volt ahhoz, ne �ss�g be magukat annyira hogy t�rj�n valamelyik v�gtagjuk. Fel�lt, kereste a l�nyt a tekintet�vel, �s amikor az felk�h�g�tt odament hozz� n�gyk�zl�b, nehezen, szapor�n v�ve a leveg�t.
- Rendben van... menny�nk egy�tt. –lihegte.