Ahogy ezt a lány szájából hallotta még jobban lángra lobbant, Hyouri már nehezen tudta lefogni, szerencséjükre ekkor ment oda Hisagi Shuuhei.
- Kariya vissza a sorba! Sakura menj orvoshoz, vérzik a lábad.
A lány lenézett. Csak most tűnt fel mindenkinek a körülöttük lévő kis vértócsa.
- Jaj! –sikította és odaszorította a kezét.
- Egyenesen Unohana-hoz menj. Kira-chan majd elkísér. Kariya, mondom vissza a sorba!
- Igenis. Sensei. –ejtette hidegen, ahogy lehámozta magáról Hyouri kezeit. Sakura nagyot nyelt. Nem volt több ideje gondolkodni, Kain felkapta.
- Had vigyem én. Felelősnek érzem magam miatta. Sajnálom. Kérem, Hisagi-sensei! –hajolt meg előtte.
- Vidd. Csak siessetek.
A fiú bólintott és futásnak eredt vele.
- Szólj ha rosszabbul vagy.
- Kain…
- Tudom, hogy vérzékeny vagy, meg vérszegény. Nem tudom mi volt ez, de a tag akkor esett neked amikor kiejtettem a neved.
Kaoru nehezen, de összeszedte a bátorságát, és megkocogtatta Hyouri vállát. Az aznapi feladatuk papírmunka volt, senki nem örült neki, és gyorsan akartak végezni.
- Kaoru? –fordult hozzá.
- Én…szóval… -kezdett bele, de nem tudta folytatni.
- Mond nyugodtan.
- Ez a fiú az előbb…megtámadta Sakura-t, pedig nem is ismerte.
- Sakura nagyon sokat fog még szenvedni a származása miatt. –sóhajtott és visszafordult, hogy végezze a munkáját tovább.
A fekete hajú késő este az esőben sétált. Ezernyi gondolata volt. Feldúlt volt, lenyugodni pedig nem tudott. Felnézett az égre, kinyújtotta a kezét, erős hányingert érzett.
- Kariya! –szólította meg valaki. Azonnal megfordult.
- Matsumoto? –ejtette ki a nevét. A fiú közelebb ment hozzá, nem sokkal lehetett nála magasabb.
- Mi volt ez?
- Az a kis mocskos zabi nem érdemel könyörületet! –kiáltotta hevesen.
- Miről beszélsz? Mit tett, amivel ezt váltja ki belőled? Nyugodt Shinigami-nak látlak, most mégis… mi ez?
- Annak a sápadt kis senkinek a bátyja ölte meg az enyémet!
Kain egy pillanatra döbbentében hátra lépett, majd mégis egyet előre: - De… ő nem tehet róla! Ahogyan te sem!
- Hallgass! Rendben van, megölték a bátyámat? Akkor én megölöm őt!
Kain még közelebb ment hozzá, a vállára tette az egyik kezét. Még a ruhán keresztül is érezhető volt, mennyire hideg. Megremegett, félni kezdett tőle.
- Ha egy haja szála is meggörbül Kariya… én végzek veled! –engedte el és indult tovább. A fiú csak sokkal később mert nyelni egyet. Nem értette honnan jön ez a hatalmas félelem. Lassan hajtotta le a fejét.
- Onii-sama… -ejtette halkan.
- Onii-sama! –kiáltott egy gyermek boldogan az emlékeiben. Érezte a meleg érintést. Ahogy most Kain-éra gondolt ismét elöntötte a remegés.
- Nélküled… már nem lennék életben. Aznap, amikor megtaláltál a Hollow-ok között és megmentettél, én felesküdtem neked! Olyan akartam lenni mint te… annak ellenére is, hogy Shinigami vagyok, te Bounto létedre magadhoz vettél, testvérként kezeltél. A halálod óta nem volt bennem akarat. Rég nem éreztem így. –maga elé emelte kezeit – De miért… miért pont ő váltja ki? ONII-SAMA! –kiáltott az égbe.
Másnap reggel Kaoru nehezen ébredt. Szétnézett maga körül, ám barátnőjét nem látta. Az eligazítás után keresni kezdte. Gondolataiba mélyedt, emiatt véletlenül nekiment valakinek.
- E-elnézést! –szabadkozott és hátrébb lépett. Úgy vette észre, hogy az a valaki kicsit jobban is megijedhetett mint ő.
- Ugyan, semmiség. –legyintett hevesen, hosszú tűzvörös haja lebegett utána.
Kaoru tovább akart indulni, de ekkor a lány odaszólt neki: - ne haragudj… meg tudnád mondani merre találom ezt a csoportot? –futott oda mellé ahogy előhúzott egy papírt és a lánynak adta.
- De, persze. Ebben a csoportban vagyok én is.
- Tényleg? –derült fel az arca.
- Igen. ^^
- Hála az égnek! Tudod, én még új vagyok itt és… nem nagyon tudom mi hogy van… jaj, milyen tiszteletlen vagyok, még be sem mutatkoztam, Souzetsu Chishi vagyok.
Karakura városában esteledett. Ichigo a naplementét nézte, egy kólával a kezében amit automatából vett.
- Mikor mész vissza? –hallotta maga mögött édesapja hangját.
- Egy ideig nem.
- Miért, nem kell szolgálatban lenned?
- Nincs szükség, majd ha hívnak megyek. –kortyolt az italába.
- Könnyelmű vagy. –vigyorodott el pimaszul.
- Áh. Egyenlőre úgy se tudnának velem mit kezdeni. Jobb, ha itt vagyok. Itt is sok a Hollow, nem unatkozom.
- Nem tudnának?
- Máson járna az eszem. –legyintett.
- Úgy látom mostanság mindig máson jár az eszed. –bökte meg könyökkel finoman.
- Igen, azt hiszem. –sóhajtott.
- És miken?
- Sok mindenen. –ezt is sóhajjal mondta.
Isshin egy darabig nézte vele a naplementét, majd bement. Ichigo kiitta a maradék üdítőjét és összegyűrte a fémdobozkát.
- Főként azon, hogy szoktad-e még nézni a naplementét. Vagy velünk együtt ezt a szokásod is itt hagytad, Szöszi?
- Ichigo mit csinál kint? –tette le a tányérokat Karin az asztalra a vacsorához, édesapjától kérdezte.
- Reménykedik.
- Reménykedik? Miben?
Ekkor lépett be az említett és dobta a kukába az összegyűrt dobozd.
- Hogy hozol nekem még ilyet.
- Ne már! Most ittad meg!
- De tök finom. Szeretném még érezni az ízét. –szaladt fel, Karin csodálkozva forgott utána. Ichigo kitárta a szobájában az ablakot és onnan nézte tovább a naplementét.
- Hagyd, fél, hogy előbb elkapkodják és egy ideig nem ihat ilyet. –ásított Isshin, Karin végkép összezavarodott.
- Készen állsz?
- Készen!
- Nem is tudom… biztos vagy benne Jyuushirou? Hiszen ma megsérült.
- Én szépen kértem Yoruichi-san, hogy ne menjen, de hajthatatlan!
- Rendben, akkor menjünk. –sóhajtott a nő, és átkarolta a kis szőke vállát.
- Várj, csak még valamiért gyorsan visszaszaladok, rendben?
- Siess.
Visszaért saját szobájába kitárta az ablakokat. Remélte, hogy láthat még a naplementéből, de már a sötét ég volt csak.
[ - Elnézést, amiért zavarom, Ukitake-sensei, de… sehol nem találom Sakura-t.
- Továbbképzésen van. –haladt el mögötte unokatestvére, ki se nézett egy jegyzetből.
- Á, köszi. –fordult utána, majd vissza ukitake-hez – Köszönöm sensei! –rohant vissza a csoportjába. ]
~ Ez már egy hete volt. Mást sem csinálunk, mint papírmunkát.
- Youji ne-ne-ne! –sikított a hosszú vörös hajú lány, majd Youji kiáltott, és Kaoru mögött mintha leomlott volna valami.
~ De legalább vannak már barátaim. –dőlt a hátára ültéből a tornácon. Az elmúlt egy hétre gondolt.
[Akkor is úgyan így volt. A nap már javában tartott ,az új osztagnál miközben persze megint voltak akik ellógták az egész napot.
Hangos léptek zaja, szinte mérgesen vonultak végig a padlón, ami néhol meg-megrecseget alatta. A lilás hajú lány és a mellette ülő vöröses felkapta fejét, míg a harmadik fél ugyanúgy tunyult a kanapén.
- HÍREM VAN! - törte rájuk szinte az ajtót Youji, mire a két lány felnézett szinte felcsigázva.
- Sakura-ról ? - kezdte Kaoru de Chisi a szavába vágott.
- Valami más?
- Nem és igen. - válaszolta Youji, s közben nagy mosoly húzódott arcára.
- Az osztagunk bővülni fog.
- Nem mondod? - nézett fel Chisi, mire Kaoru kissé elpillantott zavartan. Elgondolkodott ezen az egészen.
- Kivel? - kérdezett újra a vöröske mire a zöldes büszkén húzta ki magát.
- A Shihouin házból... azt mondják Yoruichi-sensei húga.
- A NEMESI HÁZBÓL ? -kapta fel a fejét mindkét lány.
Erre csak bólintott a fiú kiélvezve a figyelmet a lányoktól. Mondjuk sosem szenvedett a másik nem felől figyelem hiányban, demost mégiscsak ő volt a központban és ez legyezgette az egóját fel-le. Youji megnézte az irat halmazt, majd sóhajtott.
- Mennyi van még hátra...
- Már csak pár. - közölte Chisi, mire Kaoru bólintott. - Ezt viszont viheted is a 2. osztagnak leadni.
- Jelentés? - vizslatta szemeivel a fiú s újra felnézett, de már csak a horkolás miatt. - Ez meg?
- Jah...Igen.. Shirokuro is itt van.
- Megyek leadok pár papírt... - fogott meg egy köteget Kaoru s lábacskáit szedve sietősen távozott a légtérből. Youji utána pillantott, majd parányi aggodalommal vissza, legújabb társukra. Az vette a lapot ,elmosolyodott, kicsit rosszul érintve a dolgot.
- Csak aggódik Sakura-chan miatt. ]
AJÁNLOM AZ OLDALT
