- Tudod Roy, amikor először kezdtem érezni, hogy egészen beleszerettem Orime-be kicsit megijedtem. Nem akartam elveszíteni az érzéseimet Rose iránt. De nem tudtam magammal mit kezdeni. Belezúgtam Orime-be mint vak ló a szakadékba. És igaza van, mi mind próbáltunk átsiklani a történteken, te viszont nem.
- Mert nem akarok. Nem akarom elengedni. Nem vagyok rá képes.

Rewrite az asztalánál ült, karjait a térdére támasztva, fejét a kezébe hajtva. Hírtelen pattant fel, haját és körmeit újrafestette feketére, a hajából elöl vágott is, szemeit alul kihúzta, lecserélte farmerjét egy bő fekete nadrágra, fekete pólója felé fekete zipzáros kapucnis pulóvert húzott aminek kapucniját fel is hajtotta, belebújt fekete acélbetétes bakancsába, és végül a fekete szemüveg. Felkapta az asztalon heverő kulcsot, majd egyszerűen kihúzta az áramot és kifelé indult, Arashi akkor akarta kinyitni az ajtót, amikor a fiú is, így kicsit egymásnak mentek.
- Hé, mi van? –nézett rá.
- Semmi. –válaszolta, láthatóan ingerült volt. Ismét megindult az autója felé.
- Hova akarsz menni? –kérdezte régi barátja, kissé megriadt a fiú hevességén. Az nem válaszolt, csak kinyitotta az autó ajtaját. Arashi odament és bevágta.
- Most meg mi a bajod?
- Le akarsz lépni?
- Ne idegesíts fel, jó?
- Le akarsz lépni?!
- Engedj Arashi!
- Kérlek Roy!
- Pofa be! –kiáltotta el magát, kezeit a halántékára szorította. Arashi ismét megriadt kicsit. Nem értette ezt a reakciót. Roy ilyenkor mindig visszakiabálna, sértegetne, káromkodna, talán még ütne is… nem kikészül.
- Egész életemben ez volt! Kértek, én meg tűrtem! Tűrtem, elviseltem a sok szart amit kaptam, amit osztottak rám, szó nélkül, fogcsikorgatva, vért hugyozva, félholtan, de elviseltem! Most már igazán kérhetek én is, nem?! –vágott hozzá valamit, majd beszállt és gondolkodás nélkül elhajtott. Arashi felvette azt a valamit, hosszasan nézte. A srác csipogója volt az.
Eleredt az eső, de ő észre sem vette. Orime lassan érkezett meg.
- Arashi? Baj van?
- Rewrite elment. Nem fog visszajönni. –adta neki a szerkentyűt és elindult hazafelé. Orime értetlenkedve meredt utána.

- Szóval csak a csipogóját kaptuk? –kérdezte Pinky Arashi beszámolója után.
- Igen, csak azt.
A lány elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
- Miért hívod, ha itt van nálunk? –sétált mögé kedvese.
- Nem a csipogóját hívom. A mobilját.
Ezen a fényben és sötétben járók mind meghökkentek.
- Mi van? –értetlenkedett Naoyuki, a Reila-k közül is csak Ishiko hiányzott.
- Rewrite-nak nincs is mobilja, régebben is csak alig használta, aztán mikor eljöttünk itt is hagyta, aztán Pinky a falhoz vágta. –hadarta Ayumi.
- De vettem neki egy másikat. Ha azt nem kaptuk meg, akkor még észre sem vette, a táskájába dugtam. Kicsöng. –szólt a kis rózsaszín.
Rewrite gyorsan és ész nélkül vezetett, a piroson is áthajtott. Most nem volt úti cél, egyszerűen csak száguldani akart a semmibe. Egy pillanatra megijesztette, hogy zene indult meg. Elképedéssel nézte a táskát, amelyből Anna Tsuchiya Loser című száma szólt. Belenyúlt, kivette a készüléket, kihangosítva maga mellé helyezte, de nem szólt bele.
- Rewrite? Itt vagy?
- Ó-jaj Pinky. –sóhajtott a srác.
- Megint elmész?
- Húsz perc múlva a ház előtt leszek. Ha addigra te is, akkor az azt jelenti velem tartasz. –nyomta le.
Pinky leemelte a füléről a telefont és lecsukta. Kedvese felé nézett, aki már távolabb ült tőle.
Az csak bármiféle gondolat nélkül nézte a szemeit, majd hírtelen kiegyenesedett: - Vele fogsz menni? -kapott észbe.
- Én… -és itt abba is hagyta. Yoru hevesen állt fel, hátat fordított a többieknek, idegesen túrt a hajába.
- El fogsz vele menni?!
- Még van húsz percem, hogy döntsek. –válaszolt lehajtott fejjel. Arashi arcán hatalmas mosoly keletkezett, ahogy ránézett, a lány elmosolyodva sandított rá. A fiú büszkeséget érzett vele kapcsolatban, végre képes a rossz elé a jót helyezni. Lehet ugyan, hogy rossz lesz, hogy itt kell hagyni a többieket, de jó lesz Rewrite-al lenni.
- Jó! Menj csak! Kit izgat! –vetette Yoru a hátát a falnak, kegyetlen tekintettel nézte a lányt. Az lassan ráemelte a tekintetét, és Yoru megdöbbent. Olyasmit fedezett fel a szemében, amit még soha nem látott. Valósággal csillogott. A kontaktlencse színe keveredett a mélybarna szemekkel, és a hozzá társuló csillogás még gyönyörűbbé tette. A fiúhoz ment, és mivel kisebb volt így ráállt a fiú lábaira lábujjhegyen és az ingébe kapaszkodott, ami már csak azért is jó volt, mert így kicsit lehúzta, így könnyedén csókot tudott neki adni miközben lehunyta szemeit. Yoru szemei kitágultak, karjait is a falnak vetette, kissé meg is remegett. Pinky elvállt, miközben elhaladt Arashi mellett megérintették egymás kezét. Ayumi mellett is elhaladt, végighúzta egyik vállától a másikig a kezét.
- Segíts a szerelmeseknek. Had sikerüljön nekik, ha már nekünk nem jött össze. –súgta.
Ayumi szemeibe is beleköltözött a csillogás, az ő arca is felderült, bólintott. Pinky az ajtóhoz ment, leakasztotta sötétrózsaszín kabátját. Mielőtt kilépett volna még visszanézett Arashira. Még boldogabb lett, mikor észrevette az ő szemeiben a csillogást. A fiú bíztatóan rábólintott, a lány ezt viszonozta és megindult. Ahogy kilépett Rewrite rádudált, ő is akkor érkezett meg, immáron feketére lakkozott autójával. Pinky az anyósülés felé ment, a fiú kilökte neki az ajtót, a lány az ölébe vette a táskét.
- A mobilod nálad van?
- Szerintem még erre sem lesz szükségünk. –vette ki az új telefonból az akkumulátort, Rewrite elvigyorodott és erősen a gázra taposott.
Ayumi felállt, Arashi tudta, hogy hozzá akar bújni, így ő is, hagyta hogy átölelje, viszonozta.
- Ezt hívják úgy, önzetlen szeretet? –kérdezte halkan a lány.
- Igen. –válaszolta és még jobban magához szorította.

Egy hét telt el. Hétfő délután volt, Ayumi a kanapén terült el, feje lelógott a karfán. Arashi benyitott és egy soboz pockyt ejtett az ölébe.
- Juj, köszönöm! –mosolygott a lány és egyből rágcsálni kezdett egyet.
- Szóval, hogy gondoltad ezt a kerítő szerepet?
- Pinky azt kérte hozzuk össze a párokat, ha már ők nem lehetnek senkivel. Valahogy megcsináljuk. Tudom ki kinek tetszik, szóval a kezdőpont megvan.
- Ha ilyen pózban eszel megfájdul a hasad, mert nem tudod majd megemészteni normálisan. Amúgy te ezeket honnan tudod?
- Látom a többieken.
- Igazán? Avass már be kik a legkönnyebb esetek, velük kezdjük.
- Sierpe és Dereck.
- MI?!
- Ezen miért akadsz fönt? –rakott egy pockyt a tátva maradt szájába.
- Három év van köztük! –rágcsálta el az édességet.
- És? –vett elő még egyet.
- Ez nagyon sok!
- Rewrite és Blair között is négy volt.
- Az még több! És hogy gondoltad, hogy hozod őket össze?
- Velük nem akarok foglalkozni, nekik túl zöld útjuk van, jelenleg is randiznak, képzeld, Ayko mesélte, hogy Dereck ma megmondja Sierpe-nek. A nővére tanácsolta neki, hogy legyen minél hamarabb túl rajta ha fél, mer akkor előbb jön a boldogság, más esetben pedig nem húzódik a fájdalom, szóval ezt le is tudhatjuk. Arisa érdekel. Ráveszem Ayko unokatesómat hogy vigye randizni. Ayko már állítólag meg is mondta Arisa-nak, hogy tetszik neki.
- Milyen informált vagy. –húzta meg a lelógó zöld hajzuhatagot.
- Tudom. Hidd el, annyira most nekem sincs kedvem ilyesmihez, de ha a szerelemtől az ő szemük is csillogni fog hát üsse kavics.
- Jó de ez akkor is… tudod mit? Beszélek Naoyuki-val, annyit én is levágtam, hogy Yukari bejön neki. Elmondom neki az igazat, a teljes igazságot, hogy miért jöjjön vele össze a mi részünkről. Kivételes a tag, meg fogja érteni és belemegy a dologba.
- Te tudod Arashi. De ez nem valami romantikus. –vette elő a telefonját és egy SMS-t írt unokatestvérének. Az egy óra múlva meg is érkezett, amikor Ayumi ismét egyedül volt.
- Szia. –köszöntötte.
- Hallom tetszik neked Arisa. –csapott a közepébe.
- Jah. –ült le mellé a srác, a lány felhúzta a lábait, hogy kényelmesen el tudjanak helyezkedni.
- Mikor viszed randizni?
- Neked ehhez mi közöd?
- Tudod mit? Menj át hozzá, tudom hol lakik. A bátyját addig mg áthívom, hogy kettesbe lehessetek.
- Ugye tudod, hogy ha fejjel lefelé eszed a pockyt nehezebben emészted meg?
- Figyelsz rám?
- Persze. De miért segítenél?
A lány nem válaszolt, csak ismét előkapta a telefonját és tárcsázott.
- Szia Yoru! Nem jössz át? Mesélek valami érdekeset. Tényleg? Remek, akkor várlak. :3
- Ez gyors volt. –nézte Ayko, Ayumi felemelte a fejét, határozottan nézett rá.
- Most te jössz tesó.

Arisa könyveket pakolt, gyakran el-el ejtett egyet. Ayko kopogott, a lány azt hitte testvére jött vissza.
- Gyere! –szólt ki. Ayko benyitott és egyből elvette a lánytól a könyveket.
- Minek cipekedsz?
- Ayko? Te mit keresel itt?
- Mondtam, hogy tetszel nekem. Ezeket hova tegyem?
- A sarokba. –mutatta meg a lány.
- Rendben. –válaszolt és letette, újabb adagot fogott meg és azt is elpakolta, a lánynak csak vezényelnie kellett. Egy órán belül el is készültek, a fiú kihúzta magát.
- Kell még segíteni valamiben?
- Nem, de nagyon köszönöm. Hálás vagyok a segítségedért, nem tudom mikor készültem volna el.
- Ez azt jelenti, hogy kapok egy csókot? –lökte hírtelen falhoz, a lány vérvörösre pirult.
- A-Ayko…
- Gondolkodtam azon amit mondtál. Te felejteni akarsz. Én is felejteni akarok. Felejtsünk együtt. –simogatta meg a kézfejével a lány arcát.

Naoyuki nagy levegőt vett, ahogy benyitott Rewrite házába. Arra gondolt, amit Arashi mondott. Ha Pinky-nek fontos, hogy csillogjanak a szemek, és ha szerinte ez a szerelmen keresztül fog sikerülni legkönnyebben, akkor itt az ideje, hogy rávegye magát arra, amire rég óta készül. Randira hívja a kis Yukarit.
A lány Churc-öt simogatta, aki a tálkájába öntött friss macskaeledelt majszolta.
- Zavarok? –lépett be.
- Nem, dehogy is. Tulajdonképpen még örülök is neked. Rewrite nélkül nagyon kihalt a ház, nem hallom, hogy horkol vagy kiabál, ez hiányzik. Szia. –nevetett.
A fiú leguggolt melléjük, és ő is simogatni kezdte a macskát.
- Figyelj csak Yukari… gondolkodtam a többiekkel…nem fogom szépíteni, Pinky jelezte Ayumi-nak, hogy hozza azokat össze, akik vonzódnak egymáshoz. Szerinte így majd könnyebben elviseljük a gondokat. És én vonzódom hozzád.

 Arashi ismét visszatért, ugyanúgy dobta le a cigit a lányra az előbb mint a Pocky-t. Yoru ekkor érkezett meg.
- Ayumi azt tudod, hogy ha fejjel lefelé eszel nem tudsz rendesen emészteni?
- Áthívtam Kaito-t is, randit csinálunk neki Chiku-val, Veon kíséri Chiku-t, jössz te is?
- Úgy sincs más dolgom. Kaito mikor jön? –és ahogy ezt kimondta a fiú be is lépett.
- Hú, Ayumi nem egészséges ha így eszel, rossz lesz az emésztés, fájni fog a hasad.
- SZÁLJATOK MÁR LE ERRŐL!
Azon a bizonyos réten találkoztak.
- Minek jöttünk ide? –kérdezte Chiku a fiútól.
- Mert ide jönnek Ayumi-ék.
- Ó, értem. –bólintott a lány Ahogy megérkeztek a többiek és Kaito tekintete találkozott Chiku-éval elmosolyodtak.
- Na, ez is zöld út. –vágta csípőre a kezét Ayumi, Arashi halkan nevetett.
- Zöld út? –ejtette egyszerre Kaito és Chiku, össze is néztek.
- Tökéletes. Már csak ténylegesen össze kell jönniük. –kacsintott Ayumi a mögötte álló srácra, aki bólintott.
- Össze? –ejtette megint a kettő.
- Jaj ne fárasszatok. Gyerünk, smárold már le! –lökte Ayumi Kaito-t Chiku elé, aki bukdácsolva, vörös arccal állt meg előtte, a lány is ugyanennyire volt vörös.
- Most már csak kettesbe kell hagynunk őket. –csapta össze boldogan a lány a kezeit és hátat fordított, társai követték. A fiúk leültek a fűbe és sportról kezdtek beszélni, míg Ayumi távolabb tőlük sétálgatott.
~ Másnál annyira egyszerű volt. Én miért nem merem odavetni magam elé? Hát… most már mindegy. Lesz ami lesz. – tette hozzá az utolsó mondatot is, amikor meglátta, hogy Arashi és Yoru hazafelé indulnak, de Veon inkább maradt.
Ebben a pillanatban csattant el az újdonsült párok között az első csók.
A lány mögé sétált, és megkocogtatta a vállát. Ahogy a fiú felé fordult azonnal lehunyt szemekkel csókot nyomott a szájára.

- Na, hogy vagy? –szólt Pinky Rewrite-hoz az autóban, amikor kinyitotta a szemeit.
- Jobban. Már sokkal jobban. Sőt, egész jó kedvem van. –ölelte hírtelen magához. Ezt a hetet autózással töltötték, és minden nap benne aludtak.
- Ezt örömmel hallom.
- Menjünk tovább?
- Száz százalékig ébren vagy?
- Aha. –ásított.
- Nem is! –nevette el magát.
- Jah. Csak szeretnék mihamarabb hazaérni és ágyban szunyálni, érted. –nyújtózott ki.
- Igen, értelek. Jó lesz már.
- Arashi-hoz viszlek, rendben? Mert az úgy is útba esik az én lakásommal, nincs kedvem kerülni. Meg aztán, ha jól érzed, akkor neki biztosan olyan a szeme mint neked.
- Rendben, nekem sincs kedvem kerülni. –ásított ő is.
Másnap este, amikor Ayumi már kinyitotta Rewrite ajtajának a zárját, hogy bemenjen és ellássa Churc-öt motorzúgást hallott a háta mögött. Lassan fordult meg.
- Jó hogy jössz, összedobsz nekem valami kaját? –mondta köszönés helyett Rewrite, ahogy elhaladt mellette az ujjai hegyével kicsit összezilálta a lány haját felül, és bement még előtte. Ayumi megdöbbenve nézte a nyitott ajtóból.
- Mi van? –nézett rá.
- Semmi. Csak egy percre úgy éreztem, hogy fáj a hasam. De már elmúlt. –sétált be és gyorsan csinált két szendvicset a fiúnak, egyet pedig magának. A srác ledőlt az ágyra keresztbe, a feje lelógott, letépett egy kis darabot az ételből és a szájába rakta.
- Ne edd így, mert megfájdul a hasad, mert nem tudod majd kellőképpen megemészteni. –szólt rá.