Már majdnem a szállodánál voltak, amikor Yukari majdnem összecsuklott az álmosságtól. Rewrite felvette a hátára. Yukari azonnal el is aludt.

Másnap, ahogy Rewrite és Arashi jöttek ki az egyetemről Touya ment oda hozzájuk.
- Na mi kéne? –kérdezte egyből Rewrite, mire azonnal ököllel bevert neki. Rewrite hátra tántorodott, Arashi fogta meg. A többiek is mind odamentek.
- Mi volt ez?! –kiáltott Pinky.
Rewrite szélesen elvigyorodott, ő már tudta, miért kapta.
- Nem fűlik a fogad a dologhoz, mi? –röhögött.
- Ha én csinálnám neked fűlne?!
- Az neked mindegy, mert én mindjárt kiverem az összes fogadat! –ezzel neki akart indulni, de Arashi lefogta.
- Mit csináltál már megint? –kérdezte halkan.
- Lefeküdt az enyéim közül az egyikkel! Ayumi-val!
Arashi döbbenetében elengedte Rewrite-ot.
- Mi?! Megegyeztünk, hogy távol tartjuk magunkat tőlük! –szólt rá Mijuni Ayumi-ra.
Egy csattanásra lettek figyelmesek. Blair kiejtett a kezéből valamit. Remegni kezdett.
- Lefeküdtél Ayumi-val?
Rewrite nem akart válaszolni. Nem szerette volna, ha Blair erről tudomást szerez.
- Igen. De nem szeretem! Ő sem engem! Tényleg nem! Csak egy éjszaka volt és kész!
Blair érezte, hogy jönnek a könnyek, így gyorsan hátat fordított és sietősen lépkedett. Arashi utána ment.
- Hugi! Hugi! Húgocskám, várj már! –szaladt utána, elkapta a vállánál. Megfordította, Blair némán sírt. Arashi lassan magához ölelte.
- Miért fáj ez nekem? –sírta. Arashi magához szorította. Orime odament, és először megpofozta Touya-t, majd Rewrite-ot.
- Ezt azért, mert megütötted őt, akit nekem kellett volna! –kiáltott Touya-ra. Rewrite elkapta a csuklóját, erősen szorította, kissé felhúzta.
- Engem többet nem ütsz meg! Te mondtad, hogy engedjem neked Blair-t, hát engedtem! Hálásnak kéne inkább lenned te kis hülye! –lökte el, Touya emiatt Rewrite-nak akart esni, de Misa és a Nishige testvérek lefogták, Pinky Yoru-ra nézett, aki bólintott, bementek az iskolájukba.
Amint beértek Pinky nagy sóhajjal karolta át Yoru nyakát.
- Majd beszélek Ayumi-val.
- Ezt én nem értem! Rewrite is szereti Blair-t! Akkor miért?
- Tudod kedvesem, van hogy bármennyire szeretsz valakit, tudod hogy nem szabad vele összejönni. Ilyen az ő kapcsolatuk is. A mienk is hasonlít, csak mi nem saját magunk miatt szívunk, hanem a csapat miatt. –adott kis puszit a szájára.
- Ez annyira…szomorú. Szegény Blair. Rewrite hülye!
- Nem hiszem. Ha a helyébe lennék, te meg Blair helyébe, hát talán én is megtettem volna. –erre Pinky fejen vágta. Sietősen mentek ki, Yoru beállt segíteni Touya lefogásában. Rewrite felvette a földről azt, amit a lány elejtett. Az egyik CD volt, amit a fiútól kapott, a Mermaid.

Későre járt. A Nishige testvérek otton ültek a konyhában, forró tea mellett.
- Lesz ez még jobb. –szólt a fiú.
- Tudom. De nem tudom megérteni miért kellett ezt tennie Ayumi-nak. Nem lesz ettől jobb a belső viszály.
- Gondolod? Csapat voltunk! Touya egyből kiált Ayumi mellett, mi meg lefogtuk őt. Igazi csapat.
Mijuni nem válaszolt, csak vállat vont. 

- Haragszol Ayumi-ra, pedig te is megtennéd ezt Orime-vel. –sóhajtott Misa, Touya mellett sétált. A fiú hírtelen megállt, hosszasan nézett rá. Misa vállat vont. Szerette a fiút, de nem mutatta ki soha. Úgy látszik –hitte legalábbis ő, hogy ez így marad.

Arashi benézett Blair szobájába. Furcsa volt neki, hiszen Blair mindig vele alszik, mindig egy ágyban, egy takaró alatt, egymást átfogva. Blair már aludt, alig hallhatóan szuszogott. A füléből kilógott a lejátszó fülhallgatója. Mellette volt a CD-tok. A remixes Anna Tsuchiya számok mentek benne.
Reggel, amikor Arashi kinyitotta a szemét Blair egy zacskóval állt mellette.
- Mi az? –támaszkodott fel.
- Átmegyek Rewrite-hoz. Visszaadom neki a CD-it.
- Nem hiszem, hogy egy zacskónyi CD-t kaptál tőle. –törölte meg a szemét.
- Ez itt mind Anna Tsuchiya. Rewrite utolsó CD-je a Cocoon, azóta öt CD-je is megjelent.
- MINEK ADOD NEKI EZEKET ODA?!
- Nem neki, okoska! Rose-nak.
- Rose-nak! –ismételte.
- Ha én meghalnék én sem örülnék neki ha odaadnád a CD-met. Mondjuk igaz, hogy mindegy lenne. De ezt én most szépen beteszem Rose-hoz.
- Veled megyek.
- Aludj csak. Elleszek. Sietek haza.

Elég hamar át is ért. Rewrite a szemét törölgetve, egy szál alsónadrágban nyitott ajtót.
Blair nem köszönt, egyből bement.
- Neked is szép reggelt. –szólt rá a fiú.
- Hol a CD amit tegnap elejtettem?
- Asztal. –ásította. Blair odament, elvette és benyitott Rose szobájába.
- Hey-hey-hey, oda nem megyünk csak úgy be kisasszony! –mondta, de mikor benézett kikerekedett szemekkel nézte, hogy Blair beteszi a saját CD-it a többi mellé, és időrendi sorrendbe pakolja. Leült mellé törökülésben.
- Mi ez az egész?
- Csak odaadom Rose-nak a többi Anna Tsuchiya CD-t. Gondolom megengedné hogy hallgasd, szóval ha gondolod hajrá. A Loser száma találó neked.
- Jó, ezt megérdemeltem. –dörzsölte meg a tarkóját. –De most komolyból, miért hoztad ide ezeket?
- Mondom, Rose-nak! Biztosan neki is meglenne.
- De neki már édes-mindegy.
- DE NEM LENNE AZ HA ITT LENNE! –sikított rá. Rewrite lehajtotta a fejét. Blair felállt, ki akart menni az ajtón, de Rewrite visszahúzta a vállánál.
- Nem beszélhetnénk meg?
- Nincs mit megbeszélnünk. Én nem az aktuális barátnőd vagyok kisfiam, hanem egy társad. Sajnos. Szóval felőlem azt csinálsz amit akarsz. Meg is baszhatod magad. –mondta és kiment az ajtón.

Ahogy egyedül sétált az erdőben valami furcsát érzett meg. Ugyanazt amit tegnap. Kisétált a tisztásra, ott volt a vörös hajú, fekete szemű lány.
- Mi a neved? –szólította meg. A lány meglepődött azon, hogy Blair nem félt tőle. A szél játszott a hajukkal.
- Levo. –válaszolta. Blair közelebb ment és kinyújtotta neki a kezét. A lány megfogta.
- A tied?
- Nekem…nincs nevem.
- Nincs neved?
- Nem. Nincs. –ekkor eleredt az eső.
- Ame-nek foglak hívni. Mert ha a szemedbe nézek állandóan az esőt látom.
Blair vállat vont. Hívták már Blue Air-nak, ő is megkapta a Pinky becenevet amikor rózsaszín lett alul, a szőkéjével a Szöszkét is, emiatt és egy könyv miatt volt már Ruby is, ha úgymond szolgáltatott Dolosa-nak hívatta magát, mások egyszerűen Hercegnőnek vagy Diva-nak nevezték, és ott volt még a Kiwadoi vezetéknév is. Egyel több vagy kevesebb már nem is fontos.
Orime, Touya, és a többiek ekkor jelentek meg. Levo hátrább húzódott és felemelte a kezét.
- Ne, ne hívj senkit, nem lesz baj, nem fognak bántani! –szólt rá egyből.
- Te, ennek nem olyan a haja mint a dögök színe? Meg a szeme is olyan mint azoknak a szellemeknek akik már csak…vannak…vagy mi a fene. –vonogatta a vállát Rewrite.
- Most hogy mondod… -nézte meg jobban Arashi.
Levo mégis csak intett a kezével, és azonnal carcase-k és szellemek jelentek meg.
- Na, szép. Kezdhetjük az irtást. –sóhajtott unottan Misa.

Blair egy kis kávézóban üldögélt egyedül. Valaki leült mellé.
- Újabban Pinky nélkül Hercegnő?
- Kérlek Rav, most fáradt vagyok.
- Ha én megérném hogy nem becézel. –sóhajtott.
- Azt nem bírom ki. Jól áll neked ez. 
- Most más vagy Blair.
A lány unottan előre dőlt: - Jjja. Hajat mostam.
A fiú felnevetett és össze is borzolta a lány haját: - Nem úgy, ne viccelődj! Nagyon más vagy. Sokat aggódsz.
- Lehet. Kicsit. Tudod, mostanság fáradt vagyok. –állt fel és elő akarta venni a pénztárcáját.
- Ezt fizetem.
- Kösz. –mondta és kisétált. Eleredt az eső, felnézett az égre. Kinyújtotta a kezét.
~ Még nem akarok meghalni. Ha bármikor kérnéd hogy menjek utánad Reita, hát tudod hogy kérdés nélkül megtenném! De most nem lenne hozzá kedvem. Annyi az elvarratlan szál körülöttem. Bele kellene fognom a varrásba.

Másnap szombaton a diákok egy munkaszüneti napot dolgoztak le, annyi volt a könnyítés, hogy mindenki megmondhatta mikor szeretne milyen órára beülni. Rewrite, Arashi és Nuru készség-tárgyakat választottak, így reggel egyből technika órával kezdtek.
- Hogy mit akar? –kérdezte Rewrite, miközben beindított egy elég nagy körfűrészt.
- Az ég szerelmére, használj már szemüveget! És mondom, azt szeretné, ha elmennénk együtt kirándulni a következő egyhetes szünetre, hogy jobban összeszokjunk! –mondta Arashi,miközben odanyújtott Rewrite-nak egy védőszemüveget, a fiú felvette.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Mármint, a lányok lehet hogy örülni fognak ennek, de nem hiszem hogy előre jutnánk, ha most együtt töltünk néhány napot egy rohadt erdőben. –szögezte le Nuru, miközben egy kést élesített.
- Ott a pont! –mutatott Rewrite rá, miközben elkezdte a munkát.
- Ahogy gondoljátok. Minden esetre, Orime örülne neki, és már beszéltem a többiekkel, ők sem bánnák.
- BASZKI!!! –kiáltott Rewrite, mindenki felé fordult. A kezét szorongatta, ömlött belőle a vér.
- Úristen! Azonnal menj le az iskolaorvoshoz! –szólt neki sietve a tanár, mire Rewrite megrázta a kezét,körülötte minden csupa vér lett.
- Hogy a francba csináltad? –kiáltott rá Arashi.
- Nem tudom! Mindegy, majd a tetőn találkozunk! –mondta mérgesen és lement az orvoshoz.
Szünetben, amikor Arashi és Nuru felmentek már Rewrite ott volt, a keze be volt fáslizva. Mellette ült még Pinky és Tei is.
- Na? –kérdezte aggódva Nuru.
- El akartak küldeni kórházba, hogy összevarrják, de nem mentem.
- De hát mégis miért? –a hangjában mintha bosszankodás érződött volna.
Rewrite csak zavartan rázta meg a fejét.
- Fél az injekciótól. –ugrott le valaki hírtelen hozzájuk, eddig a bejárón ült, azért nem vették észre. Blair volt az, egy hatalmas napszemüveggel,ami a fél arcát takarta.
- Félsz a szuritól? –nevette ki Pinky.
- Még mindig? Ne már Rewrite, azt hittem ez a fóbiád már rég megszűnt! –mondta Arashi, alig-alig tudta visszatartani a nevetését.
- Na de fiúk, ez olyan gonosz! –mondta Tei, de a szája széle remegett az elfojtott nevetéstől.
- Kopjatok le! –kiáltott rájuk. Ebben a pillanatban a kötés átázott.
- Rendben vagy? –Arashi már nem nevetett, ahogy senki sem.
- A fenébe, tudtam hogy nem bírja ki még két percig. –mondta mérgesen és elkezdte levenni.
- Rewrite ne, ha nem szorítod el csak még több vér fog belőle jönni. –mondta Tei idegeskedéssel.
- Ennek most már tényleg mindegy.
Blair odament, a saját kezéről kezdett kötést szedni és elkezdte ellátni a fiút.
- Ez most egy kicsit fájni fog. –mondta és jó erősen rászorította a kötést a fiú kezére, aki felszisszent.
- Jobb már? –kérdezte, mire Rewrite elmosolyodva válaszolt: - Sokkal!
Blair felállt és visszaült. Rewrite nem tudott szabadulni a rossz érzéstől, ami azért keletkezett mert Ayumi-val töltött egy éjszakát.
Feljött a többi fényben járó is, és mind a jövő heti kirándulást taglalták. Blair kijelentette hogy nem megy, Rewrite is.
- Mi? De miért Blair? –nézett rá Orime.
- MERT CSAK! –kiáltotta és lement a tetőről. A többiek csendbe néztek utána.
Arashi sóhajtva felállt és követte. Tudta hova fog menni.

- Mi a francot csináljak?! Már nem bírom ezt tovább! Hallod?! Mit tegyek?!
- Először is ne kiabálj! –hallott egy hangot maga mögött Blair. Lassan megfordult hogy megnézze, majd vissza a sírkőre. A temetőben volt.
Orime lassan lépkedett Arashi mögött, Rewrite mellettük ment. Mikor odaértek leguggolt a sírhoz és megsimította a nevet. Gyermekkori jóbarátja volt a fiú, aki most itt feküdt. Blair-nek pedig maga volt az élet. Lassan kiegyenesedett.
- Meg kellene dögleni. –sóhajtott, Arashi és Orime odakapták a fejüket, ezért folytatta –Az életemben sok galibát csináltam már. Tudom mire gondolsz Blair. Nem helyes, hogy ennyi rohadt élet van még mint az enyém, és azok akik megérdemelnék már nem lélegezhetnek. Ez fáj neked. –ekkor egy pofont érzett az arcán. Orime remegve állt vele szemben.
- Hogy…hogy mondhatod ezt?! Nekem épp annyira fontos vagy, mint Blair-nek aki itt nyugszik! Ha te lennél a helyébe én…nem is tudom mit csinálnék! Ne mond, hogy nem helyes, hogy élsz! Mert nekem igenis fontos vagy! És bár tudom, hogy soha nem fogsz rám testvérként nézni…én mégis bátyámként szeretlek!
Arashi döbbenten meredt mindkettejükre, míg Blair egyszerűen bedugta a fülébe az iPOD-ját.

Yoru az ágyán feküdt és azokon gondolkodott amiket Pinky mondott neki. Az, hogy Orime felpofozta a csapattársát jelentheti, hogy náluk is nagy a belsőviszály? Vagy tényleg csak ez a Rewrite Heaven enyire különcködik? Na és Pinky barátnője, Blue Air? Hiszen az is különc. Kizökkentette hogy a mellette fekvő köhögött egy kicsit. Még jobban ráhúzta a takarót, átfogta és a nyakába csókolt. A lányka hálásan sóhajtott fel.
- Azt hittem alszol. –mondta a fiú.
- Aludtam is egy kicsit. –fordult a fiú felé. Látta rajta a bizonytalanságot.
- Mi az?
- Valami baj van. –mondta neki, a hangja meg is remegett kicsit.
- Nincs semmi baj. –mondta egyszerűen és a saját szájához húzta a puha kezecskét hogy puszit adhasson rá.
- De igen! Nyugtalan vagy! –erősködött.
- Csak…van egy olyan érzésem, hogy nemsokára megváltozik minden. Hogy…lassan vége lesz.

Már rég lement a nap, de Blair még mindig a sírnál állt. Érezte, hogy elhagyja az ereje, összecsuklott. Esni kezdett. Valaki felvette a hátára. Már nem tudta kinyitni a szemeit, te az illatát felismerte.
- Szeretném ha letennél. –szólt alig hallhatóan, nem volt ereje kiáltozni.
- De nem teszlek. –válaszolta.
- De én szeretném. Nem kell hogy tarts, erős kislány vagyok, van két lábam, járni is tudok!
- Igen. De félek,ha most leteszlek te összeesel nélkülem. –suttogta.
- Nem fogok!
- Tudom hogy nem fogsz. De én szeretném ezt hinni.
Blair ráhajtotta a fejét a fiú vállára. Kis idő múlva elaludt.
Mikor Rewrite beért vele Arashi-hoz látta a fiún mennyire megkönnyebbült.
- Mikor mész orvoshoz? –kérdezte hírtelen a fiútól.
- Nem megyek. Inkább vizsgálj meg te.
Arashi bólintott és elvégzett néhány rutin vizsgálatot, de előbb letette a kishúgát az ágyra.
- Na? –kérdezte.