- Mond csak...sikerült Black-cherryt szerezned?
- Igen. Igen sikerült.
- És el is szívod a Black-cherryt?
- Nem. Most nem kívánom. Inkább sima Black-et szívnék.

Blair nehezen nyitotta ki a szemeit. A nap fényesen sütött. A lány, akinek a közelségére annyira vágyott, már nem szuszogott mellette. Hatalmasat ásított és kinyújtotta a lábait. Összekuporodva szokott aludni, így reggelre mindig elzsibbadnak a végtagjai. Azon gondolkodott, hogy heverésszen-e még egy kicsit, vagy pattanjon ki az ágyból, de ekkor finom illatot érzett meg, néhány másodperc múlva Orime sétált be egy csésze forró kakaóval, mikor látta hogy barátnője ébren van átnyújtotta neki. Blair két kézzel fogta meg és egyből lehúzta az egészet, nem számított mennyire égeti belül, most jól esett. Orime elnevette magát és kiment. Blair kis idő múlva követte, hátul hosszú haja kellemesen verdeste a hátát.
~ Mennyivel jobb volt itt aludni. És mennyivel kényelmesebb a reggel. Meg tudnám szokni, meg is szeretném szokni talán. Hajaj Blair…kezdesz megnyugodni. –dőlt az ajtófélfának.
- Jól aludtál? –kérdezte Orime.
- Nagyon is! –nevetett rá. Igaz ugyan, hogy a csapatban Pinky a legkisebb, de Blair sem sokkal magasabb nála, Orime valamiért ezt nagyon szerette benne, habár köztük sem volt nagyon sok. Blair végigmérte a lányt, akinek most összeállt a frufruja és loknikban volt hátul a haja.
- Szeretsz a hajaddal babrálni igaz? –kérdezte és a fürdőbe ment.
- Hát…én csak…szóval…azt hiszem. –mosolygott zavartan.
- Hmm-hmm… -nyögte Blair.
- Mi az? –kérdezett.
- Csak azon gondolkodom ma milyen legyen a sminkem.
- Narancs! –vágta rá, majd azonnal lehajtotta a fejét. Blair kihajolt a szobába.
- Hogy mondtad?
- Szóval…szóval…mit szólnál a narancshoz? Szerintem jól állna neked. –szabadkozott, hadart, erősen izgult, kikerekedett szemekkel várta, hogy Blair megszidja.
Blair úgy tett mintha gondolkodna, pedig igazából egyből elfogadta a tanácsot, de nem akarta ezt a lány tudtára adni: - Hmmm…narancs? Hmmm…há-át… rendben, mér’ ne. –mondta, nem is nézett a lányra, visszament és elkészítette magát. Orime boldogan mert ismét levegőt venni.
Egy halványbarna ruhát vett fel, mikor Blair kilépett az ajtóból elképedéssel nézte. Hosszú haját hátul felkötötte, fekete iskolai szoknya, nyakában fekete iskolai sállal, fehér iskolai ing, térdig érő fekete zokni és sznobos fekete cipő.
- Milyen jól nézel ki! –hülledezett, de Blair csak legyintett. Orime látta rajta, hogy ideges. Szinte futott Rewrite házához, ő alig tudta követni. Benyitott, miután meglátta hatalmas kő esett le a szívéről. A fiú jól volt, Arashi-val nevetett.
- Nocsak. –nézett a lányra- Nem tudom eldönteni, hogy Nakagava vagy, vagy esetleg Souma.(Utalás Takami Koushun Battle Royale-jára. Blair pont úgy van felöltözve, mint a diákok a könyv borítóján. A könyv két híres női karaktere a szerény Nakagava Noriko, és a különösen kegyetlen Souma Mitsuko.)
- Attól függ. Ha te vagy Shuya akkor én vagyok Noriko. –ült le az ágyára.
- És ha más vagyok? Mondjuk Kiriyama?(Kiriyama Kazuo megöli Souma Mitsuko-t.)
- Akkor maradok Noriko. Elfelejted Darling, hogy Noriko végzett Kiriyama-val? –mosolygott szemtelenül.
- De Kawada Shogo felmentette ez alól.(Nakagava Noriko lelövi Kiriyama Kazuo-t, rögtön utána lő rá Kawada Shogo is, és azt mondja Noriko-nak, hogy csak ő ölt, a lány nem, hogy megvédje a lányt a bűntudat alól.)
- Tudod mit? Én Keiko szeretnék lenni. –állt fel, kéjesen nyújtózott és a fürdőszobába ment. Rewrite eltátotta a száját.
- Mi az? –kérdezte Orime.
- Nem olvastad a Battle Royale-t? –kérdezte de továbbra is Blair után nézett, a lány fejet rázott- Gondoltam, túl kedves vagy ahhoz, hogy ilyesmit olvass. Keiko a történetben az a lány, akibe Kawada Shogo szerelmes volt.
- És? Mi ezzel a baj?
- Keiko a történet szerint már egy éve halott. –nézett rá keményen. Orime nagyot nyelt.
Blair visszajött és visszaült.
- What’s up Kawada? Mi ez a nagy csend hírtelen?
- Semmi. Semmi, Noriko.
- Mondtam, hogy Keiko szeretnék lenni.
- Ne. Inkább Noriko. Inkább maradok Shuya. Azt mondtad ha én vagyok Shuya akkor te vagy Noriko.
- Igen. –látta a fiún hogy zaklatott lett.
- Kawada nem tudta megvédeni Keiko-t. De Shuya meg tudta védeni Noriko-t.
- Meg szeretnél védeni? –suttogott lehajtott fejjel. Rewrite nehezen felült, Orime meg akart indulni hogy visszanyomja, de Rewrite nemet intett neki.
- Hagynád hogy megvédjelek? –nyúlt finoman a lányka álla alá.
Blair nem tudta mi tévő legyen. És mint mindig, ha nem tudta mit csináljon egyvalamit tett. Kiborult.
Felugrott és idegen nyelven kezdett ordibálni, Orime úgy hitte Rewrite-ot ossza ki. Arashi lépett be, Blair elhaladt mellette.
- Estupidez! Maldición tonto!(Hülyeség! Francos bolond!) –ezzel lépett ki a házból. Arashi kérdőn Orime-re nézett, aki csak vállat vont. Kis csend állt be, majd Arashi szólalt meg: - Tud spanyolul?
Orime utána ment.
- Blair várj!
Blair nem foglalkozott vele, ment tovább.
~ Mi a fenét csinálok? Mi van velem? Miért foglalkoztat ennyire?
Érezte hogy valaki megfogja a kezét. Lassan felemelte a fejét.
- Gyere vissza. Mindenki meg szeretné ünnepelni, hogy visszatértél. Hiányoztál. Gyere haza. –Orime erősen fogta a kezét, Blair sóhajtott.
Felnézett az égre.
~ Eredj el. Nagyon kérlek eredj el. Szépen kérlek. –könyörgött. Hírtelen egy esőcsepp esett az orrára, majd valósággal zuhogni kezdett.
- Be kell mennünk Blair! –kiáltott Orime, Blair bólintott.
Arashi egyből egy törölközőt tett Blair fejére és törölni kezdte a haját.
- Kicsikém, ha te mindig így kezeled a kirohanásaidat beteg leszel mint a franc. –kommentálta.
- Hagyjál békén, ő kezdte! –mutatott Rewrite-ra.
- Mit mondtál neki? –kérdezte Arashi.
- Csak annyit, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akkor megvédem ahogy tudom! Emiatt így berágni!
Most Arashi tátotta el a száját, Blair lehajtotta a fejét.
Orime és Rewrite kétkedve nézett a fiúra.
~ Tud valamit, amit mi nem. Valami baj van Blair-el… -kezdte a gondolatmenetet Orime, de ekkor nyílt az ajtó.
- Hoztam egy ki… -Pinky nem tudta befejezni. A zacskó kiesett a kezéből, sírni kezdett.
Blair lassan odament hozzá és átölelte.
- Blair… -sírta a nevét. Blair hosszasan tartotta.

- MI?! Mi az hogy összejössz egy másikkal? Mi az hogy találkoznunk kell Ayumi-val? Semmi nem kell! Hagyj a francba, nem megyek! –kiabált a kis díva.
- De drágám, szerintem… -kezdte Arashi, ám a lány közbe vágott.
- Fogd be, most nem vagyok kíváncsi rád Szuper-bátyó!
- Igenis kisasszony. –hajtotta le a fejét megsemmisülve.
Rewrite kikerekedett szemekkel nézte.
Nuru és Yukari léptek be az ajtón, Nuru kezében egy doboz sör és egy cigaretta.
- Jó hogy jössz! –szólt Blair, felállt a székből, kivette mindkettőt a kezéből és visszaült.
- Nos…neked is szia, rég láttalak.
- Most nem érek rád! –szólt keményen, Nuru leült.
- Igen hölgyem. –ő is lehajtott fejjel.
Blair nagyot húzott és nagyot szívott.
- Mit képzelsz mi vagyok én, az anyád?! –kiáltott továbbra is.
- Én csak… -kezdte Pinky, de a szavába vágott.
- KÖLTŐI KÉRDÉS VOLT! –csapta le a sört az asztalra.
- Elnézést. –hajtotta le ő is a fejét.
- Blair, szerintem nem kellene kiabálnod. –szúrta közbe Orime.
- Csöndet répa, had gondolkodjak! –sikított.
- Bo-bocsánat. –Orime is úgy mint az eddigiek.
- Blair-san… -szólalt meg Yukari.
- MI VAN MÁR?!
- Se-semmi, ne haragudj. –társult Yukari is, Blair hátradőlt. Nyúzott volt és fáradt, sok volt az információ. Sok mindenről maradt le.
- Mi a franc? Visszajön és egyből a talpát kell nyalogatni?! –ült fel még jobban Rewrite. Blair csípőt rázva felállt, fel Rewrite ágyára, úgy nézett le rá.
- Baj van kisfiam?
- Most be kéne szarnom, vagy mi?
- Velem szépen, mert a szádba lépek!
- Próbáld csak meg!
Blair kecsesen aprót megemelte a lábát és fellépett a fiú alhasára.
- Blair! –szóltak rá egyszerre, mikor látták, hogy Rewrite arca eltorzul a fájdalomtól.
Blair nem törődött velük, tovább lépett a mellkasig, ott pedig az egyik lábával simogatni kezdte a fiú arcát.
- Ne ajánlj próbákat, mert megteszem. –ugrott le a fiúról, aki azonnal összekuporodva velük háttal oldalra fordult.
- El van törve minden bordája! –kiáltott húgára Arashi és a fiú mellé ült.
Blair vállat vont és kiment. Leült a küszöbre. Sírni szeretett volna.
Most érezte először, hogy hiba volt hazajönni. Megkapta az ösztöndíjat…aztán vonatra szállt. Ide jött. De minek? Kint szép lehetősége lett volna, énekesnő lehetett volna. De ő visszajött mert azt hitte hogy a rohadt bátyjának fontos lehet! Mekkora barom!
Belecsapott a küszöbbe, érezte hogy reccsen a csont. Nem érdekelte. Csapott újra…és újra…és újra.
Nem tudta megemészteni hogy barátnője, akivel együtt nevelkedett most az ellensége. Nem tudta megemészteni, hogy kebelbarátnője, az ő kis pinkisége beleszeretett egy ellenséges fiúba. Nem tudta megemészteni, hogy Orime-nek és a másik vezetőnek közös múltja van. Nem tudta megemészteni, hogy ez foglalkoztatja magát. Utált közeledni bárkihez is. Most azok ott bent mind fontosak neki. Elhatározta hogy megkeményíti magát. Orime-re gondolt, és azonnal sírni kezdett. A teste eszeveszett módon rázkódott, torkából síró sikoly tört fel, fejét megemelte, nem tudta irányítani a testét, kezéből csöpögött a vér. Arashi kirohant és azonnal átölelte.
- Bátyus… -nyögte nehezen Blair.
- Nincs baj…nincs baj, nincs semmi baj…itt vagyok! Nem hagylak el! –ölelte szorosan. Orime-ék kifutottak.
- Blair! –kiáltottak mind, leszámítva Rewrite-ot, aki még mindig friss fájdalmaival küzdött.
- Menjetek vissza! –kiáltott rájuk. Blair úgy feküdt testvére karjában mint egy élettelen baba.
- Bátyus? –nézett rá, a hangja fakó volt.
- Hugi? –ijedt meg.
- Haragszol rám? –ezt Rewrite is meghallotta. Nehezen állt fel.
- Meg kellett volna mondanod, hogy beteg. –jött ki nehezen, lehajolt, átvette Arashi-tól, betette az ágyba és befeküdt mellé.
- Mit érek vele ha megmondom? –ment Rewrite szekrényéhez, szó nélkül kivett tőle egy pólót, levette a sajátját és felvette a másikat. Orime vörösen nézte a padlót.
- Nahát, tényleg érdekes egy padló. –súgta neki Pinky, mire Orime még jobban vörös lett.
- Beteg? –kérdezte aggódva Yukari.
- Kiwadoi! –szólt rá Rewrite.
- FASZOM! –üvöltötte el magát Arashi. Blair hírtelen felnyögött, összekuporodott és teljesen befúrta a fejét Rewrite oldalába. A fiú simogatni kezdte a hátát.
- Arashi kérlek…ha valami baj van Blair-el…mond el. –kérte Orime.
Pinky csak nézett maga elé. Arashi kérdőn tekintett rá, a lány vállat vont.
- Blair…ha valaki közel kerül hozzá mindig ez történik. Sírógörcsöt kap. Ez bármikor előtörhet. –magyarázta Pinky olyan egyszerűen, ahogy csak tudta.
- Szóval ezért nem akar senkit maga köré. –sóhajtott Nuru. Megtartotta a titkát, hogy hogyan is találkozott a lánnyal, és eldöntötte, meg is marad ez kettejüknek.
- De Arashi-hoz ragaszkodik. –eszmélt fel Orime.
- Igen, mert Arashi-ban bízik. Sok hülyeséget tett már ellene, és mégis mindig vele maradt. Így Arashi neki a biztos pont. Megnyugvás. –magyarázta Rewrite.
- És te honnan tudsz ennyi mindent erről? –kérdezte tőle Yukari.
Rewrite lehajtotta a fejét: - Kiwadoi?
Arashi nagyot sóhajtott: - Nekem is…ilyen betegségem volt.
Mindegyikük megdöbbent. Rewrite Orime-re nézett, aki végre megértette miért mondta neki a fiú tegnap amit. Arashi egészen addig szenvedett ettől a betegségtől amíg Rose el nem ment. De mielőtt elment volna Rewrite és Rose volt az a megnyugvás.
- Mindegy. Most az a legfontosabb, hogy Blair megnyugodjon. –terelte a témát Rewrite.
- Ma azt mondtad neki, hogy megvéded. Nem? –nézett rá reménykedve Orime.
- Kérdeztem, vagyis mondtam, de kérdés is volt és…nem tudom. –sóhajtott ismét.
- Menjünk haza. Ennyi izgalom épp elég volt mára. –szólt Yukari.
- Itt hagyhatom? Nem lesz baj? –kérdezte Arashi, a fiú csak legyintett.
Ezután, nagyjából két óra múlva nyithatta ki Blair a szemét. Rewrite semmit nem aludt. Folyamatosan simogatta a lány hátát, jól esett neki a puha bőr érintése, és hogy beszívhatja a lány illatát. Eper és rózsa keverékének azonosította. Blair hírtelen megfogta a másik kezét, Rewrite kicsit meg is ijedt.
- Blair? –nézett rá aggódva, de a lány csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs baj. Fejét Rewrite mellkasára hajtotta, kezét a hasfalára tette és a mutatóujjával simogatta.
Hírtelen énekelni kezdte a Dir en Grey-től a Raison D'etre-t. Rewrite nagyon szerette ezt a számot, naponta többször üvölt ez nála. Blair egész végig arra gondolt, amikor a fiú először hallotta énekelni. Még mindig nem tisztázta magába, hogy csak a sérülései miatt mondta, hogy tetszik neki a hangja, vagy tényleg nem tudott másra koncentrálni. A fiú most is bódult volt. Irigyelte Arashi-t, amiért ő bármikor hallhatta. Mikor vége lett úgy érezte, mintha fejbe vágták volna. Eszébe jutott az a nap, amikor Orime és Tei itt ültek nála és ment ez a szám. Arra próbált visszagondolni mi ment előtte.
- Ismered a Siva-t? –kérdezte hírtelen.
- Csak egy számukat. A Barve-et.
~ Yesss! -mondta magában Rewrite, erősen reménykedett ebben.
- Nem énekelnéd el?
Blair ásított egyet és belekezdett.
- Mazochista vagy? –kérdezte a szám végén a lány.
- Miért is? –kérdezett vissza a srác.
- Szörnyű-rossz hangom van.
- Dehogy! Nagyon tetszik!
Blair kicsit nevetett. Hírtelen belécsapott a kezében lévő fájdalom. Nem mutatta ki.
- Arashi milyen lazán itt hagyott veled.
- Ezt hogy érted?
- Nem engedi hogy krapeknál aludjak. Nehogy megrontsák az ő egyetlen hugicáját. Szuper-bátyó.
Rewrite felnevetett: - Hogy jött ez az elnevezés?
- De hát olyan! Sehova nem mehetek a gyógyszereim, a személyim, telefon nélkül.
- Gyógyszereid?
- Asztmám van.
- Ja, értem. –kis csend állt be, majd Rewrite ismét megszólalt- Akkor? Ki szeretnél lenni a Battle Royale-ból?
- Még mindig Keiko.
- Ne már, ő egy éve halott.
- De Kawada-fan vagyok. –nevetett.
- Akkor is.
- Te ki szeretnél lenni?
- Shuya. –vágta rá egyből.
- Miért?
- Igazából én is Kawada-t bírom. De azt nem akarok, hogy Keiko legyél. Shuya és Noriko megmenekülnek. Maradjon ez a felállás, jó?
- Meg szeretnél védeni?
- Hagynád hogy megvédjelek?
- Cserébe én is vigyázhatok rád?
- Ha vigyázhatok rád.
Csend állt be. Egyszerre hunyták le a szemüket és elaludtak.

- Ne veszekedjetek már! –szólt Rewrite-ra és Blair-re Arashi másnap este.
- Ő KEZDTE! –kiáltották egyszerre.
Orime bohókásan rázta meg a fejét. Megy minden a rendes kerékvágásban. Sétálni voltak. Rewrite tolószékben ült, Blair megkapaszkodott a fiú vállaiban és a kerekek felett lévő vason állt, Rewrite kézzel lökte magát.
- Mint a gyerekek. –motyogtak a többiek.
- Ne lökd már annyira gyorsan! –nyafogott Blair.
- Minek állsz te egyáltalán itt?!
- Csak! –mondta és énekelni kezdett, azt énekelte amit a kosármeccsen. Orime megállt. Mindenki ráfordult.
- Ori? –ejtette a nevét Blair, mikor látta, hogy a lány mindjárt elsírja magát.
- Ne haragudj. Csak ez már hiányzott. –nevetett és kifolytak a könnyei. Blair lepattant Rewrite mögül, szokásosan csípőt rázva ment a lányhoz, lábujjhegyre állt, lehunyta a szemeit és megpuszilta a száját. Ezután, mintha mi sem történt volna visszament Rewrite-hoz. Orime a szája elé kapta a kezeit, szemeiből ismét folytak a könnyek. Arashi és Pinky kivételével mind döbbenten meredtek Blair-re.
Csókszerűbb lett mint amire Blair tervezte, de nem bánta.
- Na mi van? –nevetett fel Arashi, miközben Pinky mellé sétált és a fiú magához húzta.
- Ti meg? –nézett rájuk Nuru és Yukari, nem értették, hogy miért nem döbbentek le ők is.
- Mi már kaptunk ilyet tőle. –nevettek.
- Sírba visz a csókom. Azért jól vagy? –kérdezte barátnőjétől Blair.
- Ez…ez volt életem első csókja. –már szabályosan sírt örömében.
- Hu-hú, szép volt kislány! –röhögte ki Rewrite.
- Na, induljunk, kezdek fázni. –mondta Blair, Rewrite ismét hajtani kezdett. Arashi a másik oldalára csapta a még mindig döbbent Orime-t és Pinky-vel együtt megindultak, Nuru és Yukari is egymásba karoltak. Yukari Orime mellé ért, és neki is megfogta a kezét.
Rewrite és Blair az egész haza utat végigbeszélték a Battle Royale-ról.