Blair lehajtotta a fejét. Orime azt hitte ugrásra készül és már mosolyra állt a szája, amikor meglátta hogy a lány csupán a két fekete színű cigarettáját vette elő. Hosszasan gondolkodott, majd a simát dobta el.
Ekkor eredt el az eső. Orime térdre rogyott. A cigaretta a lábához gurult.

Blair a vonaton ült, nagyot sóhajtott. Igaz ugyan, hogy ez jó lehetőség, de mi van ha nem kapja meg az ösztöndíját? Érdemes egy lehetőségért elmenni tényleg?
~ Vajon te most mit tennél…Reita?
Az eső szüntelenül esett, Blair idegesen tekintett ki az ablakon.
~ Remélem jó tanács volt abban amit mondtál bátyus. -állt be a végállomásra a vonat. 

[ - Kérsz pockyt? –kérdezte Blair abban a hétben amit úgy töltöttek el Orime-vel hogy egyáltalán nem beszéltek, vagyis még ennek a hétnek hétköznapjaiban. Már várta a hétvégét hogy elmehessen, de igyekezett nem mutatni nagy vágyódását. Bátyja bólintott, majd ráfeküdt az ágyra, szokásosan hanyatt míg húga szokásosan hason volt. Blair kivett egyet és a fiú szájába rakta.
- Nem vagy álmos?
- Kicsit. –gondolkodott el, majd viccesen ránézett- Mondjál esti mesét! X3
- És mit meséljek? –nevetett kicsit a báty.
- Honnan ismered Rewrite-ot?
Arashi szájából kiesett a pocky.
- Mi…miért kérdezed?
- Csak kérdezem. Vagy nem publikus?
- Nem.
- De most hogy nem publikus már nagyon is érdekel!
- Nem Blair. Itt nem csak rólam van szó.
- Rewrite?
- Igen. Úgyhogy bocs.
Blair nem szólt, csak felállt és elvette az asztalon lévő telefont.
- Most mit csinálsz?
- Majd meglátod.
Fél óra után rontott be Rewrite, Aton kardjával együtt: - Hol van? –kérdezte gyorsan, szaporán lihegve, de amikor meglátta Blair-t a vörös hálóingben, mellette Arashi-t félmesztelenüll úgy hogy egy Black-et szív egyből leesett neki, hogy nincs itt szó semmilyen Carcase-ról mint ahogyan azt SMS-ben kapta.
- Szia Rew. –integetett neki kislányosan Blair.
- Te mit csinálsz itt ilyen későn? –kérdezte Arashi. Rewrite elvigyorodott és Aton végével fejbe vágta- Azt a kurva retkes élet hogy baszódnál meg te állat!
- Én? ÉN?! Bazki, te küldtél SMS-t hogy jöjjek mert itt egy Carcase!
- Blair! –ült fel Arashi.
- Te mondtad hogy ahhoz hogy elmeséld mi van köztetek ő is kell! –védekezett. Rewrite egy pillanatra megmerevedett, majd arrább lökte Arashi-t és leült.
- Mi? Azért kamuztál hogy ide rángass és elmondjuk? NORMÁLIS VAGY TE LÁNY?!
- Érdekel na!
- Jó-jó ne veszekedjetek! Most elmondjuk vagy nem? –nézett Arashi Rewrite-ra.
- Nem tom’. Mondjuk?
- Mondjuk. Vagyis, ő a húgom, mindent tud rólam, leszámítva ezt. Had tudja.
- Nem is a húgod. –mondta unottan a fiú, mire Blair rámászott Arashi-ra.
- De igen, a húga vagyok! Lehet hogy nincs papír de akkor is a húga vagyok! –emelte fel a hangját és a fejét Arashi mellkasára hajtotta.
- Keh. Tőlem. Nekem mindegy. Akkor se te vagy a húga akármennyire is szeretnéd. Mert gondolom a kedves bátyád –ezt idézőjelben mutatta- nem mesélt arról hogy ténylegesen volt egy húga.
- Rewrite! –sziszegte neki gyilkosan. Blair azon nyomban lemászott a fiúról és törökülésbe vágta magát. A reakciója ugyanaz volt most mikor a levelét olvasta Orime-vel.
- Neked…van egy húgod?
- Persze, te vagy az!
- Nem…neked van egy húgod.
- Te! –erősködött.
- Meg az igazi. –szúrta közbe Rewrite.
- Pofa be! –kiáltott rá Arashi.
- Mé’? mos’ mond hogy nem igaz.
- Pofa be!
- Mi…mi folyik itt? –kérdezte remegő hanggal a lány. A két fiú tudta, nincs mit tenni, mesélniük kell.
- Kiwasoi és én még kiskorunkba futottunk össze egy utcai verekedés során. Hány évesek voltunk Kiwadoi? Rose már megvolt nem?
- Rose? –kérdezett vissza Blair.
- Már meg. Öt évesek lehettünk. Elég hamar összebarátkoztunk, együtt verekedtünk. Rá is jöttünk hamar hogy jóformán szomszédok vagyunk. Heaven és én mindent együtt csináltunk. És mindenhova cipeltük magunkkal a kishúgát Rose-t.
- Neked…neked is van testvéred? Csak nem az a szőke kislány aki a képen van a pénztárcádban?
- De, és…SZÓVAL TE VETTED EL A PÉNZEM!
- Nem sokat vettem el, egyébként is örülj hogy bevittelek a kórházba!
- Én kicsinállak!
- Próbáld meg!
- Skacok, skacok! Rewrite folytasd. –állította le őket Arashi.
- Igazából…szóval Kiwadoi anyja ekkor már nm élt, elvetélt Kiwadoi kishúgával. Kiwadoi nagyon szerette volna a húgát, de ez sajna nem adatott meg, így örültem hogy Rose-t is visszük magunkal, mert így olyan lesz neki mint a húga. Gondoltam ezt hülye fejjel. –sóhajtott, de rámosolygott Arashi-ra.
- Ezt hogy érted? –kérdezte Blair.
- Na szal’ én, Heaven és Rose együtt nevelkedtünk, mint tudod engem az apám elhagyott még csecsemő koromban, édesanyám pedig elvetélt a kishúgommal.
- Sa-sajnálom… -dadogta a lány, mire Arashi csak legyintett.
- Apám egy köcsög volt, alig nézett haza hozzánk, anyám pedig meghalt. Így lettem meglőve a kishúgommal, Kiwadoi pedig az unokanővéréhez költözve gyakran segített rajtunk, nála kajáltunk meg ilyesmi. Így nőttünk fel, aztán végül is hamar rájöttem hogy Kiwadoi nem kishúgot lát Rose-ban, hanem szerelmes volt belé. Rose pedig szintén szerette.
- Bátyus neked barátnőd van?! –kérdezte meglepetten.
- Mondhatom tovább? –kérdezte Arashi Rewrite-tól, aki kis idő után bólintott.
- Csak finoman. –szögezte le.
- Rose sajnos beteg volt. Két évvel ezelőtt elhunyt. Mikor ez megtörtént én eljöttem. És egy évvel ezelőtt találkoztam veled. És Blair…tudnod kell még valamit.
- Elmondjuk neki? –kérdezte Rewrite.
- El, ha már ezt elmondtuk így lesz helyes. Blair mi…mi jó barátságban voltunk Akira Reita-val.
- Reita-val? –kérdezett vissza félőn.
- Igen. Amikor először találkoztam veled meglátogattad a sírját. Honnan ismered?
Így aztán Blair nekik is elmondta az emlékeit, mindegyiket. Úgy volt vele, hogy ha a fiúk ennyire megnyíltak neki is meg kell. Persze Arashi már tudott néhány dolgot, de mindent ő se.
Mindhárman döbbenten nyomták az ágyat.
- Sok volt? –kérdezte Arashi, Blair erőtlenül bólintott.
- Te kérted hogy mondjuk el. –vont vállat Rewrite, kivett Arashi dobozából egy cigit és rágyújtott, adott egyet Blair-nek is.
- Én most azt hiszem sétálok egyet. –mondta, belebújt a farmerjébe, felvette Arashi pulóverét és kilépett a házból.
- Megnyugszik majd. –dőlt hátra Arashi.
- Gondolod? Nem gyakran fordul elő velem hogy bárkit is sajnálok, de őt most sajnálom.
- Én is. De nyugi, nem lesz baja. Csak azt remélem továbbra is testvéreként kezel.
- Nagyon ugrik miattad, nem hiszem hogy ebből probléma lesz. Egyébként meg ha végeztünk mindennel…lelépsz megint?
- Nem. Nem hiszem. Legalábbis, nélküle nem akarok menni sehova.
- Blair nem mutatott érzelmeket.
- És? Mi sem úgy beszéltünk erről ahogy érzünk. Mi van veled egyáltalán? Egyre szemetebb vagy! Soha nem voltál rendes, de akkor is!
- Tudom. Rose halála után én…én többet nem reménykedtem semmiben se Arashi. Már nem tudtam. Csak abban hogy majd te visszajössz. Már csak te voltál nekem. Mégsem jöttél.
- Te vártál rám? –kérdezte meglepetten.
- Persze hogy vártam! Csak aztán ahogy egyre több nap telt el úgy jött meg egyre jobban az eszem. Azt hittem többet látni se foglak, és egy idő után nem is akartalak. Csak te, Rose és Reita voltatok nekem. Mégis elvesztettelek mindegyikőtöket.
- Roy én…nem is tudom mit mondjak. Nagyon sajnálom!
Rewrite lassan bólintott.
~ Bátyus…köszönöm hogy őszinte voltál velem. Nem tudtam hogy maradjak-e vagy ne. De te tudtodon kívül is tanácsot adtál nekem. Azzal, hogy elmondtad hogy volt egy testvéred és egy lány akit szerettél, és hogy elvesztetted őket nagyon szomorú, és el is mentél. De azzal, hogy ezek ellenére is képes voltál visszajönni azt jelenti valamennyire tovább tudtál lépni. Azt hiszem nekem is lépnem kell.
Az eső eleredt, Blair pedig az égre nézett.
~ Te mindig sírsz helyettem ha én nem fogok? –nyújtotta ki a kezét.]

Arashi az elmúlt egy héten mást sem csinált csak a laptopját nyomkodta, így amikor ez a bizonyos hétvége elérkezett megfogta a gépet és hangos káromkodások közepette az asztalhoz vágta, majd a földre és erősen belerúgott, utána hevesen kifújta magát.
- Lehet hogy pihennem kéne?
- Hé Kiwadoi hol a húgod? –lépett be Rewrite a szobába, de Arashi szemei szinte lángoltak, így egyből meghátrált a sarokba.
- Ja. Pihennem kéne. –szögezte le magának.
- Mi van ember, nehéz a meló?
- MERT NINCS AKI MEGCSINÁLJA HELYETTEM MERT VAN AKI KURVÁRA RÁÁÉR, MINT PÉLDÁUL TE HEAVEN, DE ÉN SZERETNÉM MIHAMARABB LETUDNI A DOLGOKAT! –és mindezt öt másodperc alatt hadarta el.
- É…értem. Hozok neked egy kávét. –nyögte Rewrite és szabályosan elfutott. Orime ekkor érkezett meg a szállodába, ahol jelenleg tartózkodtak. Arashi kedvéért, hogy gyorsan végezzenek.
- Megjöttem. –mondta fáradtan.
- Hol a francba voltál? –kérdezte Rewrite, bár igazából nem érdekelte.
Orime nem válaszolt, csak felment Arashi-hoz.
~ Ez be van rágva rám? –tűnődött a fiú. Mikor felment és odaadta Arashi-nak a kávéját hanyatt feküdt az ágyon.
Pinky dúlva-fúlva nyitott ki a fürdőből és vágta le az ágyra a hajsamponos flakont. Pontosabban Rewrite-ra.
- Direkt kértelek titeket hogy ne használjátok ezt a sampont, mert ezt azért szereztem hogy sokáig megőrizze gyönyörű pinkységemet! –és ezzel vissza is ment.
Rewrite fel akart állni, de Nuru bejött és a fejéhez vágta a kosárlabdát.
- Te mindig döglesz? Ahelyett hogy jönnél gangra. –és ki is ment.
- MI VAN MA, CSESZTESSÜK REWRITE-OT NAP?! –fakadt ki.
Két óra múlva, mikor elcsitultak a kedélyek Pinky hírtelen gondolattól vezérelve bemászott Orime mellé.
- Pinky? –nézett rá álmosan.
- Orime…Blair hol van?
Orime nem tudta mit mondjon. Tudta, hogy Pinky mennyire szereti Blair-t és mennyire fájna neki az igazság. Kis habozás után szólalt meg: -Blair most egy ideig nem lesz itthon. Elintéz néhány dolgot.
- Értem. –mondta és lehajtotta szomorúan a fejét, majd felállt és kiment a konyhába. Nem hitte volna hogy más is kint van. Rewrite volt az.
- Te nem alszol?
- Nem tudok. Hiányzik Blair.
- Hol is van? –nem emlékezett arra hogy beszéltek-e erről.
- Bizonyos ügyeket intéz. –töltött magának egy pohár vizet, eközben Rewrite rágyújtott.
- Miért vágtad le a hajadat Pinky? –kérdezte hírtelen.
- Mert Blair mindig le akarta nekem vágni. Aztán mikor azt hittem erre már nincs lehetőség hát levágtam.
- Neki is ezért rózsaszín alul a haja? Emlék?
- Igen.

Ayumi a régi kis bunkerfélében üldögélt. Az elmúlt napokra gondolt. És arra, hogy mennyivel jobb volt régen, amikor még ötösben üldögéltek itt. Már majdnem elaludt, amikor zajt hallott. Ayum jobban megnézte, majd felállt.
- Mit akarsz?
- Csak tudni akartam hogy vagy. Hogy számíthatunk-e még rád.
- A régi kapcsolataim nem fognak befolyásolni, már mondtam! –ideges volt a hangja.
- Végül is…majdnem megölted az egyik barátnőd, sok kétségem nem lehet.
- Csendet! –szólt ugyanúgy. Ez nem volt tőle megszokott, így a fiút ez váratlanul érintette.
- Megsajnáltad?
- Nem akartam! Véletlen volt! A fényben járók vezérét akartam felgyújtani, fogalmam sem volt arról hogy Miwa-chan arra járt! –sikította sírva.
~ Orime… várjunk csak…
- Miwa-chan? Miwa-channak hívod? Élnek még a régi kötelékek, hm?
És ekkor erős szúrást érzett az oldalában. Ayumi belévágott egy törött üvegdarabot amit a földről vett fel.