- Induljunk.
A csapat furásnak eredt, majd csak azt vették észre ,hogy mindegyik támadta a Carcase-t.
Rewrite lepődötten pillantott fel .
- Héé! - kezdte el ,de ekkor meglátta a többiek arcát....amire elmosolyodott halványan.

- Csicska kólát! -szólt Blair, mire Yukari pattant. Ekkor fogta meg a karját és erősen magához rántotta, a lány megijedt, Nuru készenlétben állt arra hogy eltávolítsa tőle Yukari-t. Ám meglepetésükre Blair kedvesen szólt hozzá: - Ne engedd hogy csicskáztassanak. Mert különben eltaposnak a jövőben mint egy férget.
- Bla...Blair-san...
- Csak Blair. És most -csettintett- hozz nekem egy kólát.
A lány bólintott és ment is.
- Fel nem foghatom mi játszódik benned ilyenkor le. –könyebbült meg Nuru.
- Ne is akard.
- Egyébként is, te egy évvel fiatalabb vagy, mit keresel ebben az osztályban?
- Előre írattam magam. Nemsokára Pinky-t is áthelyezik, Orime osztályába.
- Jaj te lány. Sok gond lesz még veled.
- Kinek van kész a matek házija? -állt fel a székére, de még csak rá se néztek. Morcosan visszaült. - Mi a frászt kell tennem azért hogy felfigyeljen ez a sok éretlen...várjunk csak...éretlenek...kamaszok... -vett fel egy ravasz mosolyt, felállt, ollóval felhasította oldalt a szoknyáját és betűrte hogy olyan legyen mint egy miniszoknya, kigombolta az ingén a melle alatti részeket és masnit kötött előre valamint a két legfelső gombot is szabadon hagyta és kissé a szoknyát is lejjebb csúsztatta hogy picit -de csak nagyon picit látszódjon a vörös csipkés fehérneműje. Ezután elővette a táskájából a magassarkúját és átvette a sznobos cipőt és zoknit. Így állt fel a szék helyett egyenesen az asztalra, haját összerázta gyorsan.
- Melyik fiú lenne olyan kedves átadni nekem a matek háziját hogy lemásolhassam?
És Nuru kivételével az összes fiú a pad előtt térdelt a füzetét nyújtva.
- Buli lesz ez, már látom. -kuncogta el magát a lány.

Ebben a szerelésben sétált a folyosón, mikor meghallotta hogy Rewrite egy lánnyal beszél. Gondolta miért ne hallgatná ki, legalább nevet egyet. De aztán hamar leolvadt róla a mosoly.
- Nézd, tényleg rendes lány vagy, de nekem akkor sem aktuális.
- Igen de…mégis…mégis…én… -mondta, de a fiú félbe szakította.
- Tényleg bírlak, de nekem ez most nem fog menni.
Blair nagyot sóhajtott, a tegnap estére gondolt Arashi-val.
[ - Figyelj bátyus, végül is melyiktek’ nyert? Te, vagy Rewrite?
- Hát döntetlen volt, szóval mi felmentünk egy dombra később, hogy eldöntsük.
- Az autókkal?
- Igen. Aki hamarabb leér az nyer.
- És?
- Vesztettem.]
Nincs mese, tartozik a fiúnak. Összeszedte magát, majd előbújt, megrázta a haját és csípőre vágta a kezét.
- Mond csak kiscsillagom, te most éppen a pasimat próbálod felszedni?
Mindketten odakapták a fejüket.
~ Te jó ég, hogy ez mit nem csinál már! Mégis csak egy iskoláról van szó, ő meg átalakítja az öltözékét is. És most mire készül? –nézte Rewrite.
- Én csak… -kezdte a lány, de Blair Rewrite elé állt és háttal a fiúnak dőlt, egyik kezével a fiú kezéhez nyúlt és a derekára vonta, majd mikor a fiú keze már ott nyugodott Blair csábosan hátra nyúlt és beletúrt oldalt a fiú hajába.
- Kopás van kiscsillagom.
- Ez…te tényleg ezzel jársz?
- Mi az hogy ezzel ribanc?
- Jobb tényleg nem volt? –kérdezte még mindig Rewrite-tól.
- Hú, ha szemmel öni lehetne. És most…takarodj amíg szépen mondom kisanyám! –egyre hangosabb volt. A lány még egy utolsó reményteli pillantást vetett Rewrite-ra, aki csak vállat vont és a másik keze is Blair derekán volt már, az álla is a lány vállán nyugodott.
- Bocs. –nézett a másik lányra Rewrite.
- Kopás bazdmeg, nem hallod?! –Blair már nagyon erőteljes volt, így a lány fogcsikorgatva elment. Amint befordult Blair hangosan felnevetett és lehámozta magáról Rewrite kezeit.
- Hú…kösz! Tényleg kösz! Eljátszani a csajom…nagy vagy hallod!
- Nincs mit. De ugye ezzel letudtuk az adósságom?
- Simán. –nevetett rá.
- Kimegyünk a tetőre egy cigire?
- Miért ne. Tudod, van az a lány, Tei.
- Igen. Nem ismerem. Orime-ék barátnője.

- Tei, ő itt Kiwadoi Blair.
- Szia! –pattant le Tei a korlátról. Blair megszeppenve nézte.
- Mi a baj? –tette Rewrite a lány vállaira a kezeit.
- Szabad odamenni hozzá? –nézett rá.
- Persze hogy! Tei egy nagyon jófej, okos lány. Szerintem jól ki fogtok jönni. –tolta meg Blair-t. Tei kinyújtotta neki a kezét, Blair még mindig megszeppenve fogta meg.

Lassan elkezdett fújni a szél.
Rég nem látták egymást és ez most egy feszült csendet eredményezett kettejük között.
A lány felhúzta a lábbait ,majd átölelte őket elgondolkodva előre meredve a tájat nézve.
A fiú meg csak nézte ülve, megtámasztva magát, örült ,hogy itt volt a lány ,de féltette is, hiszen ő tudta azt amit a másik nem.
Orime most nem ment el a megbeszélésre. Tudta ,hogy számon fogják kérni rajta....vagy aggódnak érte...de Touya, hirtelen jött a semmiből..és nem hagyhatta el.
A nap már lemenőben volt, érdekes hatást keltve.
- Mikor jötté vissza? - kérdezte halkan a lány.
- Mindig itt voltam... - mondta a fiú mire a lány váratlanul ránézett aggodalmasan és fájóan.
[ Régen volt.
 Az idő ugyan ilyen volt, meleg és száraz kicsit. Egy kislány futott végig az iskolából hazafele az úton. Rövid barna haja lobogott ahogyan ezt tette.
Épp befordult az egyik sarkon ,mikor váratlanul észrevett egy fiút aki fogta a hasát és szörnyű fájdalmas arcot vágott.
Lassan odament hozzá s leguggolt elé értelmetlen édes arccal.
- Valami baj van ?
- Tűnj el... - nyöszörögte ki a srác, mire a lány csak zavartan elmosolyodott.
- De hát fáj valamid...
- Kérlek...
- Ugyan... - nevetett picit a lányka de ekkor a barna hajú fiú elkapta a nyakánál fogva és szorítani kezdte. A kislány ijedten próbált menekülni de rájött, nem tudott.
Látta a fiú gyilkoló tekintetét, a durva és erőszakos élményeket benne. Már sírásnál tartott felemelt fejjel.
- Sajnálom... - szipogott csendben, mire a fiú szeme kezdett visszaalakulni picit, aztán elvigyorodott sunyin.
- Tök mindegy! - vágta a lányt neki a falnak.
Az csak elernyedt egy pillanatra felsikítva, majd elaludt. Felé ment s húzta, ráncigálta még, még több sebet okozva ezzel szegény teremtés fehéres bőrén.
A fiú vigyorgott aztán a tekintete kezdett vissza alakulni s fájdalmaiban ismételten össze omlott.
Percek teltek el, de az nem mozdult a lány mellől. Szomorú tekintette végig siklott a végtelenben ahogyan a bűntudata is. A kislány kezdet magához térni, szemeit lassan nyitotta ki s kis kezével megfogta a másik erősebb kezet. A fiú döbbenten pillantott a lányra aki csak szomorú megértő mosolyt küldött felé.
- Tudom hogy fáj....
- Hát nem félsz?
- Üün...- rázta meg a kislány a fejét. - Nincs semmi baj^^.
Ekkor a kisfiú összeomlott és váratlanul átkarolta a kislányt.]
- Akkoriban vert szíjjal az előző nevelő apád...ezért értettél meg engem....
- Touya... - mondta ki halkan a lány.
- Sajnálom...
- Nincs mit...
- De köszönöm.
- Mit? - pillantott rá Orime értetlenül.
- Miattad...megtanultam kezelni ezt... - vigyorgott a srác s erre a vigyorra a lány is elmosolyodott.
- Touya! - ölelte meg.
[ - Mi a neved? - kérdezte csendben a fiú miközben a sérült lányt vitte a hátán éjszak leple alatt.
- Orime...
- Orihime ? A narancsos hajú lány?(Bleach:Inoue Orihime, a haja színe narancssárga) Szeretem a narancsot...
- Neeeem hanem O-R-I-M-E!
- Orime...
- Ühüm... élő..eleven^^ - majd megpöckölte a fiú fejét. - És neked ?
- Touya...
- To-chan! - nevetett a kislány mire a fiú zavartan elmosolyodott.
- Tudod mit Orime....
- Mit Tooo-chan ?
- Megígérek valamit...
- Mit ?
- Hogy mindig megvédelek...mostantól örökre...]

- Szóval jó napod volt. –nevette Arashi.
- Igen. –kuporodott össze az ágyon Blair, a fiú befeküdt mellé, de ő hanyatt volt.
- Jut eszembe, van egy leveled.
- Levelem?
- Az iskolának címezték, Orime ma áthozza neked.
- Még ma? Késő van!
- Nem baj, ma úgy is Tatsuya-nál és Pinky-nél alszik, ők meg nem laknak messze.
Orime egy óra múlva ott is volt, Blair nyitott ajtót.
- Gyere be. –mosolygott rá. „Mit akarsz?” –ugrott be Orime-nek a köszöntés amit legutóbb hallott tőle mikor itt járt. Most meg kedvesen „Gyere be”. Úgy váltakozik a lány mint a rádióban a zenék.
- Nem zavarok?
- Nem, csak halkan, a bátyám már alszik. Dobtam egy SMS-t Tats-chanra hogy ma itt alszol, ne mászkálj már ilyen későn.
- Oh, köszönöm.
- Menjünk a konyhába.
Egy ideje ott ültek kint, Blair kezében egy olcsó sör, Orime kezében ásványvíz.
- Nagyon jól tetted! Az a lány mindenkivel undok, de Rewrite-nak mindig játszotta magát. –nevetett Orime mikor Blair elmesélte neki a napját.
- Igen, gondoltam. Tényleg, a testvérem valamiféle levélről mesélt.
- Oh, igen. –nyúlt bele a zsebébe és adta át. Blair lustán nyitotta ki és olvasta. Egy pillanat alatt megfagyott a levegő, Blair szaporábban kezdett lélegezni, teljesen lesápadt, a szíve úgy kalapált hogy Orime is tisztán hallotta. Ráadásul minden ízében iszonyatosan remegni kezdett, gyorsan letette az asztalra a sörét, remegő kezével eltűrte a szőke tincsét.
- Blair… -szólította meg Orime.
- Elfogadták a kérvényemet ösztöndíjra a legjobb zeneakadémiára koreában.

- Blair kérlek beszéljük meg!
- Francba hogy sehol nem adják ki nekem a Black-cherryst! Bezzeg sima Black-et tudok venni!
Másnap iskola után sétáltak a városban, Blair próbált a kedvenc cigijéhez jutni, nem sok sikerrel.
- Blair kérlek!
- Orime nem vágod hogy most válságba vagyok? Nincs Black-cherrym!
- KIT IZGAT, MOST AZT AKAROM TUDNI HOGY ITT HAGYSZ-E VAGY SEM!!! –ripakodott rá. Blair nagyot nyelt, Orime a szája elé kapta a kezét.
- Nem tudom. Lehet. Vagyis, nem akarok itt maradni. Mondjuk az úticélom Kalifornia.
- Amerika?
- Igen, de egyenlőre beérem Koreával is.
- Hát elmész!
- Lehet, nem tudom!
- Arashi mit szólna hozzá? Vagy Pinky?
- Ők nem tudhatják meg! –nézett fenyegetően a lánykára, akibe beléfagyott a szó, Blair folytatta. –Erről senkinek nem szólhatsz! Ez az ösztöndíj remek lehetőségeket ad.
- De itt is jó lehetőségeid vannak, nagyon szép a hangod!
- Itt nem kapok ösztöndíjat.
- De van más! Sok lehetőség itt is! Talán nem olyan jók mint kint, de…szerintem beérhetnéd velük!
- Nem akarom beérni velük! És zárjuk le a témát! –dobbantott a lábával, majd kis csend után tovább indult.
- Sajnálom. –szabadkozott Orime.
- Francba, nagyon szeretnék egy doboz cherryst. –nyafogott.

Egy hét telt el így, a két lány pedig egymáshoz se szólt. Ez persze mindenkinek feltűnt, leszámítva a legnagyobb lókötőt, de senki nem puhatolózott, nem mertek. És ez az egy hét a két lány számára maga volt a pokol. Mindketten a hét végét várták, Orime azért mert pihenhet, a másik pedig mert…
Blair a peronon várta hogy befusson a vonat. Két doboz cigaretta volt nála, egy Black-cherry és egy sima Black. Hosszasan gondolkodott azon melyiket nyissa fel. Végül felnyitotta mindkettőt, kivett egy-egy szálat, majd egyszerűen kidobta a kukába a többit és vett egy Wild Seven-t.
Már beállt a vonat, amikor meghallotta hogy valaki a nevét kiáltja.
~ Pinky? –fordult meg, de Orime volt az.
- Blair! –lihegett a lány mikor már jól látták egymást. Erősen kezdett fújni a szél, Blair hosszú hajával játszott.
- Orime?
- Blair! Ne menj el! –indult meg, ám a vonatnál jeleztek, Blair habozott egy kis ideig, majd felszállt.
- Ne tudja ezt senki, majd találj ki valamit! Pá!
- De Blair én…
- Tudom-tudom, itt is vannak lehetőségek. –szakította félbe –De nekem a jobbak kellenek.
- És mi? Nekünk lehetőségünk lett volna a barátságra! Megértem hogy Koreában is biztos sok barátod lesz akik jobbak mint mi de…nem érnéd be velünk? –a vonat megindult, Blair pedig elképedéssel nézte a lányt, aki futni kezdett a vonattal.
Blair lehajtotta a fejét. Orime azt hitte ugrásra készül és már mosolyra állt a szája, amikor meglátta hogy a lány csupán a két fekete színű cigarettáját vette elő. Hosszasan gondolkodott, majd a simát dobta el.
Ekkor eredt el az eső. Orime térdre rogyott. A cigaretta a lábához gurult.