- Köszönöm hogy itt vagytok velem. –mosolygott Miwako a kórházi ágyon.
- Nincs mit. –fogta meg Blair a kezét.
- De akkor is…ebben a semmiben eljönni Blair… -kezdett nevetni.
- Miwa-chan! –húzta el a száját.

- Hogy kerültél a parkba.?. - kezdte el halkan Arashi mire a húga felkapta a fejét. Már szólalni akart volna ,de ekkor a kék hajú lány enyhe mosollyal oldalra fordította a fejét.
- Úgy volt ,hogy Ayumi-val találkozom.
- Ayumi ? - lepődött meg a név hallatán Pinky. - Ő is itt van ?
- Ühm.. - bólintott nagy mosolyal Miwako - tudjátok, én is csak nemrég tudtam meg, annyira örültem hogy megkeresett.
- Dehát egyedül voltál...
- Igen.. - pillantott a lányka a fiúra. - Tudod...végül nem jött el. Biztos dolga akadt, de jobb is így.
Tatsuya leült a lány mellé a székre melynek helyét most Blair adta át. Csak kikerekedett szemekkel nézett előre, maga sem akart hinni a fülének.
Ekkor azonban belépet a nővér aki kedves mosollyal intett feléjük.
- Kérem... csak egy látogatót mára...hadd pihenjen.
Pinky végignézett mindenkin ,majd Blair meredt aki elindult csendesen levont fejjel az ajtó felé.
- Tatsuya maradjon vele... jobb ha megyünk. Pinky! -s ezzel kilépet.
Annak idején szétszéledtek s akkor azt hitte sosem látja őket viszont, most mégis egyre jobban tűnnek fel ,egyre furcsább módon.
Blair magában is azt kívánta ez inkább véletlen legyen bár tudta az nagyon ritkán van.
Arashi és Pinky összenéztek ,majd követték a lányt. Tudták tényleg történhetett valami ,hiszen most még Tatsuya-t sem hívta Tats-chan-nek.
A rózsaszín lányka rögtön odafutott majd átkarolta a lányt.
- Mi a baj Blair? Úgyis meggyógyul Miwa-chan...szívós...tudod jól...
- Nem erről van szó....- kezdte el Blair de ekkor csak azt érezte ,hogy egy kabát huppan a felsőtestére.
- Késő van ,és a városon át kell menünk. Nem szeretném ,hogy megfáz...
- Szerintem csak aggódsz ,hogy a férfiak utánam fütyülnek így... - próbált viccelődni.
- Úgyis fütyülnek utánad ,nem kell ehhez mini gatyesz és top. - kacsintott felé Aashi, mire Blair elvonta a fejét gyermekies durcával.
Ezen Pinky csak nevetett.
- Am úgyis..... át kell mennünk most Rewrite-hoz.
- Most ? - kapta fel a fejét Pinky ,mire a fiú bólintott. - Mint kiderült...van egy új társunk.
- Azt mondtátok ,hogy két csapat van.... akkor honnan tudjuk ,hogy a mi társunk...? - kezdte el Pinky,mire Blair a bátyára szegezte a tekintetét, erre ő is kíváncsi volt.
- Elvileg azt mondják ,hogy a két csapatott különböző színek mutatják meg....maradjunk a logikusnál...például piros és kék.
- Színek ? - kezdte el Blair.
Eközben már Arashi vezette a kocsit s ott folytatták könnyedén. A fiú figyelte az utat ,míg Pinky hallgatta, ahogyan Blair is, bár az utóbbi egyre mélyebbre jutott gondolataiban.
- Piros és Kék... és milyen jelek ?
- Gondolom mint a mangákban... - kezdte el unottan Blair mire Arashi felnevetett.
- Miért ? - kezdte el nagy mosollyal Pinky - hiszen ez az egész olyan hihetetlen!
A fiú csak még jobban nevetett ezen, s emiatt Blair is elmosolyodott, ahogyan Pinky hirtelen felfogta ezt ,aranyos volt.
- Akkor mi te nagyeszű? - pöckölte meg Blair a bátya vállát.
- Nem Kanji-k vagy ilyenek...nem hatalmas fénylő jelek..- kezdte el s az utat figyelte.-Hanem..hogy is mondjam...
- Csak ne kínaiul...
- Feltételezzük fel ,hogy a te kardod neve Isis....
- Mert az is.. - tette karba a kezét a feketés hajú lány.
- Szóval minden egyiptomi istennek és istennőnek van egy piciny hieroglif jele.. ez a jel jelenik meg egy apró színel a testeden ,de csak addig látható míg a szemed vörös ,így nagy jelentősége nincsen ennek.
- Vagyis ha nem látjuk valakinek a vörös szemét akkor azt a piciny jelet sem fogjuk...igaz ?- ismételte Pinky ,hogy tárolja a dolgokat.
- Pontosan.
Blair csak kinézett az ablakon. 
~ Mégis ki az új tag ilyen hirtelen ?~
Aztán váratlanul az-az autó leállt.

- Megnézhetem a medálodat? - érintette meg Orime lassan az ékszert. Nuru picit hitetlenkedve meredt Rewrite-ra aki csak hallgatott végig, miközben a lány elmesélte a dolgokat. 
- Mi van? - nézett hirtelen rá unva a dolgot Rewrite mert már felállt a szőr a hátán attól, hogy érezte figyelik.
- Csak morfondírozom...
- Szép...honnan kaptad ?
- Családi ... - pillantott most a narancsos hajú lányra Nuru. -Komolyan mondtátok az előzőeket?
- Hé...szokd meg ,nekem is nehéz elfogadnom. - feküdt hanyatt még mindig a srác.
Orime erre csak halványan elmosolyodott a fiú fele.
~ Kicsit... mégis másképp áll hozzá....annyira jó volt a mai nap....~
Gondolkodott el,ám ekkor váratlanul ijedten nézett vissza Nuru-ra ,mert hirtelen a medál mintha dobbant volna.
A fiú egy pillanatra idegesen tekintett a lányra,hogy mit játszik vele.
- Mit csináltál ?
- Esküszöm semmit! - szólalt fel a lány ijedten, majd miközben felpillantott újra látta azokat a vörös szemeket. Gyorsan szétnézett,de nem látott semmi használhatót, így végül a fiú medálját emelte annak szem magasságába. A fiú egy pillanatra értetlenül tekintett az ékszerre ,majd a szemei kikerekedtek.
- Hiszel nekem? - kezdte el a lány, mire az bólintott, s ekkor észrevett még valamit. A medál hátán egy vörös halvány hieroglif jel kezdett kirajzolódni, s ekkor szinte égetett maga az ékszer.
- Rewrite! - kiáltott fel Orime, de mire a fiú ijedten felkapta a fejét mintha mi sem történt volna,minden normális volt.
- A francokat, ne ijesztgess már, Majdnem elaludtam.-dőlt vissza petyhüdten a srác.
- Kezdek megbolondulni? - motyogta maga elé a lány, de ekkor Nuru rápillantott ugyan olyan tekintettel. Ő is látta és érezte az előzőt.
 - Ne aludj be te ... - lökte fel a lábával az idegen a fekete hajú srácot ,aki felemás szemével rátekintett dühösen.
- Késtél ! - jelentette ki egy kis csend után Rewrite.
Arashi kényelmesen leült, majd a másik kettőre pillantott.
- Gondolom már közölték veled...
- Igen.
- Az jó.... van valami inni ? - pillantott Arashi a másikra.
- Sör... - húzta el a száját Rewrite barátja kényelmességén, majd a narancsosra pillantott aki csak bólintott.
- Máris hozok....- s ezzel kifutott.
- Hol a másik Kiwadoi? - kérdezte Rewrite ,de pont ekkor lépett be az említett.
Majd megtorpant mikor észrevette jobban Nuru-t. Szemei összeszűkültek,míg az is meglepődött ,de aztán mosollyal intett felé.
- MIT KERES EZ ITT? - kiáltott fel a lány.
A három fiú lepetten nézett rá, s ekkor befutott Orime, aki mindegyiknek adott egy-egy jéghideg sört, majd megállt Blair előtt s az ő kezébe is adott egyet kedvesen.
- Ő az új tagunk... 
- Pont te... - fogta a fejét a lány egy halvány vigyorral,hogy ennél cikibb már nem lehetett.
- Öhm... honnan is ismeritek egymást ? - pillantott Arashi gyanúsan Nuru-ra. Blair-ben hirtelen megjelent a félsz.
- A kórházból...tudod apám miatt sokat járok oda. - nyitotta ki az italt nyugodtan Nuru mire a lány rápillantott lepetten ,majd hálásan.
- Blair-san...
- Blair...
- Beszélhetnék veled? - Kezdet el Orime, majd a fekete hajú lány elment vele a konyhába.
- Pinky ?
- Kiszállt félúton...- magyarázta Arashii.
- És még hányan vagyunk ? - ült fel a rúgás óta Rewrite.
- Már csak egy ember hiányzik ebből a csapatból..- kortyolt bele az italába Arashi.
- Akkor mostantól nagyon kell figyelnünk... - Pillantott fel Nuru ,mire Rewrite nem törődően megrázta a vállát.

A lány csendesen pakolta az elmosott edényeket míg a másik csak nézett körül, ujját végig járatva a többi edényen ,majd rápillantott.
- Mióta lettél annak a görénynek a cselédje?
- Úgy érted Rewrite-kunnak? - pillantott felé lepetten Orime.
- Van más görényünk is itt? - pillantott be a szobába egy pillanatra vigyorogva Blair,majd vissza,mire Orime halkan nevetett. - Mit akartál ?
- Csak...me...megköszönni amit ma tettél. Blair-san hangja fantasztikus...mindenki rögtön bepörgött tőle...sőt... komolyan én...- hadarta a lány zavartan miközben pakolt el. Blair az első szavaknál lepetten pillantott rá ,aztán felé lépett.
- Mennyi ideig maradnak ezek kin... - nézett fel érdeklődve Rewrite.
- Csak nem aggódsz?
- Én? aztán nem.... - pillantott vissza. 
Ekkor azonban mind a hárman felkapták a fejüket mert hirtelen egy csörömpölés hallatszódott.
Rewrite és Arashii villámgyorsan pattant fel s kifutott, de a konyha kövén csak a vízbe léptek be .
A tiszta csempén fénylettek az apró fény kapástól az üveg szilánkok . Egyre kisebbek s egy nagyobb darab, mely valószínűleg a pohár alja lehetett
Aztán tekintetük a két lányt kereste és hamar meg is találta. Meglepődtek s váratlanul nem tudták a látottakat hova rakni.
Blair ölelte a lányt, aki a másikba kapaszkodott s rádőlve sírt miközben folyton csak egy dolgot mondogatott.
A feketés hajú lány csitította a másikat, de az még hüppögött.
~ Blair-san nem érdemelte ezt meg...Blair-san nem ártott senkinek....

Aznap éjszaka Rewrite ismételten álmodott és zaklatottan ébredt fel ezekből a képekből. Lassan fogta a fejét közben irkálta le amit ma átélt.
~ Felpillantott a hintából felém, egyre közelebb és közelebb jött ,majd mielőtt láthattam volna eltűnt.
Miután vissza dőlt az ágyba csak a plafont nézte. Aludni akart, lustulni ahogyan az szokásához híven meg volt adva de nem tudott.
Nem értette ezt a mai dolgot, nem értette a lányokat. Az egyik állandóan sírt mások gondjain, komolyan...egy sírós baba...
A másik sem jobb...az meg mindig mást mutat aztán az ember egyszer csak azt hiszi skizo...
Csak járatta az agyát ezen, még maga is meglepődött amiért emiatt nem tudott aludni. Tán félt bevallani ,de jól érezte magát a többiekkel miközben kosaraztak.
Régen érzett ilyet, s bár örült neki....tudta mindig ezután jön valami....ami miatt elakarta örökre vágni magát ezektől az érzésektől.
És az élet nem változik...mindig ismétli önmagát...egy idő tájt. 

Eközben a park sokkal csendesebb és elhanyagoltabb részén egy lánya sétált bátrabban. Szerencséjére senki nem akadt az útjába ,és senki nem tudott róla ,hogy ezt teszi, de úgy érezte most neki kell cselekednie. 
~ Miútán Miwa kiejtette a száján Ayumi nevét, Blair furcsán kezdett viselkedni. Talán tud valamit amit én nem...vagy csak sejt. De...Ayu sose lenne rá képes..erre nem.
A rózsaszín hajú lány léptei lassan elérkeztek a célhoz. A fadarabkák csak törtek a lába alatt ahogyan a levelek is menekültek, persze azokat a szél sodorta magával.
Ahogyan megállt felpillantott az ágakra melyeken színes papírok lógtak. Gyermeki játékok, kívánságok ,melyeket egyszer ők is csináltak. Még régen..négyen.
Nagyon boldogok voltak és kitartottak egymás mellett...vagy legalábbis így tűnt. Úgy, hogy semmi nem válassza őket el...aztán mégis.
- Ayumi...itt vagy ? - húzta el Pinky az ágat ,majd a szemel eé tárult egy bunker melyet jól ismert. Lassan belépdelt oda.
Tudta ha a lány itt is van ,nem él itt, de kijártak néha ide ,ha rossz kedvük volt. Pinky is csak azóta nem jött ide...mióta az iskolába jár.
- Igen .- jött a válasz váratlanul mire a rózsaszínű hajú lány megborzongott és megfordult. Magával szemben találkozott egy zöld szemű és hajú lánnyal. Az csak elvigyorodott rá, majd felemelte a fejét és elment mellette.
- Hogy ,hogy itt vagy ?
- Hallottam mi történt Miwa-chan-el.
- Miért mi történt vele? - fordult felé Ayumi, de Pinky csak gyanakvóan tekintett rá.
- Nem tudod?
- Honnan tudnám ? Nem jött el a parkba..legalábbis amikor én ott voltam.
- Megtámadták.. - ült le Pinky.
- Sajnálom...de minden változik. - ült le Ayumi is. - Hamarosan sok minden megváltozik.
Erre Pinky felemelte a fejét mire a másik csak elvigyorodott.
- Blair is itt van.
Ayumi váratlanul kiejtette a kezéből azt a vackot amit éppen tartott.
- Blair?
- Igen... gondoltam jó ha tudod...- állt fel egy mosollyal Pinky. - Örülök,hogy találkoztunk Ayumi! Amint Miwa-chan felépült tarthatnánk egy Sukeban találkozót ^^.
- Persze... - zavartan elmosolyodott a zöld hajú lány s ekkor a másik elhagyta a helyiséget.
Ayumi csak nézett maga elé ,majd a tárgyra amit elejtett. Egy kis dísz volt amit mindenfélén hordtak s azon egy név állt.
- Miwa-chan... - nézett arra a lány ,majd beleütött a dobozba amin ült s felpattanva elindult valamerre.

Reggel a nap fényesen sütött be az ablakokon. Az iskola egyre világosabb lett tőle. Egy lány ment végig az folyosón. Egyenruhája sokkal lazában lógott rajta mint a többieken és nem zavartatta emiatt magát. Nem változott csak azért jó kislánnyá ,mert ebbe az iskolába járt. A fiúk összenéztek ahogyan rótta a folyosókat ,majd mikor végre elérte az osztályát ,kényelmesen bement és leült az első székre. Elterült és lábát átrakta a másikon.
Egy pillanatt múlva vett maga előtt észre egy lepett tekintetű krém barna hajszínű lányt.
- Héé! Hozz nekem valamit...- csetintett Blair egy vigyorral mire a lány hozta neki azt amit kért.
Sunyin elmosolyodott majd megköszönte és hátradőlt a székben.
- Azt hiszem nem is lesz olyan rossz itt.
- Csak ne lődd le előre. - szólalt fel valaki mellette mire az felkapta a fejét.
- TEEE ?!

Két szünettel utána Pinky és Orime sétált oda, hogy meglátogassák barátnőjüket, mikor váratlanul összeütköztek egy lánnyal.
- Jaj..sajnálom. - kezdte el felkapkodva a papírokat.
- Én sajnálom. - mosolyodott el Orime, segítve neki, ahogyan Pinky felsegítette.
- Áááá téged ismerlek! - kiáltott nagy mosolyal Pinky.
Ekkor Orime és a lány is felkapta a fejét.
- Igen....ö..Yukari-chan. Köszönöm ,hogy segítettél múltkor.. - mosolyodott el a lány megfogva a kezét.
- Semmiség...tényleg...
- Vissza kisérünk...merre mész ? - kérdezte Pinky elindulva mellette.
- Az osztályba...tudjátok az új lánynak sok dolog kell...és én hozom neki. - mesélte ,mire a másik kettő egymásra nézett.
- Új lány ?
- Igen....tudjátok. Veletek van, fekete haj ,alul rózsaszín ,elől egy szőke tincs....
- Blair...
- Pontosan.....de nem gond...szívesen hozom én neki.
Pinky és Orime váratlanul érdekes fejet vágtak a lány fele. hogy szegény, ahogyan megpillantották azt a sok mindent ami a kezében volt.
Lassan elérkeztek a teremhez és besétáltak rajta.
- No...no Blair...- ült le elé mosollyal Pinky.
- Hm ? - kapta fel a fejét az említett.
- Csicskáztatod szegény Yukari-t?
- Ééééén ...én soha nem tennék ilyet - kezdte el elvonva a tekintetét Blair egy ártatlan fejet mutatva .
- Meghoooztam Blair-saaan! - tette le elé az italt Yukari.
- Kösz. - válaszolta lehajtott fejjel a lány ,mire a másik elment. - Lebuktam...most jó ?
- De miért ? -pillantott rá mosolyogva Pinky.
- Nem tudom...ő jön ide. - kezdte el Blair majd észrevette, hogy Orime Nuru-val beszél. - Pff...
- Mi a baj Blair?
- Nem látod ? - biccentett feléjük a lány.
- Csak beszélgetnek. - értetlenkedett Pinky.
- Nem az XD. - mosolygott Blair ,majd vicsorgó mosolyra váltott. - Nuru , bátyus és Rewrite beépített embere tuti...hogy figyeljen engem meg. Juuujjj....- bohóckodott a lány ,mire Pinky elnevette magát.
- Csak nem vészes ennyire a dolog...
- Neeem ? Bátyus néha a szuper bátyó kategóriába esik és olyankor mindenfelől menekvééés van! - magyarázta Blair majd megnyugodott s beleivott az italába. - És te ? Hol voltál tegnap ?
- Találkoztam Ayumi-val.
Erre váratlanul köpött egyet a lány s ránézett köhögve.
- Mi ?
- Furcsa dolgokat mondott...
Blair elvonta a fejét ,kitámasztotta a kezét a támlában.
- Például?
 - Azt mondta hamarosan sok minden megváltozik. - terelte el a tekintetét Pinky. 
Blair csak elgondolkodva ivott tovább. Még beszélgettek kicsit ,de hamarosan jött a csengő s Orime kézen fogta Pinky-t hogy vissza érjenek még.

A tetőn Tei ült a fekvő Rewrite mellett.
- Mi ez? - kérdezte kíváncsian a lány, míg a fiú csak forgatta a kezeiben a lapokat.
- Csak átnyálazom....
- ÁÁ megvan! Csak nem a doga melyre ötöst kaptál és emiatt nem rúgnak ki a suliból ? Annyira büszke vagyok rád Rewrite!
- Hééé...túl sokat tudsz... - pillantott enyhe vigyorral a lányra a fiú, az csak durcásan elnézett, majd elmosolyodott.
- Ez a dolgom! De miért olvasod át ha te írtad?
- Hát ezaz... vissza kaptam miután leosztályozták...és mert nem én írtam.
- MICSODA!!! - dramatizált Tei, majd rápillantott - pedig annyira büszke voltam az első ötösödre....
- Héé...ennyire hülye nem vagyok! - kiáltott Rewrite.
- Csak luuusta.
- Ja...
Tei még közelebb hajolt és elolvasta a címet majd rápillantott.
- Az anyukád ?
- Nem a enyém...- csukta össze a fiú.
~ Miért nem mondtad... hogy a te apád sem az a minta apa ?~
- REWRITE! - kiáltott kifutva mosolyogva Pinky s jöttek a többiek utána. A fiú felkapta a fejét ijedten váratlanul, mintha rejtegetne valamit.
- Úristen....mi ez a gyűlés ?
- Van számodra egy jó hírünk....- kezdte el Arashi rápillantva a lányokra.
- Feltűnt pár Carcase... - tette karba a kezét Blair, majd rákacsintott. - Ez a szerencse napod seggfej...
- Vééégre... - ugrott fel nyújtózkodva a fiú ,majd Blair-re pillantott - Ezt megjegyeztem.

Már esteledett a nap is lemenőben volt. A narancsos fények gyönyörűen lepték el a várost. A házak között elment a fény, s egy autón ülő társaságra mutatott.
A három lány ült az autón, míg a 2 fiú csak nekidőlve figyelt. Rewrite már a 6. Carcase-t nyírta ki mikor megjelent még egy, de élvezte ezt, látszódott az arcán, és a beszólásaiból.
- Ez az...annyira vágytam már rá! - csapott újra a srác.
- Ez a reakció nem normális... - jegyezte meg orvosilag Nuru.
- Mondta valaki bármikor is, hogy Rewrite normális ? - közölte neki Arashi.
Még figyeltek pár percig, majd Blair unottan ugrott le a kocsiról.
- Elegem van... én is megyek. 
- Húgi..
- Bátyus... - pillantott rá Blair de ekkor Arashi sóhajtott mosolyogva egyet. 
- Rendben de akkor én is megyek.
- És ééén is! - ugrott le boldogan Pinky.
- Tuszkoljuk ki onnan Rewrite-ot. - jelentette ki Nuru, majd az utolsó lányra pillantott ,ahogyan végül Blair és a többek is.
Orime végignézett rajtuk ,majd Rewrite-on ,aztán megjelent a kezében Hathor s elmosolyodott.
- Induljunk.
A csapat furásnak eredt, majd csak azt vették észre ,hogy mindegyik támadta a Carcase-t.
Rewrite lepődötten pillantott fel .
- Héé! - kezdte el ,de ekkor meglátta a többiek arcát....amire elmosolyodott halványan.