- Arashi. Fent vagy?
- Most már igen. –nevetett fáradtan a fiú.
- Ne haragudj. Kérhetnék egy tollat és néhány papírt?

Másnap reggel amikor Rewrite az osztályterme felé ment Orime várta a folyosó végén.
- Orime? Minden rendben? Sápadtnak tűnsz. Nem a kosárra kéne edzened?
Nem válaszolt,csak közelebb ment. Végig a fiú szemeibe nézett, majd kissé nagyobb távolságot tartva megállt.
- Orime? –nézett rá aggódva a fiú, mire elővett valamit a táskájából. Teleírt lapok voltak. Nyújtotta Rewrite-nak,de az csak döbbenten nézte a lapokat,végül Orime megnyugtatóan szólt: - Tessék. Vedd el. –majd közelebb lépett,teljesen előre nyújtotta a karját,hogy ne kelljen annyira közel állnia a fiúhoz. Rewrite lassan elvette és felolvasta a címet: - „Számomra legfontosabb ember az édesanyám!” Ezután csak kérdőn nézte Orime-t,aki lehajtotta a fejét.
- Legalábbis nekem ő az! A te nevedben írtam. De a saját élményeimet.
- Ezt azért írtad, hogy ne rúgjanak ki engem a suliból? –Rewrite hangja nagyon meghatottnak tűnt, Orime érezte a kedves tekintetét,ezért csak még jobban szomorúbb lett.
- Mivel nem tudok semmit rólad, így az én életemből kellett merítenem. Ez azért van,mert nem szoktunk komolyabban beszélgetni. –Orime halkan sírni kezdett, Rewrite kissé közelebb lépett,erre a lány felkapta a fejét, az egész arca könnyektől úszott, a hangja egyszerre lett szomorú és zaklatott. – Miért nem mondasz nekem soha semmit? Miért nem tudsz megbízni bennem?! Arashii-tól kell megtudnom hogy miért utálsz iskolába járni!
- Jaj Orime. Ezt most nem kéne. Ezt most nagyon nem kéne. –mondta elfúló hangon a fiú,de a tekintetét nem vette le róla.
Orime hangjában már nem érződött semmi a szomorúságon kívül, halkabb is lett: - Együtt kellene működnünk,de te folyton csak a saját fejed után mész. De akárhogy is,én nem akarom hogy elmenj az iskolából. Nekem fontosak azok a délelőttök amiket az iskola tetején töltünk el. Nekem fontosak azok a napok,amiket nálad töltöttünk el. Fontosak voltak a harcok,amíg segíthettem. Fontos voltál nekem! Fontos vagy nekem!
- Orime én… -kezdte volna, de valaki szólt neki.
- Jössz ma gangra főnök?
- Most?
- Most hát! –az egyik osztálytársa volt.
- Most dolgom van igazából és… -de félbeszakította.
- Ne csináld már főnök!
- Várj egy kicsit. –odaszaladt Orime-hez és megfogta a kezeit. –Figyelj ezt ne tudjuk le itt rendben? Beszéljük még majd meg! –majd elengedte és elszaladt, a másik fiú követte.
- Rendben. –suttogta a lány és őszintén elmosolyodott.

Pinky és Orime szünetre mentek ki, amikor Blair bement az iskolába.
- Ilyenkor kell bejönni? –dorgálta Pinky.
- Tatsuya-hoz jöttem. Beszélni akar veled és velem. –mondta komolyan.
Pinky nagyot nyelt, bólintott, intett Orime-nek és Rewrite osztálya felé vette az irányt.
- Képzeld Orime, megvan az utolsó emberünk is a játékhoz! –kezdett bele Pinky.
- Tényleg? –ragyogott fel.
- Blair és én gyakran járunk egy kis kávézóba, jóba vagyunk a helyes pincérrel, beszéltünk vele és szívesen beszállna. –hadarta, talán új mondatba is kezdett volna ha Arashi nem lép közbe.
- Te mit keresel itt húgocskám? –kérdezte Arashi amikor meglátta.  
- Bátyus nem láttad Tats-chant?
- BLAIR ELKÖTTETLEK HA MÉG EGYSZER TATS-CHANNAK HÍVSZ! –robogott be az említett.
- Na, miről akartál velünk beszélni? –húzta magához Pinky-t. Tatsuya a szájába harapott.

- Istenem! Uram-atyám! Ezt ne! –hajtotta le a fejét Blair egy kórházi ágyra. Az ágyban az a lány feküdt akit Arashi-ék mentettek meg a tűzből. Nem volt magánál. Pinky Tatsuya-hoz fordulva sírt.
- Honnan ismeritek őt? –kérdezte Arashi, már elmondta nekik az esetet.
- A neve Miwako. Tudod, hogy Blair Sukeban igaz?
- Igen, persze. Azt is hogy Pinky és te vele voltatok.
- Rajtunk kívül még két lány mozgott velünk, az egyik Miwako. Hosszú idő óta először hallunk róla.
Pinky-nek megcsörrent a telefonja, felvette.
- Moshi. Jaj, szia Orime. Persze, készen állok a kosármeccsre. Nem, dehogy, nem sírok. Viszlát holnap.
- Arashi én most elviszem Pinky-t. –mondta Tatsuya.
- Nyugodtan. És kösz mindent.
A fiú egyszerűen bólintott és elment. Blair és Arashii sokáig bent voltak még.
- Annyira nem akartam senkit se megszeretni. Pont ezért. Hogy ne fájjon ha bajuk esik. Ezért sem szeretnék kosarazni Orime-vel.
- De már kedveled, nem?
- Nem tudom. Lehet.
- Ha kedveled…akkor fájni fog ha megbukik. Mert ha bukik magántanuló lesz.
Blair felkapta a fejét: - de már nem tudok segíteni. Megvan mindegyik emberük.
- Gondolod, hogy nem tudsz segíteni? Már az is elég ha nézőnek ott leszel!

 Másnap az öltözőben ültek a kosarasok, vagyis Orime, Pinky, Yukari, Arashi, Tatsuya, és a pincér fiú Nagano Raven. 
 - Nagyon köszönöm még egyszer Nagano-san.
- Semmiség, Pinky-nek és Blair-nek mindent. –mosolygott rá.
- Arashi Rewrite tényleg nem jön?
- Nem, nem hiszem Nuru.
- Pedig annyira jól kosarazott. –mondta kissé lankadtan. De nem volt idő szomorkodni, pályára kellett állniuk.
Kiléptek és Pinky ismerős számot hallott meg.
- Te Arashi…nem ez szokott mostanság a húgodnál szólni?
- De, azt hiszem igen.
- Blair-nél? De hát Blair punk! –mondta Tatsuya.
- De ez egy Anna Tsuchiya szám. Ő pedig imádja a nőt.
- Ez a pompon-lányoktól jön! –mondta Orime, és ekkor már hallották az éneket is. Blair énekelt.
 Jack yo body
Jack, jack yo body
Jack yo body
I'll jack yo body
Odaszaladtak megnézni a lányokat. A fiúk szeme majdnem kiesett, ugyanis Blair-en mindössze egy aprócska topp és egy aprócska nadrág volt, mindehhez térdig felérő szőrös csizma és csipkés necc kesztyű, az egész babarózsaszín volt, mögötte még öt gyönyörű lány állt ugyanebben a ruhában. A pomponok is szőrösek voltak és rózsaszínek. A lányok koreográfiája nagyon forró volt és izgató, kitettek magukért nagyon, Blair szexis hangja pedig csak még jobban feltüzelte az egészet.
Now would you like to kiss, my phenomenal lips
Tongue twists, red prints, which of you's on my list?
Geared up steady to haunt, your dreams with wild desires
So I'm dat frenzy bitch, I'm so livin' it up!!
Ah Ah, sorry, no! you can't be me
Devilicious, beauty figure, trouble loving, bangalicious
Ah Ah, I know, ya'll get kick out of me
Pink delicious, juicy danger, repeticious, Ah
Ami a legtalálóbb volt az a szám szövege, nagyon illett az előadásra. Mikor végeztek Blair kifújta magát és a testvéréhez rohant.
- Azt a kurva anyád, ha most nem lennél a húgom! –nyelt nagyot.
- Na mi van, bejön a seggem? –nyújtotta ki rá a nyelvét.
- Istenem Blair…te még nekem is bejössz így! –nézte Pinky nagy csillogó szemekkel, mire Blair megpuszilta az arcát, Pinky azt hitte szívrohamot kap.
- Játszani már nem tudok ugyan, de én így támogatlak téged. –kacsintott Orime-re, aki elpirult
- Blair siess vissza! –szóltak neki, mire ment is.
- Te, én vigyáznék. –szólt Nuru Arashi-nak.
- Mire?
- Nagyon jól néz ki. Biztos sok hapi fog akadni rá.
Arashi ezen kicsit elgondolkodott.

 Kezdődött a meccs. Orime-nél volt a labda,ügyesen vezette de végül elvették tőle. Olyan hírtelen történt hogy meghökkent,de máris visszakerült hozzá, mert Raven máris visszaszerezte és passzolta neki, Orime megpróbálta bedobni,de nem ment, a labda kipattant, egyenesen az egyik ellenséges lány kezébe esett, ő passzolt egy másiknak és az bedobta, három pontos volt. Orime úgy ledöbbent,hogy elesett.
Raven odament hozzá és felsegítette.
- Hé,jól vagy?
Orime nem felelt,csak a lányt bámulta.
~ Annak a lánynak…a szemei…tényleg vörösek lennének?
Alaposan megfigyelte a lányt, vörös rövid haja volt, de a szemszínét innen nem látta.
Pinky jó erősen oldalba lökte,mire Orime ráfigyelt.
- Orime segíts,le vagyunk maradva! Alig kezdődött a játék de az a lány máris két hárompontosat dobott! –idegeskedett.
Orime megrázta gyorsan a fejét,felpattant és továbbra is a kosárra figyelt.
Az állás tíz-húsz volt,és már nagyon fáradtak voltak.
Arashi időt kért.
- Ez így nem fog menni, ki kell találnunk valamit!
- Nem. Hagyjuk. Köszönöm,hogy megpróbáltátok. –mondta Orime, mire Nuru visszament a pályára, megszerezte a labdát és szépen vitte,de valaki elvette tőle. Ez már sok volt, Nuru azonnal visszaszerezte és négy méterről bedobta.
A többiek csak bambán bámulták a gyűrűt, de Blair odarohant és elkiáltotta magát: - Ne azt nézd, a fiú szemét!
Erre nagyot nyeltek, végül Orime felkiáltott: - Mégsem őrültem meg, csak az ő szemét láthattam,nem a lányét!
- Szóval Nuru is közénk való. A játék után elmagyarázunk neki mindent. De most folytassuk. –vezényelt Arashi.
A vörös hajú lány is felfigyelt Nuru szemére.
~ Most vagy hozzánk, vagy hozzájuk tartozik.
Az állás lassan tizenöt-húsz lett, már csak alig volt hátra tíz perc, így a többiek teljesen reményt vesztettek, amikor kinyílt a tornaterem hatalmas ajtaja és Rewrite sétált be rajta a térdénél levágott farmerban és laza fehér pólóban. A játék leállt, akárcsak a pompon-lányok zenéje, mindenki elhallgatott és az összes pillantás őrá szegeződött. Sokan néhány másodperc múlva összesúgtak.
- Mi a büdös franc, egyből akasztás jár ha kések? –kiáltotta el magát,mire az edzőjük felnevetett és odadobott hozzá egy olyan kék mezt mint amilyen a többieken volt: - Káromkodásért számolunk, nyomás a pályára!
Szünetet is kaptak emiatt, Tatsuya odaszaladt Blair-hez, majd el.
- Ő hova megy? –kérdezte Arashi amikor Blair közéjük sétált.
- Miwako-hoz. Na, hogyan tovább?
Rewrite direkt nagyon feltűnően mérte végig a lányt és fütyült egyet.
- Szexista disznó!
- Erről jut eszembe, neked még van egy tartozásod.
Blair megfordult, ráütött a saját fenekére és visszament.
- Milyen jó bőr a kiscsaj. –mondta szexis félmosollyal, Arashi viszont megrázta a fejét.
Orime nem mert a fiú szemeibe nézni úgy mondta: - Köszönöm hogy eljöttél.
- Mit szerencsétlenkedtek itt össze? Tizenöt-húsz?! Meg vagytok húzatva?! –kiáltozott mérgesen, de igazából azért,hogy bátorítsa a többieket.
- Rewrite. –szólt rá Nuru.
- Orime meg akarsz bukni vagy mi van?! –üvöltötte le,mire Orime kissé bátrabban megszólalt: - Nem!
- Pinky ne álldogálj olyan félénken,tedd a dolgod!
- I-i-igenis! –dadogta félének a lány.
- Hi bakker, ezért kosaraztunk régen annyit a gangon, hogy itt szerencsétlenkdj?!
- Ne-nem! Dehogy is!
 - Téged nem ismerlek, igaz? –kérdezte Raven-től, aki bemutatkozott és elmondta hogy Blair és Pinky kérték fel.
- Menj a gyűrű alá és próbáld elintézni,hogy ne menjen be a labda. Vagy nem fog menni?
- De igen! Meglesz!
- Kiwadoi mit bénázol?! Most hogy itt vagyok ajánlom,hogy kapj észbe! Egyszerre támadunk és végig egymás mellett leszünk,fogtad?
- Rendben,legyen,te világ hülyéje.
- Csöndet, Mr. Tizenöt! Orime viszonylag oké,de rád a labda körül nincs szükség,fogd inkább azt a vörös hajú lányt,láttam már játszani és nagyon jó!
- O-oké! –mondta ő is bizonytalanul,mire a vörös hajú lány odafordult.
~ Nahát, Rewrite Heaven is beáll? Ez érdekes lesz!
- Gyere Misa, átbeszéljük a dolgokat. –hívta a csapata.
- Rendben,máris megyek!
A nézőtéren még egy szuszogást sem lehetett hallani,sőt igazából az egész hatalmas teremben csak Rewrite kiáltozását hallgatták. Rewrite vezetésével minden simábban ment, gyakrabban is kaptak labdát. Ekkor indultak be megint a pompon-lányok.
Ő futott a labdával,de a vörös lány elvette tőle.
- Misa vagyok,örülök,hogy megismerhetlek Rewrite Heaven. –nevetett.
Rewrite ettől megállt, de megindult a lány után, semmi perc alatt ismét nála volt a labda.
- Jól játszol.
- Te is. –nevetett a lány. – De nálam nem vagy jobb! –máris visszavette a labdát, de nem vette észre,hogy Orime közben odalopózott és elhalászta előle,majd Rewrite-nek dobta,aki előre szaladt és szépen kosarat dobott.
- Azt hiszed? –nevetett gúnyosan. –Szépek a szemeid.
Tudta,hogy most érzékeny pontra tapintott,mivel ő maga is gyűlölte a sajátját.
- Rohadék! –szűrte a fogai közül Misa, miközben Rewrite és Orime belecsapott egymás tenyerébe.
Ekkor hallották,hogy valami nagyot puffan,odafordították a fejüket.
- Pinky! –kiáltotta Orime ijedten. Mindenki odafutott,mivel Pinky a földön hevert. Misa Rewrite mellett állt. Pinky lassan felállt.
- Bement? –kérdezte a fiút.
- Hú,de még hogy! –mondta nevetve, mire Pinky –tőle nem annyira megszokott formában boldogan felsikított és a fiú nyakába ugrott, Rewrite pörgött vele egyet.
Misa ezt elképedéssel nézte.
~ Ezt nem értem…én azt hittem neki nincsenek barátai…most pedig ez a lány csak így odaugrik hozzá,ő meg nemhogy ellökné,még hülyül is vele. Az a Rewrite Heaven akiről én hallottam soha nem csinálna ilyet. Talán…lehet,hogy közülünk való? De nem, de akkor sem átlagos. Mi a fene folyik itt?
- Még egy pont és nyerünk,nagy voltál Pinky! –nevetett Rewrite, mire Misa megrázta a fejét.
- Roy Heaven, vagyis Rewrite! Nem engedem,hogy győzz! –mondta Misa.
- Az lehet,hogy te nem. De én nem engedelmeskedem senkinek! –mondta még mindig jókedvűen.
Már hosszabbítást is kértek.
- Rewrite kezdek fázni és fáradni, gyerünk már! –szólt be neki Blair gúnyosan, mire a fiú bemutatott neki. Már mind fáradtak voltak. Misa-nál volt a labda, Rewrite előre szaladt hozzá.
- Na, nem adod fel?
- Szeretnéd? Úgy se tudsz kicselezni.
- Én nem. De a rózsaszínom igen!
Ezt Misa nem értette, és kicsit meg is állt, mire Rewrite felugrott, alatta Pinky csúszott be, elvette Misa-tól a labdát és előre dobta Arashi-nak.
- Hogy az a… -sziszegte Misa.
- Kelesz Rewrite! –szólt Arashi, a fiú megindult, Arashi hírtelen hátra dobta neki a labdát, a fiú megfoga majd a mögötte lévő Orime-nek dobta, utána gyorsan Arashi hátára pattant, Orime visszadta nekik a labdát, Rewrite pedig bedobta. Persze utána el is estek.
 - YEAH!!! –kiáltott fel Rewrite,és vele együtt mindenki. Nuru és Raven Rewrite-nek és Arashi-nak segített valahogy felállni,és amikor Rewrite felállt majdnem megint a földön végezte,ugyanis Orime szélsebesen ugrott a nyakába, Arashi tartotta meg Rewrite hátát.
- Sikerült! Tényleg sikerült! Nyertünk! –kiáltotta boldogan.
Arra lettek figyelmesek hogy leállt a zene, így megint a pompon-lányokra figyeltek. Blair telefonált.
- Pinky! Miwako felébredt!

- Köszönöm hogy itt vagytok velem. –mosolygott Miwako a kórházi ágyon.
- Nincs mit. –fogta meg Blair a kezét.
- De akkor is…ebben a semmiben eljönni Blair… -kezdett nevetni.
- Miwa-chan! –húzta el a száját.