~ Kérlek uram…add hogy tévedjen…Orime-nek ehhez ne legyen köze.
- Figyelsz rám?
- Mi? Ja, persze. Akkor is, meggyújtottad egy régi barátodat.
- Nem mindegy, Touya? Nemsokára úgyis mindennek vége.
- Miért kell így viselkedned…Ayumi?  

Kis csapatunk már jó ideje a könyvtárban görnyedhetett: Orime előtt egy füzet hevert,amibe sokat jegyzetelt egy könyvből, Arashi a laptopját bújta, míg Pinky mindenféle kézzel írott szöveget próbált elolvasni, Rewrite pedig aludt. Legalábbis eddig. Hírtelen kelt fel, kiáltozva: - ELÉG!!! –szaporán lihegett.
- Rewrite-kun? –tette Orime a fiú remegő vállára a kezét.
Rewrite néhány másodpercig ijedten meredt maga elé, még mindig fújatott és minden ízében remegett, leizzadt,de hideg volt a teste, a szemei pedig beesettnek tűntek. Lesöpörte magáról Orime kezét.
- Jól vagy? –kérdezte Pinky.
Rewrite lassan megrázta a fejét,majd nagyot ásított: - Csak megint egy nevetséges álom. De már mióta.
- És miről szól ez az álom? –tudakolta Arashi. 
Úgy látszott a fiú egy ideig gondolkodott azon,hogy elmondja-e,de végül nagyot sóhajtott és belekezdett: -Először csak a nagy szürkeséget látom, azt nem tudom hol vagyok. Aztán azt hiszem…látok egy hintát. És hallok valamit,de azt nem tudom micsoda. Azt hiszem embertől jön. És mintha…valaki…a hinta körül… -de nem folytatta.
- Rewrite-kun? –próbálkozott Orime.
- Bocs. Nem emlékszem. –nézett szét hetykén a társaságon.
- Minden esetre, -kezdte Arashi –jobb lenne, ha leírnád ezeket az álmokat. Talán közelebb vezetnek a célhoz.
Rewrite megrázta a fejét: - Én nem akarom,hogy közelebb vezessenek hozzá.
- De hát miért? Hiszen azt hittem… - kérdezett volna Orime,de Rewrite durván félbeszakította:  
- Ebben az álomban egy hangot tisztán hallok. Igaz, hogy nagyon elfúló, és nagyon-nagyon halk hang, és nem is értem. És az se biztos, hogy az a hang-e,mert lehet,hogy csak a tudatalattim játszik velem. –inkább nem folytatta, így hosszú csend állt be.
- Khöm…szóval azért vagyunk itt,hogy mindent elmagyarázzak végre nektek. –szólt Arashi. –Nem nagy dolog,csak arra kellene vigyáznunk,hogy a világ ne dobja fel a pacskert. –erre a két lány kuncogott,de Rewrite kiakadt.
- Na nem! Azt mondod hogy mentsük meg a földet?! Szóval tegnap nem hülyítés volt?!
- Igen. –válaszolta,mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
- Itt azt írja hogy Haru és Ame követői a legszentebb lelkek a világon. –olvasta fel hangosan Pinky.
Orime-nek nem sok kellett,hogy kirobbanjon,Rewrite ugyanis váltig állította,hogy ő bizony nem becsületes,nem kedves, nem önfeláldozó és utálná ha meg kellene mentenie azokat akiket utál,mert azok a személyek igen sokan vannak, ő pedig nem bánná ha eltűnne a föld.
- Hát ez kész! Rewrite-kun nem fog belemenni,keresnünk kell valaki mást!
- Kivételesen igaza van,én nem vagyok jó vezető! Különben is már a csapat hallatára a hányinger kerülget.
- Jó lenne. De az nem megy ilyen egyszerűen,tökfejkém. –mondta Arashi.
- Felfuvalkodott hólyag! –vágott vissza, Arashi viszont elengedte a füle mellett.
- Igazából miért vagyunk mi a földön?
- Remek kérdés Pinky. –dicsérte meg Arashi. –Mert el fog jönni valaki, aki teljesen megváltoztat mindent. Hogy jó, vagy rossz irányba,azt ki tudja. Nekünk meg kell állítanunk, hogy végre véget vethessünk a szenvedésének.
- Szenvedésének? –kérdezett vissza hírtelen Rewrite.
- Igen. Ő ugyanis szenved. Nem fizikailag. A lelke szenved. Külső jelek nem igazán vannak,ha csak nem számítjuk,hogy gyakran sír,de csakis akkor amikor nem látja senki. 
- Vagyis még soha senki nem látta őt sírni? –kérdezte meglepetten Orime.
- Soha,mi? –motyogta magának Rewrite, ám a többiek is felfigyeltek rá. Arcán kicsi, szomorkás mosoly ült ki és maga elé meredt.
- Nagyjából erről szól a mi legendánk. Ezt kellene tennünk. –mondta végül Arashi.
- És az a valaki? Azt hogy hívjuk?
- Light-nek. Ez angolul azt jelenti „Fény”. És az a valaki nem más mint Haru és Ame kardjának a szelleme. Szóval az egyik oldalnak pusztulnia kell hogy ne tudjon eljönni Light, vagyis a világvége. 
- MI VAN? –csattant fel Rewrite - Csak azt ne mond,hogy ezt te beveszed!
- Ez igaz! Hiszen te is tudod mi történt veled! –védekezett Orime.
- Ez faszság! Egyébként meg hol a másik Kiwadoi?
- Rewrite kérlek ne cukkold a húgomat! És azt hiszem most fordul a másik oldalára.
- Még alszik? –kérdezte Pinky.
- Még igen. És most ha beszámolnátok az eddigi eseményekről az jó lenne.

Már egy hét eltelt úgy,hogy semmit és senkit nem találtak. Rewrite egyre jobban vágyott egy kis harcra, Orime egyre jobban szeretett volna több Kiválasztottat megtalálni, Pinky szeretett volna még többet megtudni a Kiválasztottak kötelességeiről, Arashi pedig egyre jobban szeretett volna a dolgok végére járni. A könyvtárban ültek,mint ilyenkor mindig. Blair még ezen a héten véglegesen testvéréhez költözött és együtt kutatnak mindent. Már aki kutatja.
Rewrite ugyanis nem csinál egyebet mint üldögél és nyafog,hogy már ki tudja mióta nem látott egy szörnyet sem, amíg a többiek könyveket kutatattak, jegyzeteket néztek át, az internetet nyomták, és leírtak mindent egy kis emlékkönyvbe->naplónak használták.
- Heaven,te aztán tényleg nem értesz semmit! –mondta egykedvűen Arashi, miközben írta a naplót.
- Nem igazán értem hogy lehet Rewrite-kun Kiválasztott…- tűnődött Orime egy hatalmas könyv fölött.
- Én meg azt nem értem hogyan lehet Vezető. –adott igazat Pinky Orime-nek ezzel.
- Nem akármilyen Vezető, ő a Halál gyermeke,ne feledjétek! –mondta Blair egy számítógép előtt ülve.
- Még mi törjük magunkat ő itt lebzsel. Nem? Vagyis én így érzem. Nem? – gondolkodott hangosan Pinky, Orime pedig bólogatott, míg Arashi néha közbe vágott egy „aha”-t.
A következő pillanatban már csak azt hallották,hogy záródik az ajtó,mindenki a hang irányába fordult. Azt sem hallották,amikor kinyitották. Rewrite helyére néztek,az üres volt.
Aznap este rémülten ébredt fel.
- Már megint ez az álom…vajon meddig kínoz még? –gondolkodott hangosan. Kinézett az ablakon, a majdnem átlátszó függönyön keresztül is tudta,esik.
Másnap bement az iskolába a többiekkel,el is aludt a tetőn. Ebédszünetben Orime és Pinky felment,hogy megnézze minden rendben van-e vele, Arashi-t is hívták. Arashi vagy ezerszer próbálta elmondani a lányoknak,hogy biztos semmi baja, egyébként meg nem érdekli, de a lányok mindenképp akarták őt látni. Már két órája ott lehettek és beszélgettek a jövőről, amikor az alvó srác felkiáltott.
- Rewrite! –nézett rá rémülten Orime.
- Elaludtam? –kérdezte.
- Mit álmodtál, hogy így felriadtál belőle? –kérdezte Pinky.
- Á,csak megint egy álom. De most már sokkal többet látok.
- Meséld el, hátha közelebb visz minket a célhoz. –mondta Arashi unottan.
- Szeretnéd mi, Kiwadoi? Na mindegy. Nem volt semmi fontos, csak egy lányról álmodtam. –az eget nézte.
- Egy lányról? –kérdezett vissza Pinky.
- Az arcát nem láttam. Nem takarta semmi, csak egyszerűen nem láttam. 
- És? –kottyantott közbe Orime.
- Furcsa arckifejezése volt. Valamiféle mosoly. De sírt.
- Ez nem értelmes. –tűnődött Arashi.
- Tudom, te marha! –üvöltötte le,majd visszafordult az ég felé - Mégis erről álmodom!
- És még miről álmodsz? –kérdezte Orime.
- Tegnap éjszaka azt álmodtam,hogy egy hintában ül. Nem lökte magát,csak ült ott egyedül. Nem sírt, nem mosolygott,nem csinált semmit. Mintha egy élettelen gép lett volna.
- Gyakran álmodsz még ilyesmit? –kérdezte még.
- Igen, eléggé. Egy másik álomban nem láttam,csak hallottam a hangját.
- Miket mondott? –kérdezte Orime és már vett is elő egy füzetet,tegnap vette,eredetileg irodalomórára,de mivel ott nem írtak semmit inkább erre használja,gondolta magában.
- Nem tom’ 
Orime odaadta a füzetet Rewrite-nek, és aggódva kérte: - Írd le mától,mit álmodsz. Jó?
- Nem hiszem hogy ezek az álmok kapcsolatban lennének… -de Orime a szavába vágott.
- De hátha igen!
Rewrite egy kis gondolkodás után nagyot sóhajtva elvette a füzetet.
Még aznap este felriadt egy másik álomtól, elővette a füzetet,felírta a dátumot és az időt és írni kezdett: Nem sokkal, de tisztábban láttam, és hallottam hogy nevetett.
Ugyanebben a percben Blair kortyolt a sörébe.
- Hihetetlen hogy a nőiesség mintaképe vagy és a legolcsóbb sört vedeled. –feküdt hanyatt a testvére mellé a fiú, a lány hason feküdt.
- Hallottam hogy segítesz Orime-nek a kosárban.
- Hm? Ja, igen. És hozok magammal egy másik srácot is, az meg egy lányt. Még egy kell. Jó lenne ha Heaven belemenne. Nagyon jó kosaras. 
- Kettő. –szúrta közbe Blair.
- Kettő?
- Még kettő kell.
- Mi? Miért?
- Én nem játszom. Úgy volt hogy Orime-nel fogok megszállni, cserébe játszom. De nálad lakom, szal’.
- De nem segítenél neki?
- Minek? Ő segített nekem? Nem! Egy napot töltöttem nála és kész. Előtte meg meghívtam kajálni. Egál.
- Ennek ahhoz van köze hogy nem szeretnéd, hogy közel kerüljenek hozzád?
- Lehet. Nekem már nem kell senki. Rajtad kívül persze. 

- Értem. Értem. Köszönöm Arashi.
- Ki volt? –kérdezte Pinky mikor Orime letette a telefont.
- Blair nem játszik velünk, de Arashi felhívta Hitomi Tatsuya-t, ő beugrik Blair helyére, ha egy barátja felgyógyult aki kórházban van.
- Arashi is ismeri Tatsuya-t?
- Arashi mesélte hogy ő és Rewrite régen osztálytársak voltak, de Arashi két évvel ezelőtt elment. Most viszont megint beiratkozott ugye. Így megint osztálytársa lett Tatsuya-nak.
- Á, értem. ^^
Eközben Arashi egy másik telefont intézett.
- Ha? NA NEM! Tegyél le róla! –kiáltotta Rewrite mire észbe kapott, elnyomta a cigarettáját.
- Most mit vagy úgy oda egy kosármeccstől? Különben is,ha te játszol már az is elég lenne,hogy csak Orime van veled,te balfék, jó tehetséged van,hát használd! –és Rewrite ezzel letette a telefont.

 Másnap Arashi felvitte Pinky-t és Orime-t a tetőre. Ott egy fekete hajú fiú állt, hajában szürkéskék tincsekkel, mellette egy krémbarna hajú ányka.
- Szevasz Arashi. –köszönt neki.
- Hali Nuru. Kösz hogy beszállsz kosarazni. A lány pedig a másik?
- Igen. Szia, Hyuuga Yukari vagyok. –nyújtotta ki neki a kezét.
- Kiwadoi Arashi. –mutatkozott be, majd Pinky és Orime is.
- Lányok, Nuru és én egy egyletben voltunk Rewrite-al. Bár Nuru csak tizenhét éves, remekül kosarazik. 
- Tizenhét? Szóval a szomszédos osztályba jársz? –kérdezte Orime.
- Ezek szerint igen. Yukari pedig az osztálytársam. 
- Szívesen segítünk! –mondta Yukari. 
- Nagyon köszönöm! –hajolt meg Orime. 
Rewrite az igazgatónál volt,rendes szokása szerint megint nem tanult így lehívták elbeszélgetésre.
- Fel nem foghatom mi játszódik le benned! Pedig egyébként eszes gyerek vagy, csak túl lusta! –szidta az igazgató,mire Rewrite egykedvűen felsóhajtott.
- Nem igazán értem mire akar kilyukadni, és asszem’ nem is érdekel.
- Nézd, ha nem iparkodsz ki fognak rúgni.
- Oké. 
Az igazgató meg sem lepődött: - Na de Heaven, azért mégis csak.
- Oké. Nyugodtan,engem nem izgat. –és ezzel felállt és kiment az ajtón.
Még aznap Orime lélekszakadva kereste meg a fiút, a folyosón talált rá.
- Rewrite! Rewrite! –kiáltozott,mire Rewrite lassan,unottan megfordult.
- Mi van?
- Ne „mivanozzál” hanem figyelj! Hallottam,hogy ki fognak rúgni és utána érdeklődtem,hogy mit kellene tenned annak érdekében,hogy maradhass! –lelkendezett.
- Na és?
- Írnod kell egy öt oldalas fogalmazást arról az emberről,akit a legjobban szeretsz! Ha ez legalább hetven százalék meglesz akkor maradsz! De ezt holnapra kell leadnod,szóval húzz bele!
Erre Rewrite nem mondott semmit,csak hátat fordított és kiment az iskolából.
Aznap éjjel Orime semmit nem aludt,nagyon idegesítette ez a dolog.
- Nem igaz,hogy lehet valaki ennyire hülye?! –kelt fel az ágyról. 
Éjféltájt lehetett,amikor kopogtatott Arashii ajtaján.
Arashii nyitotta ki.
- Orime?
- Beszélnünk…kell… -lihegett szaporán.
- Bátyus, ki az? –kérdezett Blair a szobából.
- Orime. Itt alszik ma, rendben?
Orime ezen nagyon meglepődött.
- Gyere be. –mondta neki Arashi, mire a lány belépett. 
- Mit akarsz? –lépett ki Blair a mellénél összefont kézzel, egy szál vörös hálóingben. Durva volt. 
Orime leszegezte pillantását: -Rewrite-ről van szó. Ki fogják rúgni az iskolából.
- Tudom. Már mondta. De nem izgatja, és téged sem kellene. –mondta Arashi.
- Nem,én nem akarom,hogy Rewrite elmenjen,én nagyon örülök annak,hogy egy iskolába járunk! Pont ezért kérdeztem meg,hogy mit kellene csinálnia, de rám sem figyelt, pedig szerintem nem rossz feladat, a számára legkedvesebb személyről kellene írni.
- A számára…legkedvesebb? –kérdezte nagyon halkan, mire Orime bólintott.
- Miért nem akar megpróbálni javítani?
- Ez egyszerű. Mert őt nem érdekli az iskola. Rewrite félévente nagyjából tízszer látta az apját,aki fontos üzletember volt. Meghalt, akkor Rewrite még kicsi volt. A lényeg,hogy az apja összes befektetett pénzét Rewrite-ék iskolájába tették végül,tehát Rewrite iskolája fizetve van az egész egyetemre. De egyébként őt ez nem érdekli,már csak az apja miatt sem,akit egyébként utált. Most meg ez a feladat is, hogy írjon a számára legfontosabb emberről...Orime figyelj,ne törődj ezzel,jó? Van elég gondod amúgy is. 
- Ő a társam és tőled kell megtudnom hogy miért nem érdekli az iskola. –dühöngött. –Ennyire nem bízik meg bennünk?
- Most mondtam,hogy ne foglalkozz vele! Mellesleg, mindjárt egy óra, feküdj le. 
Orime úgy tett,ám tíz percel lefekvés után halkan megszólalt.
- Arashi. Fent vagy?
- Most már igen. –nevetett fáradtan a fiú.
- Ne haragudj. Kérhetnék egy tollat és néhány papírt?