- Hagyd békén, vagy esküszöm én öllek meg téged! –mondta vérfagyasztó hangon.
- Nyugi hugi. –tette a lány vállára a kezét.
- De bátyus. –nézett rá.
- Mi van?! –kiáltotta Rewrite, majd Pinky felé fordult –Nem mondtad hogy van egy bátyja!
- Mert nem is tudtam róla!

- Na akkor még egyszer. Te, Kiwadoi R.Blair vagy. 
- Igen. –válaszolta a lány.
- Te pedig Kiwadoi Arashi.
- Igen. –válaszolta a fiú.
- MINDKETTEN KIWADOI-K VAGYTOK?! –dőlt hátra Rewrite.
- Egy éve vagyok az. –mondta Blair.
- EGY ÉVE?!
- Rewrite ne kiabálj már. –szólt rá Arashi.
- Szóval te Arashi egy évvel ezelőtt rátaláltál Blair-re és örökbe fogadtad.
- Jaj Rewrite pofa be. –sóhajtott Blair.  
- Elmesélnétek? –kérte Pinky. Nehezen tudta felfogni, hogy valószínűleg Blair-nek már nem ő a legfontosabb.

[ - Azt a rohadt! Tats-chan! –kiáltott a fiúnak Blair. Szokás szerint menekülésben voltak.
Tatsuya meglátott egy ismerős arcot, felé kezdett rohanni.
- Hitomi? –nézett rá.
- Segíts Kiwadoi! –ragadta meg a karjánál, így az futott velük.
- Te nem leléptél Hitomi?
- De, ide! Elhagytam Tokyo-t, japánt már nem. Te mit keresel itt?
- Én leléptem de visszajöttem. Ki a kislány?
- Hé! Nem vagyok kislány!
- Nézd el neki. A Neve Blue Air, de mindenki Blair-nek hívja. Punk. És én most itt kiválok, Blair majd összefutunk! –kiáltott hátra a lánynak és befordult másfelé.
- Tats-chan! –szólt rá, utána akart menni, de a másik fiú felkapta a hátára.
- Nem hiszem hogy platformba kéne futkorásznod kislány.
- Nem vagyok kislány!
- Bue Air, ugye? 
- Blair. Te pedig?
- Kiwadoi Arashi. ]

- Értem, szóval így találkoztatok.
- Igen. Aztán a kislány visszajött Tokyo-ba, én meg Okinawa-ban maradtam.
- Nem vagyok kislány bátyus! –szúrta közbe Blair.
- Persze hogy nem drágám. –simogatta meg a fejét. Rewrite elképedéssel nézte őket.
- De hogy lettél Kiwadoi-san húga? –kérdezte Pinky. Rewrite észrevette rajta a féltékenységet.
- Hívj csak Arashi-nak. Igazából régóta testvérként kezeljük egymást. Papíron nem vagyunk testvérek, de a kisasszony meghamisította a személyiét Kiwadoi R.Blair-re.
- R? –kérdezték mindannyian.
- Persze rövidítés. Az igazi nevem. –legyintett, Pinky annyira meglepődött hogy levegőt se vett, Rewrite ütögette meg finoman a hátát.
- Jól vagy? –kérdezte Tei aggódva.
- Te…te emlékszel a nevedre? –kérdezte Blair-től.
- Igen. –vont vállat.
- És micsoda?
- Nem mondom meg. –nyújtotta ki a nyelvét.
- Te tudod? –nézett Arashi-ra, aki csak megrázta a fejét. Pinky megnyugvásában meg is görnyedt.
~ De kis féltékeny lettél hírtelen Pinky. Mi van, csak nem az a felismerés fáj, hogy a drágalátos barátosnéd éppen le se szar téged? –gondolkodott Rewrite.
- Na de, most nem azért vagyok itt hogy ezt megtárgyaljuk. –fogta Meg Arashi Blair kezét.
- Tényleg, igazából miért jöttél Arashi-kun? –kapott észbe Orime.
Arashi rámosolygott a húgára, aki bólintott és belekezdett: - Hogy megtaláljuk Haru Ame(tavaszi eső magyarul) örököseit.
- Mi a francot? –kérdezte Rewrite. Tei szemei könnybe lábadtak, Orime rögtön odament mellé.
- Tei, valami baj van?
- Élt egy fiú, a neve Haru. Soha senkit nem engedett magához közel úgy tartotta hogy az ő élete az ő terhe. Egy nap, mikor sétált látott egy lányt, az csak ránézett és visszafordult, az eső pedig eleredt. Harut elkápráztatta a lány szeme és úgy döntött másnap visszamegy megnézni, de már nem volt ott. Egy ideig még kijárkált, de nem látta, mikor utoljára indult esett. Ott volt. A fiú kérdezte hogy mikor szokott kijárni, mondta hogy mindig ha esik. Így amikor esett ő is ment. Mindig csak leült egy fa tövébe és nézte az esőben a lányt, aztán egyszer megkérdezte a nevét de az nem válaszolt. Csak megrázta a fejét, így a fiú elnevezte Ame-nek. Ame megfogta Haru kardját és maga mellé szúrta. Innentől ahányszor Haru kiment és esett Ame maga mellé szúrta a kardot. A tavasz utolsó napján Ame már érezte Haru életét és megkérte hogy had vegyen át a terhéből, cserébe ő is ad az övéből. Haru átölelte őt, a fa alatt egymás karjaiban elaludtak. A kard szelleme úgy döntött megszánja őket és elveszi az életüket hogy örökre együtt maradhassanak. Úgy tartják ha tavasszal esik az eső a kard szelleme aki védte a fiút és a lányért harcolt feltámad és engedi a két fiatalnak hogy csókot válthassanak.
- Ja, ez a szar régi legenda? –kérdezte Rewrite, de elhallgatott, ugyanis Arashi gyilkos szemeket meresztett rá. Mindenkinek feltűnt ez.
- Igen, a régi legenda. De ezzel még nincs vége. –mondta Blair, majd Tei-re nézett. –Akik már nem élnek tudják, hogy a legendának itt nem lesz vége.
- Hogy? –kérdezte Pinky és Orime egyszerre.
- A kard kettévált, az egyik oldala fényesebb, míg a másik sötétebb, így két csoport alakult ki, a fényben járók és a sötétben járók. mindkét csoportnak 7-7 tagja van, ők a kiválasztottak. Nekik a fegyverük egy kard, amelynek neve is van, egyiptomi istenekről kapták. Mi, akik ebben az állapotban vagyunk azért nem nyugodhatunk, mert a kardnak fáj hogy kettévált. Míg egyik oldal sötét, a másik fényes. Ám hogy megmaradjon valamilyen szinten az egyensúly, így mindkét oldalnak két vezére van, egy aki a fényt képviseli, a másik a sötétséget. –folytatta Tei.
- Fényes hogy még élsz, sötét hogy már halott vagy. –tűnődött Rewrite, ekkor értette meg csak igazán Orime és Pinky.
- A mi feladatunk hogy egy oldalt csináljunk. –mondta Blair.
- Mi, mármint hogy nekünk? –kérdezte Rewrite.
- Igen. 
- NA NEM! A-aa, felejtős, én nem kérek a csapatmunkából! 
- Ne kezd Rewrite. Nélküled egyébként se megy.
- Mié…na ne…na ne, azt ne mond hogy én…
- De igen. Te vagy a Halál. 
- Nem! Én ebbe nem megyek bele! Gyilkolom a Carcase-kat mert az jó buli és kész!
- Carcase? –kérdezett Arashi Blair-től.
- A szörnyeteggé alakult lelkek. –világosította fel.
- Ja, értem. Hát, mindegy mit akarsz mert ettől még te vagy a Halál.
- Lemondok!
- Nem teheted!
- Mégis megteszem!
- Pofa be, na! A másik vezér nem más mint Orime, ezt akartam elmondani. –kiáltott Blair, mire mindenki az említettre fordult.
- É-é-én? –dadogta.
- Biztos vagy benne? –súgta oda Blair-nek Arashi, de úgy hogy azért a többiek is halhassák.
- Igen bátyus. Érzem rajta. 
- Na, akkor, Orime szépen vezet titeket, én meg csak az ajtóig kísérlek titeket. –mutatott az ajtójára, jelezve hogy menjenek el a házából.
- Rewrite,te meg mi a frászt csinálsz még itt? Azt hittem rég leléptél. –vágott bele Arashi a személyes ügyeikbe.
- Na ja,nem ártott volna. De azt gondoltam itt fejezem be a sulit.
- Nehogy azt mond,hogy eminens diák lettél! –nevetett csúfosan.
- Kifelé!
Ahogy mind kimentek az ajtón mindegyikük kissé kedvtelen volt.
- Tudnánk holnap találkozni Orime-chan? Beszélnünk kellene. –nézett rá Arashi.
- Ho-hogy ne Arashi-kun.
- Miért csak vele? Miért nem most beszéltek? –rángatta meg Blair Arashi karján a pólót. Orime még soha nem látta ilyen szépnek, mint egy durcás kisgyerek. 
- Had emésztgesse a dolgokat ma. Na, gyere. Menjünk haza. –karolta át a vállát.
- Kihagysz valamiből?
- Kapsz egy nyalókát ha nem nyaggatsz!
- Dejóóó!!! *.*
A három lány elnevette magát.
- Pinky, Tei, nincs kedvetek nálam aludni? Kicsit…hogy is mondjam… 
- Félsz egyedül. Semmi baj, ez érthető, mi is félünk. Persze, nálad alszunk. –vezényelt Pinky.
- Köszönöm! –mosolygott feléjük hálásan. 
- Mit csináljak vacsira? –indult meg Blair és Arashi.
- Rendeljünk pizzát?
- Rendben! ^^
Esni kezdett. Arashi megállt és felnézett az égre.
- Pedig már nem kéne esnie.
- Én szeretem. Szerintem a tavaszi esőnél nincs is jobb. –nyújtotta ki Blair a kezét. 

Másnap reggel Arashi egy nagyobb parkban várta Orrime-t. Az távolról integetett neki,ahogy futott, Arashi pedig visszaintett.
Amikor végre odaért kifújta magát.
- Miért itt találkoztunk, Arashi? –kérdezte.
- Nem én kértem.
- Hanem? Csak nem Rewrite-kun?
- Rewrite. Így hívod? 
Orime ezen meglepődött: - Hogy érted?
- Nem mondta meg a keresztnevét?
- Nem is kérdeztem. –vallotta be Orime. Arashi mintha szomorúan mosolygott volna.
~ Ennyire törölni akarsz az életedből mindent? Vagy csak játszol? -tűnődött a fiúról miközben egyre beljebb mentek a parkba. Ott volt egy kis dombos rész,ahova leültek. Egy csapat karatés edzett. 
- Rewrite hol van? –kérdezte a mellette ülő fiút Orime,mire Arashi a karatésokra mutatott,köztük is egy fiúra,aki pont kicsavarta egy nála jóval nagyobbnak a karját.
Orime eltátotta a száját: - Karatézik? Nem is tudtam!
- Gondolom megunta a kendot. Végül is,ha elérte a legnagyobb fokozatot,és világbajnok is lett meg tanár, miért ne hagyhatná abba.
- Világbajnok kendos?
- Ti tényleg nem beszéltetek sokat eddig. 
- Szép volt. De máskor finomabban. –mondta az edzés végén Rewrite edzője.
- Rendben. Majd vigyázok. –pimaszul mosolygott.
- Nem rossz. –ment oda hozzá Arashi.
- Téged fél kézzel lenyomlak Kiwadoi.
- De nagy a szád Heaven.
- Kipróbáljuk?
- Rewrite-kun. –szólalt meg Orime.
- Ez már megint itt van? Minek hoztad ki ide?
- Hogy kicsit jobban megismerjétek egymást.
- Be is kaphatod Kowadoi. –mutatott be, majd hazafele indult.
- Miért ilyen mindig? –kérdezte Orime.
- Igazából azért mert…mond csak Orime, nem iszunk meg valamit?
- De, miért ne. –válaszolta. Hízelgett neki hogy egy ilyen jóképű fiúval lehet.
Indulni akartak, de nem messze megláttak egy lányt,akit tűz vett körül. Nagyon kiáltozott, félt.
- Mi a fene…? –motyogta Arashi.
- Segítség! Segítség! –kiáltozott.
- Rewrite! –kiáltott oda a fiúnak, aki megfordult, gyorsan reagáltak, ketten futottak oda, Orime követte őket.
- Istenem! Kérlek! Kérlek szépen! Ne hagyd,hogy így végezzem! –a lány kiáltása imádkozó sírásba torkollott, Rewrite pedig egyre közelebb ért a tűzhöz.
- Nyugodj meg, segítünk! –minden erejével azon volt,hogy megpróbálja lenyugtatni,ám amikor meghallotta,hogy a lány azt sírta „Meg fogok halni! Legyen már vége! Meg fogok halni! Nem bírom ezt, legyen már vége!” Rewrite megállt. Nem csinált semmit,csak bamba arckifejezéssel nézte.
- Mi van veled,megőrültél? –kiáltotta Arashi neki, de közben próbált a lánnyal foglalkozni. Látta hogy az alatta lévő pázsit ég, egyszerűen benyúlt a tűzbe és kirángatta a lányt.
- Hé. Jól vagy? –Most Rewrite-hoz beszélt. – Halál,jól vagy? Halál? Heaven? Heaven?! Roy! Roy,ébredj már! ROY!!! –már a ruhájánál fogva ráncigálta,de a fiú arckifejezése mit sem változott. Ekkor Arashi bevert neki, mire Rewrite lassan felemelte a fejét és bambán meredt rá. 
- Roy! –mondta halkan Arashi a fiú nevét.
- Arashi… -mondta ő is halkan,mire Arashi megkönnyebbülten fellélegzett, majd Orime-re nézett,de nem engedte el a fiút: - Hogy van a lány?
- Nem túl jól. Már kihívtam a mentőket.

- A kegyetlenség netovábbja. Rágyújtani egy szegény lányra a pázsitot. És még nekem mondják hogy kőszivem van.
- Csak kíváncsi voltam valamire. 
- És mire?
- A lányra. A lány a vezető. Ebben biztos vagyok. Ijesztő helyzeten felszabadít valami furcsa energiát.
~ Kérlek uram…add hogy tévedjen…Orime-nek ehhez ne legyen köze.
- Figyelsz rám?
- Mi? Ja, persze. Akkor is, meggyújtottad egy régi barátodat.
- Nem mindegy, Touya? Nemsokára úgyis mindennek vége.
- Miért kell így viselkedned…Ayumi?