- Azt mondtad neki hogy nem vagytok barátok!
- Mert nem is vagyunk! Nekem nincsenek barátaim.
- És mi mik vagyunk? –húzta magához Orime-t.
- Akik idegesítenek engem. –vágta be az ajtót.

Sakura maga előtt rugdosott egy üres sörös dobozt. Igazából néhány perce még nem volt üres, Rewrite itta. Ő mellette sétált, Sakura másik oldalán Orime volt.
- Tényleg muszáj követnetek?! Az isten szerelmére, ne nyúzzatok már! –kiáltotta le őket.
- Nem vagy igazságos. –suttogta Sakura.
- Kit izgat mit gondolsz?!
- Rewrite-kun…kérlek ne kiabálj. –szólt most Orime. Mindkét lány nagyon le volt törve. Pedig annyira jó volt Rewrite-al küzdeni és hülyülni. És most mégis… 
Rewrite erősen félrehúzta Sakura-t. Valami motoros hajszállal mellettük húzott el, mindhárman a földön kötöttek ki, a motoros pedig erősen kifarolt. 
- Jól vagy kis rózsaszín? –kérdezte tőle.
- Sakura a nevem!
- Jó, mindegy. Innentől Pinky leszel.
- Sakura! Sora Sakura! –erősködött.
- A Pinky-t még meg is tudom jegyezni. –Rewrite nem hagyta magát. 
A fekete feszülős motoros-szerelésén csillogott a nap. Levette a bukósisakot és megrázta a fejét.
- B-B-B-Blair… -dadogta Sakura.
- SWEET DREAMS BABY! –kiáltotta és bal kezével a rock jelét mutatta. Ekkor szakadt le mögötte a vakolat.
- Megőrültél? És ha megsérülsz?! –sikította.
- Ennek a mocinak’ már mindegy, csak azért megyek vele hogy kilehelje az utsókat’ is. –szállt le róla, a sisakot az ülésre helyezte.
- Nem is tudsz motorozni! –pattant fel a rózsaszín és a lányhoz vágtatott.
- És az szerinted zavar engem? –röhögött az arcába.
- Jól vagy? –kérdezte Orime Rewrite-tól.
- Nem! –vigyorgott.
- Nem? –kérdezett vissza furcsállva, a fiú felpattant.
- Ez egy Harley-Davidson! –futott a motorhoz és vizsgálni kezdte. –Bőrberakás, ez gecire jó! 
- Aha! De szegényke az utolsókat rúgja. Haverom mondta hogy kinyírhatom én. Látom értesz hozzá.
- Mi az hogy! Hallod had menjek vele, please! –csak most tekintett a lányra, amikor egymás szemeibe néztek mindkettejük szája tátva maradt. A fiú felállt. Lassan elmosolyodott, a lány nem tudott reagálni. 
~Szép a mosolya. 
Hosszú percekig csak álltak így. A szél kissé fújni kezdett, lassan játszott a lány félig fekete félig rózsaszín hajával, szőke tincse a szemébe hullott. A fiú kisimította, majd kezet nyújtott neki.
- Rewrite Heaven. –mutatkozott be. Sakura és Orime egymásra néztek. 
- Blue Air. –fogta meg a kezét ő is mosolyogva. 

- Mit gondolsz, át tudod ugratni? –mutatott egy kisebb autóra Blair a motor elejéről. Mögötte Rewrite ült, előre hajolva vezetett.
- kipróbáljuk?
- Let’s go! –adta a választ, Rewrite pedig felhúzta a motort és sikeresen átment vele, igaz kissé koccant az autó farával.
Sakura és Orime egy padon ülve emésztgették amit a két motorozó elmesélt, hogy hogyan találkoztak. 
- Szóval…te ismered Blair-t? –kérdezte finoman Orime. Sakura lehajtotta a fejét.
- Blair…fogta és levágott a szép hosszú hajából hogy körbe rövid legyen. Befestette az egészet feketére. Két évvel ezelőtt egyszer még láttuk egymást, akkor elöl szőke volt már. Most meg újra látom és alul rózsaszín. –suttogott.
- És…ez…valamiért rossz? –kérdezett óvatosan továbbra is. Zavarta hogy Sakura nem válaszolt hanem más témára tért.
- Nem. Azért lett rózsaszín mert azt hitte meghaltam. Azért lett rózsaszín mert hiányoztam neki.
- Ebben miért vagy ennyire biztos? Mármint abban hogy halottnak hitt…
Sakura hírtelen sírni kezdett. Blair-ék előttük parkoltak le.
- Nagy vagy Rew. Majd motorozzunk még együtt jó?
- Nekem is van, odaadom, de ha tönkreteszed mész utána! –ezen kicsit nevettek, de aztán felfigyeltek a síró Sakura-ra.
- Pinky… -suttogta Blair. Leszállt a motorról és a lány elé sétált, az a nyakába borult és zokogni kezdett.
- Blair… -nyögte a nevét, Blair átfogta még szorosabban.
- Jól van…nyugodj meg kicsikém…itt vagyok veled,rendben? Többet nem engedlek el…innentől mindig velem leszel,rendben? –ez megnyugtatta a síró rózsaszínt, erősen kapaszkodott Blair-be, aki felállt vele. Tizenhat éves kora ellenére csak 142 centi volt, huszonkét centivel kisebb mint Blair. Sakura átkulcsolta a lábait Blair derekán és a mellkasába fúrta a fejét, Blair az állát a lány fején támasztotta, egyszer homlokon is puszilta.
- Kicsikém? –nézett Rewrite Orime-re, aki csak megrázta a fejét, jelezve hogy ő sem tudja mi történt.
- Hé, mit állsz ott? Segíts inkább. –szólt Blair Rewrite-nak. A fiú odament és átvette a már csak pityergő lánykát. Rewrite nagyon magas volt és nagyon erős, 193 centi 85 kiló, így bármeddig elvitte volna a mindössze 30 kilós Sakura-t. Blair felült a motorra és lassan hajtott mellettük, a sisakját Orime hozta.
- Elaludt. –mondta Rewrite kis idő után.
- Ne haragudj hogy gondot okozunk. –húzta össze magát Blair.
- Mondom nem pé’. 
- Holnap már megyünk is. 
Orime hírtelen megállt. Blair-re nézett.
- Miért álltál meg? –fordult meg Rewrite is.
- Mentek is…hova? –csapott bele egyből Orime.
- Van egy haverom, hozzá megyünk. –vont vállat. Orime cinikusan felhúzta a szemöldökét.
- Értem. –dünnyögte felelősségteljesen. 
- Sakura is imseri, jóba is vannak egymással. –védekezett Blair.
- Orime ne faggasd már! Az ő dolguk! Nem a tied. –indult meg Rewrite.
- De hát…de hát Sakura és én barátnők vagyunk már…már nem is tudom…
- Két éve. –mondta helyette Blair. Erre megint ráfordultak.
- Honnan tudod? –kérdezte csendesen Orime.
- Menjünk,jó? –indította el megint a motort.

Mikor megérkeztek Rewrite az ágyra tette a lányt.
- Orime csinálsz teát? –kérdezte Rewrite, az bólintott és kiment. Blair leült Sakura mellé, betakarta és kisimított egy tincset az arcából. Rewrite gyanakodva nézte, de most nem úgy mint általában mindenkit. 
- Csak levágattad…kis buta. –nyúlt Sakura hajához hátul. Orime bejött, letett egyet Rewrite elé, majd nyújtotta Blair-nek is, aki immáron Sakura vállán tartotta a kezét.
- Én nem köszönöm. Nem szeretem. 
- Nem szereted a teát? –kérdezett vissza Orime. Még egy japánt se ismert aki ne szeretné.
- Nem. De köszi. –mosolygott. A keze továbbra is a lány vállán volt.
- Orime kiveszed a hűtőből a vodkát meg a szódát? –kérdezte Rewrite, mire az szájat húzva megcsinálta.
- Vodka-szóda? –kérdezte pimaszul Blair.
- Magácska is kap ha jó kislány lesz és nem motorokat zúz szét. –vigyorgott rá.
- Elnézést miszter, az a moci’ azé az ismerősömé akihez megyünk ha a Pinky felkelt.
- He? Még ma mentek?
- Nem akarunk zavarni. 
- Nem akarunk? Had döntse csak el Pinky hogy ő mit akar.
- Velem jönni. Ez biztos. Én megyek mindenképp, ő meg jönni akar majd velem.
- Miért, kije vagy te neki?
- ANYA!!! –sikított fel Sakura, mire Blair egyből átölelte.
Orime beszaladt, Rewrite-al együtt kikerekedett szemmell nézték őket.
- Cssss…itt vagyok. Nincs semmi baj kincsem, csak rosszat álmodtál. Aludj vissza, majd fogom a kezed picim. –puszilta meg a homlokát, Sakura egyből visszaaludt.
- Az…az anyja? –dadogta Orime.
- Mi? Jaj dehogy, Sakura idősebb is nálam! –nevetett.
- Idősebb? –kiáltottak egyszerre.
- Egy korúak vagyunk, csak ő júliusban született. Én augusztusban. 
- Te csak tizenhat vagy? –nevette ki hangosan Rewrite.
- Miért te mennyi vagy? –húzta el a száját.
- Augusztusba töltöm a húszat. 
- Blair-san…kezdte volna Orime, de Blair belé fojtotta.
- Csak Blair.
- Rendben. Szóval Blair, elmesélnéd honnan ismeritek egymást Sakura-val?
- Miért?
- Sakura azt mondta azt hitted meghalt. 
Blair lehajtotta a fejét, mikor felnézett aprót könnyes volt.
- Ő is ezt hitte rólam. 
- Elmondod? –kérte Rewrite.
- Én…nem. –állt fel, elővett egy tollat és Sakura karjára kezdett írni, majd meghajolt Orime-nek és Rewrite-nak, ezzel pedig kiment az ajtón. 
Eleredt az eső. Ahogy az utcán sétált elkezdte végiggondolni az első találkozását a lánnyal, és a sorsfordító pillanatokat.