- Kopj le rólam. Rendben? –mondta egészen halkan. Orime köpni-nyelni nem tudott,nemhogy még válaszolni,és ezt Rewrite tudta,azért még egy kicsit közelebb hajolt hozzá hogy a szája majdnem érintse a lányét,de csak egy pillanatra,majd elhúzódott,hátat fordított a lánynak,vissza sem nézett –hazament.  

Sokáig kereste a kulcsait. Össze volt zavarodva, nem tudta mit tehetne, hogy hogyan vethetne mindennek véget. Kiskora óta látta az árnyakat, érezte és hallotta őket, még válaszolt is nekik, de soha nem látta ki őket két évvel ezelőttig. Most meg már azokat a nagy dögöket is látja. Bement és egyből hideg zuhanyt vett. Lefeküdt aludni, de később csöngetésre kelt. Felkapta a farmerját és kiment, hogy megnézze ki az.
- Mit akarsz? –kérdezte durván. Orime ált ott.
- Nem beszélhetnénk meg? –érezhetően félelem és őszinte aggódás volt a hangjában. Rewrite álmosan nem tudott gondolkodni, így csak bement. A lány a nyitott ajtónál ált, nem tudta hogy szabad-e bemenni vagy nem. Végül erőt vett magán és bement. Kis ház volt, amint belépett egy ágyat látott, a fal mellett egy asztalt és a sarokban is egyet, az kerek volt és néhány szék is mellé volt téve, ebből a szobából előre nyílt a konya, ballról két ajtó, az egyiknek nyitva volt az ajtaja így látta hogy az a mosdó. A másik viszont zárva volt, még a kulcs is benne volt.
Kiment a konyhába hisz a srác ott ügyködött. Kávét készített, a szájából cigaretta lógott.
- Ülj csak le. –mondta neki, mire a lány visszasétált a szobába és leült az egyik székre. Meglepődött mikor a fiú neki is letett egy csészét.
- Forró szal’ vigyázz. –fűzte hozzá, majd egy húzásra kiitta a sajátját, visszament a hűtőbe és kivett két sört.
- Iszol? –mutatta neki.
- Nem, köszönöm. –mondta vékonyka hangon, mire visszatette.
 - Mennyi az idő? –dörzsölte meg a szemeit.
- Fél kilenc.
- Miért nem iskolába vagy?
- Nem jöttél be. Aggódtam.
Rewrite leült mellé.
- Na, akkor beszéljünk.
- Tényleg nem csináltál még ilyet?
- Kiskorom óta árnyakat látok. Tudtam velük beszélni, értettem amit mondtak. Két éve pedig kilátom őket és meg is tudom őket érinteni. –állt fel, odament a másik asztalon lévő laptophoz és keresgélni kezdett rajta.
- De akkor is…ez sokkal másabb.
- Nem nagyon lepett meg. Nem akarok velük foglalkozni. Megvédek tőlük egy lányt és kész.
- Egy lányt?
- Igen.
- Ő is látja őket?
- Meghalt. De itt ragadt.
- Értem. Ne haragudj ha megbántottalak vele.
- Lehet hogy még ismerted is. Seiun Tei, a tizenkilenc éves lány akit tavaly ütött el egy autó.
- Tei-san? –lepődött meg.
- Szóval ismerted.
- Annyira nem de…gyakran együtt ebédeltünk. Szóval látod? –csillant fel a szeme.
- Tei az egyetlen barátom. Idegesítő kis csitri de én szeretem. –vont vállat.
- Nem tudtam. Tei-san nem említett téged.
- Tei-vel akkor lettem jóba mikor megláttam az iskola tetején. Akkor már halott volt. –és ezzel betett valami írtó hangos zenét. A lányt kicsit meg is ütötte.
- Megkérdezhetem hogy mi ez?
- Dir en Grey-től a Raison D'etre. –válaszolt.
- És most mi lesz? Szóval mit csináljunk?
A fiú se szó se beszéd elvette a lánytól a táskáját és turkálni kezdett benne.
- Heaven-kun! –szólt rá, de az nem törődött vele. Kivette a telefonját és pötyögni kezdett benne, majd visszaadta. A lány nagy szemekkel nézett rá.
- Most már benne van a csipogóm száma. Ha látsz egy ilyet minél gyorsabban érj a temetőbe de ha lehet még előtte csipogj rám. –nyomta el a cigarettáját, nagyot kortyolt a söréből.
A lány hangosan olvasta ki a nevet: - Rewrite.
- Mi az? Mit furcsállsz? –gyújtott újabb cigire.
- Mi?MI?!!! TE VAGY REWRITE?!!! AZ A SZEMÉTKEDŐ DIÁK,AKI AZ ISKOLÁBA JÁR?!!! AKI EGYFOLYTÁBAN VEREKSZIK ÉS MINDEN TANÁR AZT TANÁCSOLJA „MESSZIRE KERÜLJÜK EL” ÉS AKITŐL A DIÁKOK RETTEGNEK?!!!
- Tetézd csak. –villantott rá egy mosolyt, ám a lány érezte,hogy ezzel csak leplezni próbálja hogy megbántódott, így a szája elé kapta a kezét.
- Ne haragudj csak…jaj nekem. –dünnyögte.
- Hé, leszarom. Na, megbeszéltük, igaz? Kifelé. –mutatott az ajtóra. Másik számot kezdett lejátszani a gép, Orime azon kezdett gondolkodni vajon ugyanattól az együttestől-e.
- Ez Siva. És a szám címe Brave. –ráhibázott.
- Kö-köszönöm. Nem nagy az ismeretségi köröm ebben.
- Rewrite nyitva az ajtó! Nem gondolod hogy be kellene zárni nagyokos? –zárta kulcsra valaki maga mögött az ajtót. Meglepődött mikor meglátta Orime-t.
- Orime…san?
- Tei-san! –kiáltott fel boldogan.
- Rewrite neked barátnőd van? –nézett kissé pirultan a fiúra aki felállt, hátulról átölelte és a nyakába csókolt.
- Csak téged akarlak. –súgta mire hatalmas pofont kapott a vérvörös lánytól. Hangosan kinevette. –Ez a csaj, ő…a neve nem jut most eszembe mindegy, te vágod ki akkor?
- Vele ebédeltem gyakrabban a suliban. –ült le mellé. Orime tűzvörös volt, el nem tudta képzelni mi volt ez. Tegnap majdnem megcsókolta őt most meg ez a játék Tei-vel.
- Orime-san.
- Mindegy ő van beparva a szememtől.
- Had nézzem csak. –intett neki, mire az lehajolt.
- Na?
- Többet kellene aludnod, eléggé véreres.
- Meglesz. –simogatta meg a haját.
Orime most már végkép nem értett semmit.
- Ne izgulj, csak szeret szórakozni a lányokkal. Egyébként meg nincs állandó kapcsolata és csak viccelődik. Gondolom veled is csinált már dolgokat.
- Úgy csináltam mintha le akarnám smárolni aztán hagytam a faszba.
- Rewrite ne káromkodj már! Az pedig hányadik cigid lesz?
- Harmadik vagy második nem tudom. –gyújtotta meg.  
Orime-nek ez túl sok volt hírtelen.
- Amúgy jó hogy itt vagy. –vágott hozzá valamit.
- Ez egy csipogó?
- Ha jönnének a dögök rám csipogsz. Rendben?
- Rendben. –bólintott mosolyogva.
Rewrite elnevette magát, a lány is nevetett. Orime nem tudta hova tenni ezeket. Egyszer annyira bunkó, máskor pedig egy ilyen aranyos lánnyal nevet együtt mint Tei. Talán így viselkedik a szeretteivel. Jó lett volna tudni hogy mi történt a családjával, de nem merte megkérdezni. A falon semmi nem volt, csak egyetlen kép, két kisgyerekről, egy fiú és egy lány, mindkettőnek aranybarna szemei vannak és mézbarna hosszú haja. A kisfiú kék pizsamában a hátán viszi a rózsaszín pizsamás lányt, egymásra nevetnek.
Az zökkentette ki hogy hírtelen Rewrite számot váltott. Tei lehajtotta a fejét.
- Mi történt? –kérdezte Orime.
- Nem szeretem ezt az előadót. Ennyi. –vont vállat a srác.
- Azon a képen te vagy? –kérdezte.
- Mi? Ja, igen. –mosolyodott el.
- Nahát milyen aranyos voltál, szinte szőke. Hány éves vagy ezen?
- Tíz.
- És a kislány kicsoda?
- És hogy megy mostanság a sorod Orime-san? Szóval te is látod amiket mi? –váltott hírtelen témát Tei.
Rewrite hírtelen megmerevedett.
- Mi történt? –kérdezték egyszerre, de a fiú sietősen felállította őket, a karjukat fogta úgy kezdett rohanni velük.
- Gyorsabban! –vetette nekik oda.
- Rewrite! –szólt rá Tei, mire a fiú felkapta a lányt és úgy futott tovább.
- Orime kapkodd magad! –mondta neki, Orime majdnem elsírta magát.
- Ez így nem lesz jó. –kezdett gondolkodni a srác. Egy autóhoz futott, feltörte és babrálni kezdett alul valamit, gyorsan beindította. A lányok beszálltak ő pedig mihamarabb a temető felé hajtott. Megérkeztek, épphogy be tudta vágni a lányokat a kapu mögé, ő viszont a falnak repült, erősen belecsapódott.
- Rewrite! –kiáltották egyszerre. A fiú nehezen kelt fel. Nem látott, érezte hogy a fejéből csörgedezik a vér.
- Jól vagy? –kérdezte tőle valaki halk, megnyugtató hangon.
- A-asszem’. Asszem’ nem.
- Semmi baj. nyugodtan próbálj felállni, rendben?
- Várj…azzal az izével mi lesz? –kérdezte. 
- A temetőbe szaladtál. Miért?
- Ha ott vagy nem jön utánad. De te honnan tudsz erről?
- A bal szemed narancssárga mindig?
- Igen, szal’ no para. De most nem látok.
- Beviszlek, rendben?
- Várj, azzal valamit csinálni kell! Egyébként is ki vagy te?
- Majd csinálok én.
A fiú összecsuklott, ezúttal magától állt fel. Megint nála volt a kardja.
- Te? És mégis mivel?
- Add ide azt.
A fiú beleegyezően nyújtotta át, a lány besegítette a kapuig. Leült, a hátát a falnak támasztotta.
- Jól vagy? –csúsztak oda a lányok.
- Az a másik…az a másik lány…vele mi van?
- Másik lány?
Rewrite visszanyerte a látását, felpattant és kifelé kezdett futni.
A z a valami már nem élt. Rewrite kardja a földön volt. Valami más állt ki abból az izéből. Kard az is, de nem Rewrite-é. Egy árnyat látott miközben kihúzta a kardot, majd eltűnt.