- Tudom hogy liliom illik, de csak rózsa van nálam. Boldog évfordulót. –szólította meg Tei-t, aki kiegyenesedett meglepettségében. Hát igaz, őt nézi. Látja őt.
- Én…én… -dadogta. A lány szipogott egyet, majd megfordult és távozott a temetőből. Ahogy elhagyta Rewrite rögtön ahhoz a sírhoz ment ahol a lány eredetileg volt.
- Na ne. –dünnyögte. 

- Mi az? –állt fel remegve Tei. Még mindig sokkhatás alatt volt.
- Tei szoktál te ide jönni?
- Néha kijövök. Miért?
- Amikor kijössz te is szoktad látni hogy minden nap új rózsa van ennél a sírnál?
- Az a lány hozza, szoktam látni. Csak nem tudtam hogy ő is lát engem! Ez ijesztő volt!
- Nem tudod miért jár ki ide?
- Nem. De mindig beszél a sírhoz. Pedig a sírnál nincs élet, megnyugodott. Szokott neki énekelni is. De miért? 
- Ezek szerint volt egy közös ismerősünk. –guggolt le és simította meg a kövön lévő nevet.
- Akira Reita. –olvasta ki hangosan Tei.
- Rég nem voltam ennél a sírnál. Lehet hogy gyakrabban kellene kijárnom.
- Pedig te is sokat vagy a temetőben. 
- Jah. –mondta és elindult egy másik sírhoz. Arra is liliomot tett, majd kifelé indult. Tei nem olvasta el az ottani nevet. Tudta mi van ráírva. „Rose Heaven”
Hamar eltelt a hátra lévő nap. És a maradék napok a hétből. 

Hétfőn amikor elindult kiáltozást hallott,abból az irányból jött,amerre az iskola van. Nem foglalkozott vele,csak amikor odaért. Egy fiatal lányt bántottak,ketten lefogták, egy időnként arcon vágta, egy csak nézte ami történik,az ötödik pedig - akit vezérnek vélt a fiú – beszélt hozzá. A fiú egy darabig meghúzódott,hogy megtudja,joggal verik-e a lányt. Ha igen,hát megérdemli, ha nem akkor segít,úgy is régen verekedett már és eléggé unatkozott,meg aztán lesz kifogása végre arra is miért késik az iskolából –gondolta magában.
- Na kisanyám,odaadod végre,vagy kérsz még? –szólt a vezér.
- Menj melegebb éghajlatra,te görény! –válaszolta a lány,ezért arcon csapták.
A fiú kinevette magában a lányt.
- Utoljára kérdem. A pénzt. Odaadod a pénzt?
- Álmodj csak! –erre nem megcsapták az arcát,hanem bokán rúgták, a két másik akik meg tartották a földre lökte.
A fiú nagyot sóhajtott,majd közbe lépett.
- Hé! nem kellene inkább egy magadfajtával verekedni,hm?
Az öt fiú sokat mondóan egymásra nézett, a lányka pedig megbabonázva figyelte Rewrite-ot.
- Mit akarsz? Ez a mi dolgunk,ne köpj bele. –szólt rá a vezér.
- Aha. Nem hiszem,hogy egy lány kirabolása annyira jó dolog lenne.
Az egyik ütni készült,de Rewrite könnyedén elkapta a kezét és kicsavarta,erre összerogyott. Jött volna a másik,ő is azzal a taktikával,ugyanúgy járt.
Most az ment oda,aki nem csinált semmit csak nézte hogy verik a lányt. Lábon akarta rúgni,de ő blokkolta és háton vágta,mire az elájult. 
- Nem akartok egyszerre jönni? Így elég unalmas. –mondta egykedvűen,mire a másik kettő felé szaladt. Kinyújtotta a két kezét és nyakon csapta őket,mire azok elterültek a földön.
Ránézett az órájára.
- Áh…három percen belül…kicsit berozsdásodtam. Javítanom kellene. –kommentálta,majd egyszerűen elment. 
A leányka sietősen felállt és követni kezdte.
- Elnézést! Elnézést! –kiáltotta.
- Ha? –nézett a háta mögé,amikor pedig észrevette ki az gúnyosan az ég felé emelte a szemét. „Na,még ez is” -gondolta.

A lány végre beérte.
- Köszönöm! Nagyon köszönöm! –hálálkodott.
A fiú nem csinált semmit,pedig a lány mintha várt volna valamire. Egy kis szünet következett,majd a fiú megindult. A lány halkan követte,majd végül mégis megszólalt: - Te is abba az iskolába jársz,ahova én. –csak azért mondott végre valamit,mert már nagyon nyomasztotta a csend. Rewrite viszont most sem csinált semmit. 
- Mi a neved? –kérdezte kedves mosollyal.
- Ha? –nézett rá a fiú. Nagyon elgondolkodott valamin,ezért meg sem hallotta a lányt.
- A neved. –ismételte a lány.
- Ja. Heaven. 
- És a barátaidnak?
- Nekem olyanok nincsenek. –mondta bármiféle hangszín nélkül. A lány kissé meghökkent.
- Orime vagyok. Kajiya Orime. –mutatkozott be végül.
A fiúból ismét nem jött semmi válasz. A lány beletörődött,így mentek egymás mellett be az iskolába is,fel a folyosón.
Orime megállt az osztályterme előtt.
- Örülök,hogy találkoztunk. –meghajolt,majd illedelmesen bekopogott a terembe és bement. Rewrite kiment a tetőre, elővett egy szál cigarettát,szájába tette és meggyújtotta. Fényesen tűzött a nap. Úgy gondolta majd bemegy a negyedik órára, technika óra, azt még nagyjából szereti is, de elaludt. Tei nem volt ott, előfordult már hogy máshol időzik.
Álmában egy üres hintát látott. Ám az a hinta magától lökődött. Ő csak nézte azt a hintát. Valaki megszólalt mögötte,sajnos azt nem értette mit mondott. 
Nehezen kinyitotta a szemeit.
- Már megint az a furcsa álom. –tűnődött.
Ekkor hírtelen kiáltást hallott. Kiment a korláthoz,hogy lenézzen.
- Ha? Már megint az a lány? –de ekkor hírtelen valami furcsát vett észre. – Az meg mi a…? –valami nagyon furcsa lény üldözte a lányt.
A fiú lesietett. Orime nem tudott megmozdulni a félelemtől. Összehúzódott, becsukta a szemeit és várta a véget,amikor Rewrite felkapta és elugrott vele. Neki fel se tűnt mekkorát ugrott, nem úgy mint Orime-nek.
- Heaven-kun! –kiáltotta.
- Mi a fenét csinálsz itt? És miért nem ugrottál el attól az izétől?! –kiáltott rá.
- Mitől…? –pislogott egy hatalmasat Orime.
Rewrite annyira meglepődött,hogy elejtette Orime-t,aki feljajdult: - Hé! 
Ám ő úgy csinált,mintha semmit nem tett volna.
- Te nem is látod? –kérdezte meglepve.
Orime szemei kitágultak, ahogy Rewrite-ra nézett. Rewrite nem értette miért.
- He- Heaven-kun… a sze…szemeid… -dadogta félve. Igen,határozottan félt tőle.
- Hogy? – a fiú nem értett semmit.
- Vörösek. –bökte ki a lány, ám a fiúnak nem volt ideje meglepődni, ugyanis az a valami ismét lecsapni készült. Rewrite teljes erejéből ellökte a lányt,aki elvágódott a járdán. Amikor meglátta a helyet,ahol előbb állt felsikított. Ott most egy hatalmas üreg tátongott.
Rewrite kezében egy hatalmas kard termett.
- Akkor szórakozzunk egy kicsit! –nézett a lányra ijesztő mosollyal, majd annak a valaminek esett.
Orime minden tagja remegett,míg Rewrite úgy látszott élvezi a dolgot,akármi is az.
- Már rég harcoltam ilyen jót! –kiáltott.
Felugrott annak a valaminek a hátára, emiatt úgy tűnt,mintha a levegőben lenne,hiszen Orime nem látta azt a valamit. Rewrite felküzdötte magát annak a valaminek a nyakáig és belevágta a kardját. Nagyon sok mennyiségű vér tört elő,amit már Orime is látott, ettől pedig elájult.
Amikor kinyitotta a szemét Rewrite nézett le rá. A szemei ismét eredeti színűek voltak… vagy mégsem?
- Na,hogy vagy? –kérdezte a fiú,minden érdeklődés nélkül.
- Nem…nem tudom…mi volt az az izé….?
- Fene tudja. De az biztos,hogy még nem szórakoztam ilyen jól. 
A lány nehezen felállt. 
- A szemed nem jött rendbe.
- Még vörös?
- Az egyik már jó. A másik mintha narancssárga lenne.
- Ja.–ezzel otthagyta a lányt, aki hosszú percekig csak bámult utána. Mikor hazafele indult nem tudta eldönteni hogy megtörtént az egész vagy csak elájult és most ébredett fel.

Másnap, amikor a fiú kilépett az ajtón egyből ott találta Orime-t.
Orime nem szólt,csak nagyon mérgesen nézett rá,így ő kérdezett: - Anooo…Kajiya? –kérdezte,mert nem nagyon emlékezett a nevére.
- Orime. A keresztnevemen. –válaszolta, várhatóan ugyanúgy ahogyan nézett.
- Aha. –mondta és elindult,hátrahagyva a lányt,de az követte.
- Heaven-kun! –kiáltott utána, ám Rewrite nem ált meg,csak ment tovább. Orime felgyorsította a lépteit,hogy beérje. –Azonnal magyarázd meg a tegnapit! Mi volt az-az izé? És mitől lett vörös a szemed?
- Nem tudom. Akkor történt ez életemben először. 
- És miért nem jött rendbe a szemed?
- Nem tudom. 
Orime a meglepettségtől megállt.
- Hogy veheted ilyen félvállról?!
- Így. –válaszolta gonosz mosollyal a fiú,majd továbbment, a lány pedig ottmaradt.

Beért az iskolába és egyből Tei-hez rohant.
- Tei valami baj van a szememmel? –tört be az ajtón. Fel volt dúlva, amióta Orime megkérdezte hogy miért nem jött rendbe csak erre tudott gondolni.
- Nyugodj meg, gyere ide, megnézem! –szólt gyorsan, mire a fiú nagyon lehajolt hogy megvizsgálhassa a lány.
- Nem. Ugyanúgy narancsos a bal és aranyszíne van a jobbnak.
- Basszus. –fújta ki megnyugodva a levegőt.
- Miért? Fáj?
- Nem. Az egyik középiskolás bepart’ tőle asszem’. Tegnap…történt valami. –és ezzel belekezdett a történtekbe. Érdekes módon Tei nem lepődött meg.
- Láttam már azokat. És te látsz engem. Ami meglep hogy…kardod volt és legyőzted? Gizdulsz!
- Nem, nem gizdulok, esküszöm! Tudod hogy utálom a gizdákat! 
- Ez mondjuk igaz…
- Mi a fenék azok az izék?!
- Hogy is mondjam…itt ragadt lelkekből és emberi érzelmekből születnek, a hét főbűn érzelmeiből.
- Ez valami vallásos cucc?
- A hét főbűn, te bolond! Tudod a büszkeség, kapzsiság, bujaság, irigység, torkosság, harag, restség.
- És ezekből meg itt maradt lelkekből ilyen izék lesznek? Ez beteg!
- Én…én félek tőlük. –húzta össze megát Tei, Rewrite rá kapta a tekintetét, mire folytatta –Az ilyenek megölik az olyanokat mint én. Ezért vagyok sokat a temetőben, mert oda nem jönnek. 
- Ne izgulj, meg foglak védeni. Fogalmam sincs hogy csináltam, de megcsináltam. Megcsinálom megint, előhozom azt a kardod valahogy és megvédelek. De inkább fuss a temetőbe ahogy tudsz, azért az biztonságosabb.
- Rewrite…te láttad, megérintetted, megölted. Innentől te is veszélyben vagy előlük! Ha már látod őket akkor ők is látnak téged! Egyébként is megváltozott az aurád, mintha te is olyan lennél mint én!
- Ne oktass ki! –nyújtotta rá a nyelvét. 

Rewrite hazafelé tartott az iskolából,amikor hírtelen furcsa érzés fogta el. 
~ Mi ez? Mi történik? Olyan mintha…valami…követne? - gondolkodott magában,ám ekkor kiáltozást hallott, odafutott,hogy megnézze mi történik. Az épületek beszakadtak,autók lángoltak,emberek sikoltoztak,teljes lett a káosz. Orime sikított olyan nagyot mert felnézett és látta, hogy az épület ahol áll mindjárt beszakad. A lábai teljesen lemerevedtek. Erősen becsukta szemeit és imádkozni kezdett. Várta a véget,pont mint nem olyan régen,de érezte,hogy valaki az ölébe kapja és elmegy vele. Reszketve kinyitotta a szemeit és meglátta Rewrite arcát.
- Már megint bajban vagy?! Mit képzelsz,hogy én majd mindig megmentelek?! –rivallt rá,de nem úgy mintha mérges lenne,inkább mintha aggódna.
- Heaven…kun…
- He? Neked meg mitől tiszta piros a szemed? Csak….nem? 
Orime oldalra fordította a fejét,így látta azt a valamit. 
- Heaven-kun! Látom! Pfúj,milyen ronda! –mondta.
Rewrite szeme ismét vörös volt. Elfutott egy sikátorban lévő autóhoz, Orime-vel a karjában. Ott letette, feltörte az autót és beültette a lányt.
- Veled megyek! –kiáltotta Orime,ám Rewrite rákiáltott: - Nem kell pánik! 
- De már én is látom! –kezdte Orime.
- És ő pontosan tudja ezt! -ezzel bezárta az autót és elfutott. Orime nem tudott semmit sem tenni, az autó nyithatatlan lett számára. Nagyjából két óra telhetett el,amikor Rewrite csurom véresen visszatért.
- Úristen! –kiáltott rémülten Orime.
- Ha? Jaa,ez. Ne izgulj,nem az enyém. –nevette el magát a fiú. A nevetése a mosolyával együtt valahogy olyan megnyugtató volt,olyan őszinte.
- Ennek már úgyis mindegy. –nyugtázta magában,majd betörte az autó ajtaját, Orime pedig kiszállt.

Hazafelé baktattak. Orime egyre csak a körmét rágta.
- Nem hagynád abba?! –Rewrite is ideges volt.
- Nem! Tudnunk kell mi volt az! Képzeld csak el,ha az a valami amit te látsz egyik nap csak úgy hobbiból felzabálja a várost! Arról nem is beszélve,hogy vörös lesz a szemed! Mint egy Démonnak! És utána meg narancsos!
Ekkor a fiú a falnak szorította Orime-t. Nagyon közel volt az arcuk egymáséhoz. Orime ahogy belebámult a fiú jobb aranybarna szemébe teljesen elpirult.
- Kopj le rólam. Rendben? –mondta egészen halkan. Orime köpni-nyelni nem tudott,nemhogy még válaszolni,és ezt Rewrite tudta,azért még egy kicsit közelebb hajolt hozzá hogy a szája majdnem érintse a lányét,de csak egy pillanatra,majd elhúzódott,hátat fordított a lánynak,vissza sem nézett –hazament.