Napsütötte reggel volt,amikor a fiú nagy-nehezen kikászálódott az ágyából. Egyenesen a fürdőszobába ment. Lezuhanyozott, közben levette a zuhanyrózsát és hagyta,hogy végigverje a víz. Ezután felvette iskolai egyenruháját, az egyenruha felsőt nem gombolta be, az alatta lévő inget pedig felül nyitva hagyta,így látni lehetett izmos felsőtestét. Kinézett az ablakon,majd az órájára. Ha még most elindul talán beérne az iskolába. Még úgy tíz percig gondolkodott,majd felkapta iskolatáskáját,amiben minden volt, csak az nem ami iskolába illik, nagyrészt egy kis pénz,kés,koton,bicska, gyorsan ható altatók,hihetetlen sok mennyiségű cigaretta –hozzá két doboz gyufa és egy öngyújtó, és egy fénykép. Az egyetlen dolog,ami tényleg iskolába illett a tolltartója volt, abban pedig egy kéken fogó toll, tegelős vastag fekete alkoholos filc, két ceruza és egy durván összehajtott A4 –es méretű papír,amire felírhat fontos dolgokat. Ebből állt az ő táskája.
Összefogta hátul hosszú haját,majd kilépett az ajtón és duplára zárta.

Egy barnás hajú lány az iskola tetején üldögélt, a feljáró tetején. Szürkés szemei az eget kémlelték. Nagyot sóhajtott. Látszólag semmi furcsa nem volt benne. Leszámítva egy valamit.
Nyílt az ajtó, a magas, hosszú fekete hajú fiú rontott be rajta.
- Rohadt élet! –kiáltott. A lány megrázta a fejét.
A fiú ledobta a táskáját és hanyatt feküdt, karját a szemei elé kapta. A lány leugrott a feljáróról és odament hozzá, elhúzta a karját hogy a szemeibe nézzen.
- Szia. –köszöntötte halkan.
- Hagyjál! –kapta el a kezét és visszahelyezte.
- Mi a baj?
- Tűnj a francba!
- Velem nem szoktál így beszélni. –pirult el.
- Szokj hozzá! Most pedig takarodj! –kiáltott rá. A lányka megmerevedett. Érezte hogy szemeit mindjárt elborítják a könnyek. Halkan sírdogálni kezdett.
- Jaj fogd már be! –kapta fel a táskáját és vágta hozzá, nem tudott benne kárt tenni. Ekkor kezdett hangosan sírni, térdre rogyott.
- Te vagy az egyedüli barátom és folyton gonoszkodsz velem. –sírta. A srác mérgesen sóhajtott, felült és a lány fejére tette a kezét.
- Ne játszd már el ezt állandóan! Amikor csak kiabálok veled te ezt csinálod, nekiállsz bőgni!
- Igen mert…mert… -de nem tudta befejezni.
- Jó, oké, nyertél, ne haragudj! –dőlt hanyatt megint. A lányka sírdogált még, a srác pedig azon kezdett gondolkodni hogyan vidítsa fel. Meg is született az ötlet. –Gitározzak holnap?
- Aha! –kiáltott kislányosan és a fiú felhúzott lábaira támaszkodott.
- Megőrjítesz te lány!
- Te is engem! –húzta el a száját.
- Akkor ne haverkodj velem!
- Szemét! Kivel-mással haverkodjak akkor?
A fiú felült. A lány szemeibe nézett, nagyon komolynak tűnt.
- Ne barátkozz velem csak azért mert egyedül vagy. –nagyon halk volt. A lány lehajtotta a fejét.
- Nem csak azért barátkozok veled. Igazán szeretem ha velem vagy. Mindig megvédesz és felvidítasz, és soha nem unatkozok melletted. Igazán a barátomnak tekintelek. -A fiú a lány hajával kezdett játszani.
- Helyes. –mosolyodott el, mire a lány is. Nézték még kicsit az eget, majd a fiú felállt és felvette a táskáját is.
Visszanézett a lányra, aki szomorúan nézett tovább. Tétlenkedve sóhajtott ismét, majd megszólalt: - Nem alszol ma nálam?
- De! –kiáltott ismét és már ment is vele.
Igen, látszólag semmi furcsa nem volt benne. Csupán egyvalami. Hogy aki látta őt az átlátott rajta.

- Hova megyünk?
- A temetőbe.
- Minek?
- Tei pont te felejted el?
- Mit?
- A halálod dátumát, te nagyonhülye!
- Ja, tényleg! :)
- Ezen minek mosolyogsz? Itt ragadt lélek vagy, nincs se életed se megnyugvásod, ezen nincs mosolyognivaló!
- Miért nem? Örülök hogy nem élek de mégis élek. Csak magányos voltam, de aztán jöttél te. Jól érzem magam, hidd csak el. –nézett rá. A fiú tudta, hogy ez csak félig igaz, de gondolta hogy a lány még magának se akarja beismerni.
Szerencséjük volt, senki nem volt az utcán, így nyugodtan beszélhettek egymással és senki nem bámulta volna meg a fiút hogy magában beszél. Megérkeztek a temetőbe, a srác liliomot tett Tei sírjára, majd lehunyta a szemeit.
- Köszönöm. –ült le saját sírjára a lány.
- Épp imát mondok te hülye, ne szakíts félbe! –nyitotta ki az egyik szemét.
- Nem is vagy vallásos! Vagy…mégis?
- Tudod hogy nem hiszek istenben meg a többi baromságban. –hagyott fel az imával.
- Akkor miért mondasz imát nekem? Egyébként is csak egy éve haltam meg.
- Mert ez így szokás, és ma egy éve hogy halott vagy. Egyébként is, te most pont a saját sírodat szentségteleníted. Abban hiszek, hogy sírra nem szabad ülni, mert felriasztod a szellemet. Bár végül is te már fel vagy…DE akkor is, milyen dolog már a saját sírodra ülni!
- Neked túl nagyok az erkölcseid, de semmiféle erkölcsösség nincs benned más iránt. Egyébként is, hogy-hogy nem hiszel semmiben? Én már csak a vezetéknevem miatt is hinnék a mennyben a helyedben.
- Azért mert Heaven-nek hívnak nem fogok benne hinni. Butaság az egész. –vont vállat.
- Fura ember vagy.
- Nem vagyok.
- Látsz engem.
- És? Mást is látok nem csak téged. Ettől még nem vagyok. TE VAGY A FURA AMIÉRT A SAJÁT EMLÉKMŰVEDEN ÜLDÖGÉLSZ! –tért vissza az eredeti témára.
- És?
- Mit és?!
- Rewrite! –kapta a szája elé a kezét Tei és erősen egy lányra meredt egy közeli sírnál. Egy sorban volt az a sír ahol ő guggolt Tei-ével. Határozottan őket figyelte. Rewrite Tei sírjára fordult.
- Remek. Most azt hiszi hogy hibbant vagyok. –dünnyögte Tei-nek. Néhány másodperc után ismét a lányra nézett, aki még mindig nézte. Neméppen úgy volt öltözve ahogy illik egy temetőben. Rewrite legalább az iskolai egyenruhájában volt, még ha nem is volt betűrve az inge és az első két gomb szabadon volt engedve, valamint szegecses övvel tartotta fent. De ez a lány térdig érő csizmában, necc harisnyában, szürke kockás szoknyában, fehér női inggel, bőrkabáttal, erős sminkel és a festett fekete hajában elől szőke tinccsel alul pedig rózsaszínnal végképp nem illett temetőbe. Apró rózsaszín rózsák voltak nála, mindegyik egy nagy ágon. Letépte a legnagyobbat, a többit a sírra tette ahol volt, majd felállt és feléjük tartott. Rewrite gyanakodva nézte.
- Sukeban. –suttogta.
- Hogy? –kérdezte Tei, nem értette.
- Ez a lány egy sukeban.
- Sukeban-ok már nincsenek is.
Ekkor ért oda, nem nézett a srácra, ám az nem vette le róla a szemét. A sminkje kék volt mindenhol. Kék szemceruzával kihúzva kék szemhéjak kék szempillákkal kék szájjal, kék körmökkel. Az ajka alatt és az orrában piercing, jobb fülében biztosítótű, egy halálfejes fülbevaló és egy karika, bal fülében is ugyanígy csak ott még két karika is volt pluszba. Rewrite forgatni kezdte a saját ajkában lévő karikát.
A lány nem nézett a srácra…határozottan Tei-t nézte!
Rewrite kikerekedett szemekkel bámulta, Tei is és fülig pirult. Rewrite-nak most tűnt csak fel ahogy háttal állt a lány neki, hogy hosszú a haja hátul. Akárcsak neki, bár neki elöl rövidebb és hátul is hosszabb. A lány letette a nála lévő rózsaszín kicsi rózsát.
- Tudom hogy liliom illik, de csak rózsa van nálam. Boldog évfordulót. –szólította meg Tei-t, aki kiegyenesedett meglepettségében. Hát igaz, őt nézi. Látja őt.
- Én…én… -dadogta. A lány szipogott egyet, majd megfordult és távozott a temetőből. Ahogy elhagyta Rewrite rögtön ahhoz a sírhoz ment ahol a lány eredetileg volt.
- Na ne. –dünnyögte.